Azt szinte mindenki tudja, hogy Pest, Buda és Óbuda egyesítése 1873 novemberében volt, de az talán már csak keveseknek van meg, hogy 1950. január 1-jén jött létre Nagy-Budapest a maga 22 kerületével (a 23. kerület csak a rendszerváltás után jött létre). Ám 6 évvel később meg is szüntették volna, ha nem szól közbe a történelem.

Voltak olyan kerületek, ahol az 1949-es szilveszteri buli már egyet jelentett az egyesített fővároshoz, Nagy-Budapesthez való csatlakozás megünneplésével, ugyanis az Országgyűlés 1949. december 20-án szavazta meg az 1949. évi 26. törvényt, amely

1950. január 1-jével Budapesthez csatolt 7 addig önálló várost és 16 nagyközséget.

Budapest azóta létezik a mai határai között.

Már a századfordulón is felmerült

Bár többen a szocializmus megalomán törekvéseit látják Nagy-Budapest létrehozása mögött, valójában már a 20. század elején is felmerült Budapest és a hozzá szorosan kapcsolódó települések egyesítése, hiszen már ekkor látszott, hogy mennyire szorosan élnek és fejlődnek együtt. Így hát az 1900-as évek elején kezdeményezték, hogy Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Budapesthez közelebb eső részeit csatolják a fővároshoz. Ebben persze közrejátszott az is, hogy 1890-ben létrejött Nagy-Bécs, Budapest pedig egész egyszerűen nem akart lemaradni mögötte. 

Az első komolyabb felvetés Bárczy Istvánhoz köthető, aki megválasztásakor (1906) beszélt először Nagy-Budapest létrehozásának szükségességéről, később, 1908-ban pedig megszületett a részletesen kidolgozott javaslat is, amit Bárczy–Harrer-féle tervezetként emlegettek. Ez urbanisztikai, statisztikai, közigazgatás-tudományi elemzést adott az egyesítendő területről.

7 megyei jogú város és 16 nagyközség

Többéves tervezőmunkával hozták létre Nagy-Budapest határait, a becsatolandó települések és a főváros új határainak megállapítását Preisich Gábor készítette el (többek között a volt MÉMOSZ-székházat – a ma Liget Center Auditorium irodaház – is ő tervezte). Az ő javaslatát 1949. április 5-én fogadták el, így az Országgyűlés 1949. december 20-án megszavazta, hogy 1950. január 1-jével a fővároshoz csatolják a környező településeket. Ezek a következők voltak: 

Budafok, Csepel, Kispest, PestSZENTerzsébet, Pestszentlőrinc, Rákospalota, Újpest (vagyis a 7 önálló város) és a 16 nagyközség: Albertfalva, Békásmegyer, Budatétény, Cinkota, Mátyásföld, Nagytétény, Pesthidegkút, Pestszentimre, Pestújhely, Rákoscsaba, Rákoshegy, Rákoskeresztúr, Rákosliget, Rákosszentmihály, Sashalom és Soroksár.

A 15 perces város

Azt hinnénk, hogy mai találmány a 15 perces város víziója, holott már Nagy-Budapest létrehozásakor is felmerült az ötlet. A környező települések és városok Budapesthez csatolásakor a tervezők szeme előtt már ott lebegett az a gondolat, hogy lehetőség szerint olyan élettereket hozzanak létre, ahol könnyen elérhetők a mindennapi élethez szükséges alapintézmények. Emellett törekedtek arra is, hogy a lakóegység központja és széle között a távolság gyalogosan se igényeljen negyedóránál több időt, azaz átmérője legfeljebb 3 km legyen, és lehetőleg 10-15 ezer ember éljen benne.

[…] az iskolás gyerek, a bevásárló háziasszony, a kisebb ügyes-bajos teendőit intéző családapa mindennapos útjai lehetőleg ne vezessenek a szomszédsági egység határán túl, s ugyanígy mindannyian itt elégíthessék ki elemi kulturális, szórakozási, sportigényeiket is. – olvasható a Budapest folyóiratban.

Létrejött Nagy-Budapest

1950. január 1-jén megkezdődött a munka az újonnan létrejött Budapest mind a 22 kerületében (Pesterzsébet és Soroksár ekkor még egy kerület volt, csak a rendszerváltás után váltak külön), ahol például a IV. kerület a Belváros helyett immár Újpestet jelentette. Érdekesség, hogy az újonnan létrejött kerület a régi IV. kerülettől megörökölte a bélyegzőket és az iktatógépeket – mondván, takarékoskodni kell. 

Kispesten, fővárosunk XIX. kerületében szintén házi ünnepséget tartottak abból az alkalomból, hogy valóra vált a város lakóinak régi álma, szerves részei lettek az ország dobogó szívének: Budapestnek. Pesterzsébeten is jártunk, Nagy-Budapest premierjének reggelén. Ez lett fővárosunk XX. kerülete. A lakosság szombaton este ünnepelte a csatlakozás örömteljes eseményét – tudósított a korabeli Magyar Nemzet.

Noha a sajtó ekkor még rendkívül nagy örömről számolt be,

1956-ban már a 16 község leválasztását tervezték,

ugyanis nem jött be a nagy álom. Itt nemcsak az adott területek hiányolták a bejelentett fejlesztéseket, de a városnak is terhet jelentettek, mivel egyáltalán nem látszott, hogy az infrastruktúrájukat és az ellátásukat belátható időn belül elfogadhatóvá teszik. A 16 községből csak Albertfalva, Pestújhely és Pestimre maradt volna Budapest része, az első kettő azért, mert alközpontként beékelődött Kis-Budapest és a peremvárosok közé, míg az utóbbi számára egyszerűen nem találtak más megoldást. Mindez csak azért nem valósult meg, mert a lecsatolás végrehajtását 1956. október 22-én kívánta megszavazni az országgyűlés, de az egyre feszültebbé váló októberi hangulatot látva a pártvezetés október 11-én úgy döntött, hogy ez most nem időszerű.

Források:

(Borítókép: Medgyesi Milán - We Love Budapest)

A cikk az Arcanum Újságok felhasználásával készült.

Címkék