We Love Budapest: Az önéletrajzából színes pályafutás rajzolódik ki: geológiát, környezettudományokat tanult, és a költészet is fontos szerepet játszik az életében. Hogyan lesz valakiből ilyen háttérrel nagykövet?
Anshuman Gaur: Az Indiai Köztársaság Külügyi Szolgálatának munkatársa vagyok, ez India diplomáciai testülete. Bármilyen szakmai háttérrel lehet csatlakozni, nyílt versenyvizsga után válik az ember hivatásos diplomatává. A költészet mindig közel állt hozzám, angolul és hindiül is. Úgy érzem, általa máshogy kapcsolódom azokhoz az országokhoz, ahol szolgálok. Most Petőfi Sándor verseit olvasom fordításban. Felemelőek, nagyszabásúak, értem, miért inspirálták a magyarokat, hogy a szabadságukért harcoljanak.
WLB: Hogyan segíti ez a kulturális érzékenység abban, hogy Magyarországhoz kapcsolódjon?
A. G.: A kultúra az, amin keresztül igazán kapcsolódni tudunk egymáshoz. Szeretek Budapesten élni: megérintett a magyar emberek nyitottsága, kíváncsisága és az, hogy hajlandóak megismerni a kultúrámat. A város tele van zenével, költészettel, művészettel, ebben a légkörben könnyű otthon érezni magam. Másrészt India és Magyarország kapcsolatai nagy múltra tekintenek vissza. Ott van Kőrösi Csoma Sándor, a tibetológia úttörője, Baktay Ervin, aki sokat tett India magyarországi megismertetéséért, vagy Amrita Sher-Gil, akiről a budapesti kulturális központunkat is elnevezték. Ő egyszerre volt magyar és indiai, a modern indiai festészet meghatározó alakja. És ott van Rabindranáth Tagore is: Balatonfüreden kezelték a szívbetegségét, ahol meg is gyógyult.
WLB: Az indiai külképviselet az 1956-os forradalom idején is fontos szerepet töltött be a magyarok életében. Baktay Ervin például a nagykövetség autóján, zsebében az indiai kormány hivatalos meghívójával csempészett ki fontos dokumentumokat Nehru miniszterelnöknek, míg Göncz Árpád az életét köszönhette az indiai közbenjárásnak. Erről a történetről viszont jóval kevesebbet tudunk.
A. G.: 1956-ban Indiának csak egy kis képviselete volt Budapesten, még nagykövetünk sem volt, csupán egy ügyvivőnk, Mohamed Ataur Rahman. Fontos szerepet játszott abban, hogy az jusson el az indiai kormányhoz, ami valóban történt. Indiának akkoriban jó kapcsolatai voltak a Szovjetunióval, így vezetőink közben tudtak járni azért, hogy egyes 56-osok emberségesebb bánásmódban részesüljenek. Sokan kértek segítséget, néhány történet ismertté vált, mások kevésbé. Voltak, akiket nagykövetségi autókban csempésztek át az osztrák határon, Bécs felé. Egyes forradalmárok indiai közbenjárásra kaptak enyhébb büntetést, kivégzés helyett bebörtönözték őket. Göncz Árpád is közéjük tartozott. Később ő lett a demokratikus Magyarország első köztársasági elnöke, és amikor 1991-ben Indiába látogatott, az egyik első útja Rahman úrhoz vezetett. Ez is mutatja, milyen mély kötelék alakult ki közöttük. [M. A. Rahman: Magyarország 1956–1959. Egy indiai diplomata emlékei címmel könyvet is megjelentetett – a szerk.)
WLB: India misztikus, titokzatos országként él sok magyar fejében, kulturális vonzereje vitathatatlan, érdekes azt látni, ahogyan ez politikai, gazdasági síkra is átterelődik. Ön hogyan látja ezt?
A. G.: A kulturális kapcsolat továbbra is kiemelt jelentőségű, ugyanakkor van kézzelfogható gazdasági kapcsolatunk is. Lezárultak az India és az Európai Unió közötti szabadkereskedelmi megállapodás tárgyalásai. A hatályba lépéshez még aláírásra és belső jóváhagyásra van szükség, de a tervek szerint a vámok jelentős részét eltörölné vagy csökkentené az együttműködés. A kétoldalú kapcsolat fontos területe az elektronika és a gyógyszeripar, a Richter például több mint ötven éve jelen van Indiában.
WLB: Izgalmas lehet mindezt nagykövetként képviselni, ugyanakkor létezik egy kevésbé látható és népszerű aspektus is, hiszen a diplomataélet állandó utazással jár. Úgy tudom, hogy családos ember. Hogyan tudnak mindebben részt venni az Önhöz közel állók?
A. G.: Ha áthelyeznek, az a családom számára új barátokat, új iskolát jelent, ami nehéz a gyerekeknek, ugyanakkor elfogadóvá, valódi világpolgárrá teszi őket. Két lányom van, egyetemre járnak, már nem élnek velem. Csodálatos látni ezeket a fiatal nőket, akik négy-öt nyelven beszélnek és otthonosan mozognak több ország kultúrájában. A feleségem szintén hivatásos diplomata, jelenleg India szlovákiai nagyköveteként szolgál. Korábban a kormányunk lehetővé tette, hogy együtt szolgáljunk Katmanduban és Kanadában is. Párizs is különleges időszak volt számunkra: friss házasokként, fiatal diplomatákként együtt kerültünk a francia fővárosba. Ott tanultuk meg a diplomácia alapjait, ott született az idősebb lányunk. A külügyminisztériumom támogatja a női munkavállalókat, nagyszerű női nagyköveteink és vezetőink vannak. A diplomácia – még Európában is – hagyományosan férfias terület, de ez világszerte változik. Indiában is egyre több nő csatlakozik a testülethez. Narendra Modi miniszterelnök nemcsak a nők fejlődéséről, hanem nők vezette fejlődésről beszél, sokat tesz a társadalmi integrációért, esélyegyenlőségért.
WLB: Nyitott, támogató és haladó szellemű Indiáról beszél, miközben Európában sokaknak még mindig a kasztrendszer, a vallási megkülönböztetés jut eszébe az országról. Mit mondana nekik?
A. G.: India nagyon régi kultúra, de nagyon friss állam: valódi szabadságunkat csak 1947-ben nyertük el. Az alkotmányunk rendkívül progresszív, alapvető jogként szerepel benne a szabadság és az egyenlőség, ami a múlt nemi, regionális és vallási korlátainak lebontását is jelenti. Indiát olyan országnak álmodtuk meg, amit nem bénít a múlt. Ugyanakkor a kaszt sok esetben azonosító tényező, a társadalom megszervezésének régi módszere, aminek történelmi gyökere van és egy adott korban hasznos volt. A helyzet nem tökéletes, de ahogy India urbanizálódik, ezek a korlátok gyengülnek. Európában is hasonló módon váltak átjárhatóbbá a régi, szigorúbb társadalmi korlátok. Ha valaki egy toronyházban él, nem választhatja meg, ki legyen a szomszédja. Az alkotmányunk tiltja a kasztalapú megkülönböztetést, sőt olyan rendszert vezetett be, amelyben a korábban marginalizált társadalmi csoportok elsőbbséget kapnak bizonyos területeken, például a megválasztott tisztségek terén és a kormányzati állásokban. Ez a pozitív diszkrimináció a történelmi hátrányok kiegyenlítését szolgálja. A jelenlegi köztársasági elnök, Droupadi Murmu az első törzsi származású női elnök. Ez jól mutatja, mi az Indiában zajló változások iránya.
WLB: Ugyanez lenne a válasza az elrendezett házasságokra? Európában erről is sokféle információt hallhatunk, sokan a kényszerítéssel azonosítják ezt a módszert.
A. G.: Indiában a család központi szerepet játszik abban, ahogyan a társadalom szerveződik, így a házasság is több, mint két ember egyesülése: családok és közösségek is egyesülnek. Indiában az egyik legalacsonyabb a válások aránya a világon, így talán van némi értéke annak a rendszernek, amit az indiaiak a házasság terén követnek. Gondoljon erre úgy, mint egy régi időkben működő párkereső algoritmusra. Ma online társkereső oldalak vannak, régen a család és a barátok gyűltek össze, hogy megtalálják az ember számára legjobb párt. Az urbanizációval ezek a rendszerek is fejlődnek, változnak.
Több mint húsz éve vagyok házas, így személyes tapasztalatból mondhatom: a házasság folyamatos munkát igényel. Két ember különböző szokásokkal, értékrenddel kerül össze és közös életet próbál építeni. Szerintem segít, ha támogatja őket a család és a tágabb közösség ebben. Ha megbízható unokatestvérek, nagybácsik, nagynénik segítenek, akkor például kevésbé aggódunk a gyerekek miatt. Európában azt látom, hogy sok nőnek választania kell a család és a karrier között. Indiában egy nőnek mindkettőre lehetősége van, mert mögötte áll a szélesebb család. Ez időnként fárasztó lehet, mert a magánéletet is ehhez kell igazítani, de a rendszernek van értéke. Alkotmányos értelemben egyébként az emberek szabadon dönthetnek arról, kivel és milyen formában szeretnének együtt élni.
WLB: India nyelvileg, vallásilag egyaránt sokszínű ország. Hogyan lehet ezt megmutatni, valamiféle egységként reprezentálni?
A. G.: India valóban sokszínű ország, az alkotmány 22 nyelvet ismer el, miközben több száz dialektust beszélnek. Ez a sokszínűség mégsem akadálya a kommunikációnak. Egyrészt az iskolákban háromnyelvű modell működik, vagyis két indiai nyelvet is tanulnak, másrészt van emögött egy erős, közös kulturális mag: ahogyan a családok szerveződnek, ahogyan az idősekkel és a gyerekekkel bánnak. Ez adja a közösségünket, miközben a sokszínűség gazdagítja az életünket. A Magyarországon működő Amrita Sher-Gil Kulturális Központ kínálatában rengeteg programot találunk, ami jól mutatja ezt a változatosságot, van például filmklubunk. A hindi filmipart ugyan köznyelven Bollywoodnak nevezik, de Dél-Indiában és Bengálban is óriási filmes hagyomány van; az indiai avantgárd filmművészet mozgalma például Bengálból indult, ahol számtalan érdekes alkotás készült.
WLB: Sokan a különböző mozgásformák, például a jóga által kapcsolódnak Indiához. Ez Európában sokaknak csak edzés, miközben mély filozófiai háttér áll mögötte. Érdemes ezt is integrálni a mozgásba?
A. G.: A jóga szó szanszkritul azt jelenti: ′összekapcsolni′. A testit és a szellemit kapcsolja össze, de sokféle embernek sokfélét jelenthet: lehet fizikai gyakorlat és meditatív eszköz is. A legtöbb indiai számára nem csupán fizikai tevékenység, hanem a holisztikus élethez vezető út, magában foglalja a testet, az elmét és a lelket is. A Testnevelési Egyetem és a Debreceni Egyetem legutóbbi tanulmánya szerint például segít a stresszkezelésben és a vérnyomást is karban tartja. A pránájáma, a jógában használt kontrollált légzési forma például nemcsak a szív- és érrendszeri működést javítja, hanem magasabb koncentrációs szintet és olyan nyugalomérzetet is ad, amely több pusztán fizikai hatásnál.
WLB: A másik jellegzetes művészet és mozgásforma az indiai tánc. Számomra meglepő volt, hogy nem feltétlenül a legfiatalabb táncosokat tartják a legjobbaknak, hiszen történetmesélésről van szó, amiben a korral kialakuló karakteresebb arcvonások, érzelmi tapasztalás fontos hozzáadott értéket jelent. Valóban így van ez?
A. G.: Az indiai táncban az egész testét használja a táncos, a szemet, az arcizmokat is. Mindez harmóniában működik együtt, hogy elmeséljen egy történetet. Minél többet gyakorolja az ember, annál jobban tudja használni a teste legkisebb részeit is az érzelmek, a történet elmondására. Egyetlen kézmozdulat, egy felvont szemöldök vagy egy oldalra vetett pillantás is nagyon erős üzeneteket tud közvetíteni. Tapasztalattal az ember valóban egyre jobb lesz ebben.
WLB: Az indiai kultúrára jellemző ez a fajta egységben gondolkodás, holisztikus szemlélet. Nem is gondolnánk, hányféle területen tapasztalhatjuk meg ezt. Mi lehet számunkra a legmeglepőbb?
A. G.: Az indiai konyha is kapcsolódik az Ájurvédához [India ősi, holisztikus egészségmegőrző rendszere, amely az étrendet, a test és az elme egyensúlyát egyaránt fontosnak tartja – a szerk.]. Sok fűszernek gyógyhatása van: a kurkuma gyulladáscsökkentő, a gyömbér javítja az emésztést. A kiegyensúlyozott indiai étkezés az egészséget is támogatja. Annyi regionális változata van, ahány nyelvi változatunk: más Keralában, Kasmírban, Asszámban vagy Rádzsasztánban.
WLB: Sok helyen élt már külügyi szolgálata során, miben más, különleges az Ön számára a magyar főváros?
A. G.: Budapest gyönyörű, vibráló város, tele kultúrával, művészettel, zenével. Hosszú, nehéz történelme karaktert ad neki, az újjáépített örökségi épületek pedig a magyar emberek erejét mutatják. Számomra azonban a legfontosabb a helyiek kedvessége: nyitottnak és kíváncsinak látom őket. Szeretném, ha sokan látogatnának a kulturális központunkba is, ami nem csupán olyan hely, amely teljességében mutatja meg az indiai művészetet, hanem a kulturális párbeszéd tere is. Vannak jógaóráink, filmvetítéseink, táncóráink, indiaihangszer-oktatásunk, hindi nyelvóráink és költészeti klubunk is. Programjaink nagy része magyar nyelvű és minden érdeklődő előtt nyitva áll. Mindenkit várunk szeretettel.
(Borítókép: Kiss Viktor – We Love Budapest)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
