A Normafa közelében kezdődő, keskeny és meredek oldalú Csillag-völgy a 19. században a budai polgárság kedvelt kiránduló- és nyaralóhelye volt. Nevét valószínűleg a Béla király út környékén működött Csillaghoz, németül Zum Stern nevű fogadóról kapta. A terület az 1800-as években a vagyonos görög Derra családhoz tartozott, tulajdonosa, Derra Naum nem kevésbé volt extravagáns egyéniség, mint történetünk főszereplője, a magyar Diogenész, Heinrich Ödön. De ne szaladjunk ennyire előre! A környéken a 19. században – a hasonló, hegyvidéki adottságok miatt – csinos favázas és svájci stílusú nyaralók épültek. Ilyet húzott fel magának Steindl Ferenc asztalos, főlövészmester, Steindl Imre építész nagybátyja is. Ez a nyaraló volt a Szép Svájczinéhez, németül Zur schönen Schweizerin, ami szintén az alpesi hangulatot idézte.
„Modern Diogenesünk hordaja a legnagyobb komforttal van bútorozva”
Heinrich Ferenc az 1830-as években vásárolta meg egy nagyobb terület részeként a Svájczinét, majd zugligeti birtokait fia, a szintén jogászvégzettségű Heinrich Ödön örökölte. Ödön, a volt 48-as honvéd később a Ganz és Tsa. Gépgyár igazgatótanácsának tagja lett. Az 1860-as évekre növelte birtokát, mintegy ötvenholdnyi területet szerzett a Mátyás király út és a Béla király út között. Birtoka közepén hét házból álló nyaralótelepet alakított ki, amelyet később Diogenész-falvaként emlegettek.
Diogenész, a bolondos cinikus: Szinópéi Diogenész a Kr. e. 4. században élt görög filozófus, a cinikus iskola legismertebb alakja volt. Az ókori hagyomány szerint egy pénzhamisítási, illetve érmerontási ügy miatt kényszerült elhagyni szülővárosát. Később kalózok fogságába esett, rabszolgaként eladták Korinthoszban, ahol állítólag arra a kérdésre, hogy mihez ért, azt válaszolta: „az emberek irányításához”. Vevője ezután gyermekei nevelését bízta rá. Diogenész úgy vélte, hogy a boldogságot nem a gazdagság vagy az elismertség adja, hanem az erény és a természetnek megfelelő egyszerű élet. Ő is ennek megfelelően élt, kigúnyolta a társadalmi normákat. Híres lakhelye egy hordó volt, ám ez valószínűleg egy félrefordítás nyomán honosodott meg, inkább nagy méretű agyag tárolóedényről lehetett szó. Állítólag Nagy Sándor is felkereste az éppen napfürdőző filozófust. Amikor az uralkodó megkérdezte tőle, kíván-e valamit, Diogenész azt felelte: Azt, hogy állj arrébb, mert eltakarod a napot! A történet hitelessége vitatott, de jól összefoglalja a filozófus eszményét: annak, aki semmit sem akar a hatalomtól, még a világ ura sem tud sokat adni.
A telep neve nem véletlenül kapcsolódott a kalandos életű ókori filozófushoz, legkülönösebb jellegzetessége ugyanis az volt, hogy
az egyik épület tetején egy ezerakós, vagyis 51 ezer literes hordó állt, amiben Heinrich Ödön rendezte be extrém szalonját.
A hordó eredetével kapcsolatban kétféle elképzelést olvashatunk. Az egyik szerint korábban itt használták, a valószínűbb történet szerint azonban a család sas-hegyi birtokáról szállították a Csillag-völgybe, és azt sem tudjuk, hogy még Heinrich Ferenc vagy már fia, Ödön helyezte-e a ház tetejére. Az azonban biztos, hogy belépve sokkal nagyobb kényelem fogadta a látogatót, mint elsőre el lehetett képzelni. Míg az alsó részben kocsma működött, ahol egész jól főztek, a hordó belső részébe csigalépcső vezetett fel.
A falakat és a mennyezetet tükrök borították, amiket úgy helyeztek el, hogy a bent ülő anélkül is figyelhesse a környéket, hogy kinézne az ablakon.
A Fővárosi Lapok 1877-es leírása szerint a kerek szobában díszes székek, kirakott asztalkák, két kerevet és egy márványasztal állt, de a forrás párducbőröket, valamint preparátumokat is említ. Állítólag kitömött újfundlandi kutya és hegedülő mókus is sokkolta a vendégeket. Az újság említ egy családi anekdotát is:
Pár év előtt a tulajdonos egy fiatal rokona, mivel este vihar tört ki, ott hált a szobában, kereveten. Éjfél felé a bádog és üveg fedélen elkezd kopogni a nagy szemű eső s a villámlások fényét sokszorosan verik vissza a falak és mennyezet tükrei. Fiatal emberünk oly rosszul érzé magát a Diogenes hordójában, hogy rögtön felöltözött, kirohant s nekieredt a záporos éjszakának, hogy kevésbé regényes hajlékot keressen.
Heinrich Ödön birtokán 7 nyaralóból álló házcsoport állt, a telepet stílusa alapján Svájci falunak is hívták, mindegyik épületnek külön neve volt. Az Úri-házban lakott a tulajdonos, de ismerjük a Szarvas-házat, valamint a Kis- és Nagy-Diogenész-házat, a többi épület elnevezése azonban nem maradt fenn. A nyaralók között meglehetősen szokatlan építmények is akadtak. Az egyik emeletes ház egyetlen központi termét eredetileg négy vasoszlop tartotta, a földszintet a 4 szobával csak később falazták alá, de olyan épület is volt, ami csak egyetlen szobából állt.
Heinrich Ödön fantáziája nem állt meg a hordóháznál, az volt a vágya, hogy a Normafához hasonló központot hozzon létre zugligeti birtokán. A telep kocsmájához közeli nagy fáján el is helyezett egy feliratot: Csillagvölgyi Normafa.
A területen lévő hatalmas fákat uralkodókról, történelmi személyiségekről, művészekről és államférfiakról nevezte el, így az ITT nyaralóK Árpád, Napóleon és Werbőczy lombsusogását hallgathattÁK.
A birtokot keresztül-kasul behálózták az utak, egy mesebeli labirintushoz hasonlóan, de Heinrich kilenc csodakutat is megálmodott, amelyből sörnek, bornak, vizezett bornak és borozott víznek kellett volna folynia. Sőt, a kocsmához 100 fából álló vadgesztenysort is tervezett, ám a fácskák jelentős része rövidesen kipusztult.
Törvényes és törvénytelen lányok
Heinrich Ödön extravagáns életmódjával, luxushordójával érdemelte ki a Diogenész nevet. Egyik szokása állítólag az volt, hogy a hordóház tetejéről kurjongatott az arra járóknak. A különc szokásokhoz természetesen botrányos magánélet is tartozott. Heinrich első és második felesége is belehalt a szülésbe, miután egy-egy leánynak adtak életet. Diogenészünk ezután nem nősült meg többé, de házvezetőnőjétől, Rátgéber Adéltól újabb lánya született. Adél halála után Heinrich törvényes lányai szándékosan a lehető legcsúnyább házvezetőnőt választották apjuk mellé az esetleges problémák elkerülése végett. A szükség azonban törvényt bontott: Diogenészünket ez a hölgy is megajándékozta két leánygyermekkel, így mikor Heinrich 1870-ben meghalt, öt lánya gyászolta.
Diogenész-falvát két törvényes lánya, Mária és Jolán örökölte, akik igen jól házasodtak. Férjeik – Hajnik Imre jogtudós és Vajda Adolf, a Mentőegyesület alapítója – felismerték, hogy Heinrich különcsége és a hordóház komoly turisztikai vonzerőt jelenthet. A hordó köré erkélyt építettek, és tízkrajcáros belépőért mutatták meg az érdeklődőknek az extrém kilátóhelyet. A telep eközben továbbra is nyaralóhelyként működött. Tavasszal nyolc-tíz család költözhetett ki egyszerre a Csillag-völgybe, hogy pihenjenek az akkor még falusias környezetben. A korabeli beszámolók szerint magyar, német és francia beszéd egyaránt hallatszott a völgyben, a nyaralótelep pedig tovább bővült, 1906-ban már kilenc ház állt a telepen.
Eltűnt a hordó, odalett a telek
Diogenész-falva az I. világháború után indult hanyatlásnak. Az 1920-as évektől az egykori nyaralókat elszegényedett családok szállásává alakították, az épületek állapota pedig folyamatosan romlott. Magának a hordónak a sorsáról kevés biztos adat maradt fenn. Egyes források szerint 1938-ban lebontották, Budaörsre szállították és ismét borászati célra használták. A II. világháború után a telep még elhanyagoltabbá vált. Egy 1954-es felvételen már szegény családok láthatók az egykori nyaralóhelyen. Az 1980-as években még történtek kísérletek a terület megmentésére, ám ezek nem jártak eredménnyel. A rendszerváltás környékén még laktak a telepen, később hajléktalanok vették birtokba az elhagyott házakat.
Mára gyakorlatilag semmi nem látható Diogenész-falvából.
A terület későbbi sorsa ellentmondásosan alakult: a Szép Svájczinéhez villája például annak ellenére is teljesen tönkrement, hogy helyi védettség alatt állt, miközben a környék egy részén lakópark épült, és jelentős erdőterületek tűntek el.
Források:
- Hegyvidéki Újság
- Itt lakunk – 12. kerület
- Diogenész falva Csillagvölgyben – MKKP
- Fővárosi Lapok, 1877. augusztus 1.
(Borítókép: Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény – Fortepan)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
