Van, aki áthalad rajta, van, aki városnézve andalog, vannak a vásárlók és vannak a turisták. A VI. kerületet átszelő Andrássy út fontos része fővárosunknak, tulajdonképpen a 19. század végére metropolisszá váló Budapest szimbóluma. Megannyi pompás épületet köszönhetünk annak, hogy a korábban földszintes épületekkel és kertekkel, szántókkal teli környéket kinézte a fejlesztésre a Fővárosi Közmunkák Tanácsa. Bár eltelt 150 év, és megjelent itt a modern élet, az egykori Sugár út a mai napig őriz valamit régi hangulatából.
Egy Párizsból hozott álom
Mire van szüksége Pest városának, hogy magára fővárosi alakot öltsön? Mi szép és kényelmes leend a pestiekre nézve ez árnyas fasorok közt a Lánchídtól kezdve egész a Városerdőig mintegy parkban sétálni s kocsizni, kikerülve a szűk ronda Király utcát s annak unalmas vég nélküli házsorát
– írta Kossuth Lajos 1841-ben a Pesti Hírlapban.
Jó pár évnek el kellett telnie ahhoz, hogy az álom valósággá váljon. A belvárost a Ligettel összekötő út megépítésének fontosságát Andrássy Gyula vetette fel, aki a mintát Párizsból hozta, s mivel az 1860-as, 70-es évekre Pest-Buda is elindult a világvárossá válás útján, nem maradhatott reprezentatív sugárút nélkül. Közrejátszott ebben az is, hogy az addig a Belvárost a külvárossal és a Városligettel összekötő Király utca túlzsúfolttá vált. A terv szép és jó volt, ám a ma oly kedvelt, azóta világörökségi helyszín létrehozása a maga korában egyáltalán nem volt olyan egyszerű feladat, sőt, kiépítését még csak nem is támogatta mindenki.
Sorsáról végül az 1870. évi LX. törvénycikk határozott,
ezzel megindulhatott az európai nagyvárosokhoz illő díszút tervezése és építése. Ahhoz azonban, hogy itt tényleg történjen valami, a korábban a területen lévő épületeket el kellett bontani, a telkeket ki kellett sajátítani, mindezért a Fővárosi Közmunkák Tanácsa felelt. A munkálatokhoz hozzátartozott a közművek kiépítése, a mocsaras területek lecsapolása és a rossz hírű tanyák felszámolása is.
Kísértetváros a korzón
A Sugár út egységes arculata leginkább Ybl Miklós nevéhez köthető, de az utat szegélyező paloták és villák tervezésében a kor emblematikus építészei is kivették a részüket, így Feszty Adolf, Freund Vilmos, Szkalnitzky Antal vagy Petschacher Gusztáv. Bár tervek szerint Pest-Buda legfényesebb útja – palotákkal, üzletekkel együtt – 1877-re elkészült volna, az élet meg a tőzsdekrach közbeszólt. Erről így írtak a Petőfi Társaság Lapjában:
A bécsi krach és a sok évi rossz termés sok időre visszavetett. A néhány év előtt megindult nagy, mondhatni, lázas tevékenység és épitkezés fennakadt, a vállalkozás szünetel, s a nagyobbmérvü épitkezéseknek még csak terveit látjuk. […] Alig érezzük azt valaha élénkebben, mintha a gyönyörü és nagyszerü sugáruton végig sétálunk. Az uj operaház kivételével, majdnem semmi épitkezés sem történik a felséges vonalon. Ott állnak kisértetekként a lebontott házak árnyai s a deszkafalakkal bekeritett üres telkek szemrehányás- és kérdő jelekként. […] nem volt-e a vállalkozás tulmerész, avagy korai, s e büszke kezdeményezéssel nem csupán szegénységünket és tehetetlenségünket állitottuk-e pellengérre?
A pesti elit mentette meg
Senkinek nem tett jót a csordogáló építkezés. Noha adómentességgel ösztönözték a vállalkozásokat, mégis lassan haladt a fejlődés. A lapokban, így a Vasárnapi Ujságban is többször cikkeztek arról, mennyire nem haladnak a folyamatok, bár az Operaház, a Műcsarnok (ma Képzőművészeti Egyetem) és a (régi) Zeneakadémia is épülget, egy 1876-os írásuk alapján „legtöbbet lendithetnének azomban a pompás ut mielőbbi fölépitésén főuraink”. Végül az FKT is irányt váltott, a telkeket szépen eladogatta az építkezési lázban égő arisztokráciának, mágnásoknak és a különféle pénz- és biztosítóintézeteknek. Nekik köszönhetően olyan házak épültek fel, mint az Andrássy út elején álló Fonciére-palota, a Saxlehner-palota, a Pallavicini-palota vagy a Knorr-villa.
Noha 1876. augusztus 20-án a forgalomnak átadták a főváros új sugárútját, az még közel sem volt kész, erre 1884-ig várni kellett, eddigre már 118 ház szegélyezte az utat.
A következő években az út megtelt élettel. Paloták, bérpaloták és villák szegélyezték az utat, sorra nyíltak a kávéházak és a különféle üzletek, sétáltak, korzóztak és kocsikáztak a Liget felé az emberek. Ahogy a Palotanegyedben, úgy az Andrássyn is presztízs volt házzal, de minimum egy lakással rendelkezni, ugyanakkor az út különböző szakaszain nagyon is eltérő árakkal találta szembe magát az érdeklődő. Míg a Városligethez közeli villatelkek tízezres nagyságrendben cseréltek gazdát, az Opera környékén egyetlen telekért már 150 ezer forintot is fizettek. A fényűzés inkább a belvároshoz közel eső részeken folyt, míg a Ligethez közeledve már inkább nyaralóként is használható villákat építettek.
Pezsgő kávéházi élet
A 19. század végére a környék már így is a fénykorát élte, ám azzal, hogy az Andrássyn, jobban mondva alatta adták át a kontinentális Európa első földalatti vasútját, még pezsgőbbé vált itt az élet. Nemcsak az Operaházat és az üzleteket, de kávéházait is sorra látogatták a legkülönfélébb társaságok, akiknek mind megvolt a maga törzshelye. Itt volt a főváros legnagyobb és legfényesebb kávéháza, az Abbázia (Andrássy út 49.), amit az egyik legismertebb kávésdinasztia tagja, Steuer Jónás üzemeltetett. Az Oktogon sarkán üzemelő helyen politikusok, színészek és írók egyaránt megfordultak, de a leghíresebb vendég Eötvös Károly, az akkori pesti közélet meghatározó alakja volt. Itt volt törzsasztala a Pesti Hírlap, Az Est és a Pesti Napló szerkesztőinek, de Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly és Lechner Ödön is gyakori vendég volt egyidőben.
A hely hamar versenytársat kapott, ugyanis néhány törzsvendége, élükön Lechner Ödönnel áttette székhelyét a Japán Kávéházba (helyén ma az Írók Boltját találjuk). De említhetnénk az Operaházzal szemközti Drechslert is (ma már W Budapest Hotel), ami a századfordulóra művészeti és irodalmi központtá vált – például Krúdy is itt talált magának feleséget. Ezt a pezsgést most is érezzük, ha egy hétvégi délután kilátogatunk az Andrássyra. A különbség csak annyi, hogy az egykori keménykalapos, sétapálcás, napernyős figurák helyett fényképezőgéppel, telefonnal vagy térképpel sétálókat látunk. Bár a legendás kávéházak többsége eltűnt, akad kivétel is, ez az 1898 óta itt működő Művész Kávéház, amely a mai napig őriz egy szeletet a századfordulós világból, amit Krúdy Gyula is megörökített többek között Nagy kópé című regényében.
A májusi ragyogásban fürdőző út Bécset juttatta eszébe, ahol darab ideig boldog volt és a Ringen karonfogva sétálgatott az ismeretlenek között. A faburkolaton robogó kocsik között, az operai szfinxek előtt, a csinos ruházatú gondtalan arcú járókelők mellett valóban olyan hangulatot érzett Rezeda úr, mintha egy ismeretlen, jókedvű, boldog városba tévedt volna […] A leveleikkel legyező fák új levegőáramlatokat hoztak az esőben megfürösztött városba, a Körönd palotái ragyogva állottak, mint a soha el nem múló gazdagság. A kitárt kapukon nem járt be a gond szürke vándorlegénye, mosolygó nők jöttek le a házak lépcsőin, hogy kesztyűiket gombolgatva tavaszi sétára induljanak. A falombokon úgy ragyogtak az esőszemek, mint a madárszemek. Mintha senkinek se volna otthon betege, szegénysége, szívtépő gondja: oly boldogan mendegéltek a sétálók az Andrássy úton.
Paloták helyett luxusmárkák
Az Andrássy út velünk együtt mindig változott. A rendszerváltás után, különösen a kétezres évektől a kereskedelmi szerepe ismét megerősödött, amely egy idő után a nemzetközi luxusmárkák megjelenését is jelentette. Fontos állomás volt ebben a Louis Vuitton 2006-os üzletnyitása az Opera mellett, amit olyan divatházak követtek, mint a Gucci, a Burberry vagy a Max Mara, de azóta több luxusóramárka is megvetette itt a lábát. Noha az egykori Párisi Nagy Áruház a szocializmus idején Divatcsarnok néven továbbra is áruházként működött, a kétezres évek végén ez az épület is új szerepet kapott. Itt nyílt meg az Alexandra könyváruháza, amely impozáns tereivel lehetett volna a magyar Barnes & Nobles, a főváros reprezentatív könyves központja, ha a hálózat később nem megy csődbe.
Az utóbbi években ismét változik az Andrássy karaktere. A belső, Opera környéki szakaszon továbbra is erősen jelen vannak a luxusüzletek és -szállodák, de közben egyre több olyan étterem, kávézó és kulturális hely is működik az úton, ahová nem csak turistaként érdemes betérni. A Városliget felé haladva pedig továbbra is más arcát mutatja a sugárút.
Az egykori főúri villákban nagykövetségek, múzeumok és kulturális intézmények működnek, mellettük kisebb kávézók, éttermek nyitottak.
Valójában ez a sokféleség ugyanannak a tagoltságnak a mai változata, amelyet a Sugárút tervezői már 150 évvel ezelőtt kialakítottak. Talán éppen ettől maradt ennyire fontos az Andrássy út ennyi év után is. A házak nagy része ugyanaz, a fasor és az út vonala is ismerős lehetne a századforduló Budapestjéről idecsöppent sétálónak, közben minden korszak hozzáadta a maga világát. Főúri paloták, kávéházak, intézmények, áruházak, luxusüzletek és szállodák váltották egymást, de egyvalami nem változott, az Andrássy mindig is az a hely maradt, ahol Budapest szeretett volna egy kicsit reprezentálni, megmutatni magát a világnak.
Az idén 150 éves Andrássy úttal kapcsolatban Hajnóczy Ábel, a TracingWalls városkutatási témákkal foglalkozó csatorna rövid kutatást készít arról, hogyan gondolkodunk és kapcsolódunk a sugárúthoz. Érdemes kitölteni.
A galériában még több képet nézhettek meg az Andrássy út épületeiről
Források:
- Morcsányi Elza: Végig az Andrássy úton, A sugárút legendás történetei, Athenaeum, 2024
- A Petőfi Társaság Lapja, 1877
- Vasárnapi Ujság, 1876
Asztalnál a város – We Love Kuponhét Augusztus 20. és szeptember 6. között!
Első kuponhetünk keretében kuponoldalunk bemutatásával különleges kedvezményekben és ajánlatokban részesülhettek, ezzel szeretnénk meghálálni, hogy olvastok minket. A résztvevő helyek között találtok jól ismert budapesti klasszikusokat, de izgalmas újhullámos éttermeket, pékségeket, bisztrókat, pizzériákat és bárokat is.
Részleteket ezen a linket találtok, felfedezésre fel!
hirdetés
