Bár a rendszerváltás (vagy rendszerváltoztatás) hosszabb folyamat volt, az 1956-os forradalom harmincadik évfordulója eseménydús és szimbolikus része volt a történéseknek. Írásunk a meghatározó huszonnégy óra eseményeit idézi fel.

Október 23., az 1956-os forradalom évfordulója nem olyan régóta nemzeti ünnep Magyarországon. Először 1989-ben emlékezhetett nyíltan az ország a bő három évtizedig tabunak számító eseményre. Az akkor már pár éve létező ellenzéki mozgalmak számtalan megmozdulást szerveztek a forradalomhoz köthető budapesti közterekre, de a bukás elkerülhetetlenségét belátó pártállam sem volt tétlen ezen a napon.

1989. október 23-án kikiáltották a harmadik Magyar Köztársaságot, ezzel hivatalosan is véget ért az egypártrendszerŰ berendezkedés hazánkban.

A hatalmi berendezkedés megváltoztatása nem egyik napról a másikra történt. Az ellenzéki pártokat tömörítő Ellenzéki Kerekasztal, az MSZMP és különböző társadalmi szervezetek (az úgynevezett harmadik oldal) már 1989 júniusától tárgyalásokat bonyolított le az átalakulásról. Szeptemberben pedig közösen aláírtak egy dokumentumot a demokratikus átmenetről és a köztársasági államformáról.

Az átmenet békés volt, de jelentések továbbra is készültek

Ezzel párhuzamosan különböző ellenzéki csoportosulások létrehozták az Október 23. Bizottságot. A szervezet célja az volt, hogy megrendezze a forradalom első szabad megünneplésének eseményeit, illetve azt is szerette volna elérni, hogy október 23. nemzeti ünnep legyen. Sajtótájékoztatójukról a Népszabadság is beszámolt, a lap ekkor még csak idézőjelben merte leírni a forradalom szót, mint a Bizottság véleményét, ők maguk a semleges „esemény” kifejezéssel utaltak 56-ra. A Bizottságnak volt még egy szimbolikus terve is, el akarta érni, hogy a vörös csillagot a jeles napig szereljék le az Országház kupolájáról. Az illetékes szervek erre azt mondták, a többtonnás, a Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek által készített monstrum eltávolítása technikai okok miatt csak tavaszra oldható meg. Erre megváltozott a terv, az ellenzékiek azt szerették volna, hogy október 23-án szimbolikusan, a megemlékezés részeként kapcsolják le a világítást a kommunizmus jelképén, de a pártállam ezt nem engedélyezte. Konfliktust okozott az is, hogy az ellenzék nem kapott engedélyt arra, hogy az Országház erkélyéről beszéljen, és nemzetőreik sem állhattak a tervezett helyre a Kossuth téren.

Az állampárt különböző jelentések révén jól értesült volt abban, hogy miket tervez az ellenzék október 23-ra. Ezekből az iratokból lehet tudni, hogy a Krassó György nevével fémjelzett Magyar Október Párt azt tervezte, hogy a köztéri vörös csillagokat leverik ezen a napon, de a szorgos belügyi munkatársak egy hosszabb jelentése azt is kiemelte, hogy az ellenzéki mozgalmak szeretnének minél több nyugati emigránst és nyugati polgárt az országba hívni október 23-ra, hogy az egész világ értesüljön a történésekről. A jelentés kiemeli, hogy a szervezőmunka ellenére sem várható jelentős nyugati beutazás. Már ekkor kirajzolódnak törésvonalak az ellenzéken belül, az MDF-et a többiek az ünnep kisajátításával gyanúsítják, a Fideszre és az SZDSZ-re pedig mások által radikálisnak tartott megnyilatkozásaik miatt orroltak meg egyesek. Ezt az október 18-ra keltezett jelentést az MSZMP pár prominense kapta kézhez, akiket külön felsoroltak, köztük van két későbbi miniszterelnök: Horn Gyula és Medgyessy Péter is.

Október 22-én kezdődtek a megemlékezések

Az előző napon, október 22-én már megkezdődtek a megemlékezések, az ellenzéki pártok tartottak pár kisebb rendezvényt, például a Fidesz a Műegyetem rakparton virrasztott. A rendőri jelentések hangsúlyozzák, hogy ezek a megmozdulások békésen zajlottak, rendkívüli esemény nem történt sehol. Egyetlen kivétel volt, a Magyar Október Párt sajátos ünneplése (?) a Corvin közben. Természetesen a külön performanszról is készült rendőri jelentés, itt olvasható, hogy az Imbusz Presszó zenészei léptek fel saját szerzésű dalokkal, melyeknek olyan szövegei voltak, mint „A Magyar Október Párt az igazságért kiáll” vagy „a munkásőrök rézágyúja immár le van bontva”. A 80-100 résztvevő leginkább a moziból kijövők köréből került ki, akiket a számukra osztogatott zsíros kenyér sem igazán tudott aktivizálni.

A szervezők arra kérték őket, hogy rugdossák meg az egyes politikai potentátokról elnevezett rongybabákat, de a „tömeg” nem igazán volt vevő az ötletre.

Szűrös Mátyás kiáltotta ki a köztársaságot

Bár 1989-ben még munkanap volt október 23., mégis tízezrek gyülekeztek a Kossuth téren, hogy részesei legyenek, ahogy Szűrös Mátyás kikiáltja az új államformát. Az események főszereplője, az ideiglenes köztársasági elnök pont délben jelent meg az Országház nemzeti színű zászlóval borított erkélyén és elmondta a beszédét. A meglehetősen szürke, de az alkalom miatt mégis nagy figyelmet kapó megszólalást a tömeg több helyen hangos ovációval szakította meg, például akkor, amikor elhangzott az ország új neve és államformája, amikor a határon túli magyarokat említette, de a tömeg tetszést nyilvánított akkor is, amikor Szűrös arról beszélt, hogy baráti viszonyra kell törekedni az Egyesült Államokkal. A Szovjetunióval való további kiegyensúlyozott kapcsolatok emlegetése viszont erős nemtetszést váltott ki. A tömegben több helyen feltűntek a koronás címerrel díszített magyar zászlók, holott ekkor még kérdéses volt, hogy miként fog kinézni az éppen megszülető Magyar Köztársaság hivatalos címere.

A szónokok a megbékélés fontosságát hangsúlyozták

Az ellenzéki mozgalmak megemlékezései már délelőtt elkezdődtek. A szimbólummá vált 301-es parcellában eltemették az „ismeretlen forradalmár” csontvázát, jobboldali szervezetek kezdeményezésére pedig gyászmisét tartottak a Szent István-bazilikában. A Belügyminisztérium épületénél 3-4 ember ülősztrájkba kezdett, ők a Libertas, Független Sajtó Munkatársainak Szakmai Segélyegylet tagjai voltak. Az egykori szamizdatszerzők azt akarták elérni, hogy visszakapják elkobzott sokszorosítógépeiket és a kiadványaikat.

A zömmel délután kezdődött programok különböző helyszíneken folytak, sok esetben párhuzamosan. A Corvin közben 13 órakor kezdődött a megemlékezés, itt az egykori szabadságharcos, Pongrátz Gergely is beszédet mondott az egybegyűlt nagyjából háromezer ember előtt. A felszólalók a megbékélés fontosságát hangsúlyozták és elszavalták Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét. Rendőri jelentés készült, azt sem felejtették el feljegyezni, hogy az emigrációban élő szónok svájci rendszámú autóval távozott a helyszínről. A tömeg a közeli Kilián laktanyához vonult, ahol Maléter Pál özvegye, Gyenes Judit a 20. század legigazabb és legjogosabb forradalmának nevezte 1956-ot.

A tömegben itt már megjelentek a lyukas zászlók, Bródy János pedig elénekelte a „Ha én rózsa volnék″ kezdetű dalt, majd az emberek átsétáltak aMagyar RádióÉpületéhez.

A Hősök terén a jelentés szerint több turista volt, mint megemlékező, pedig az eseményen Nagy Imre lánya, Nagy Erzsébet is részt vett. A helyszínen hangsúlyozták a határon túli magyarok melletti kiállást, illetve elhangozott az a követelés, hogy a Batthyány-örökmécsest nevezzék át Batthyány–Nagy Imre-örökmécsesre. Mécs Imre 1500-2000 ember előtt mondott beszédet a Műegyetem előtt, majd az egybegyűltek a Bem tér irányába indultak, ahogy a Széna téri MDF-es rendezvény közönsége is ide tartott. A helyszínen a lengyel Szolidaritás képviselői is jelen voltak, akik Lech Wałęsa üzenetét tolmácsolták a magyarok felé. A későbbi államfő hangsúlyozta, hogy a lengyelek most is a magyarok mellett állnak.

Az ünnepélyes megemlékezések mellett voltak más történések is, nagyjából hetven ember a Magyar Rádió épületénél az „ellenforradalom” áldozataira emlékezett,

délután kettő felé pedig egy férfi felmászott a Parlament kupolájára.

Őt a Kormányőrség tagjai „szedték le”, majd igazoltatás után elengedték.

Nemzetközi sajtóvisszhang

Másnap a nemzetközi sajtó is hírt adott a magyarországi eseményekről, sokan üdvözölték a nap és általában a békés átmenet történéseit. A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint a magyar nép döntő lépéssel került közel a jogi, szociális és gazdasági biztonsághoz és egy olyan államhoz, amelyet maga fog kormányozni. Az egyik portugál lap, az O Dia azt írta, hogy Szent István népe végleg kilépett a terror sötétjéből. A francia Le Figaro kevésbé volt patetikus, azt hangsúlyozta, hogy a magyar átmenet békés lesz, és a Szovjetunió sem fog gáncsoskodni. A New York Times egy elemzőbb cikket adott közre, miszerint a magyar lakosságot nemcsak a demokrácia megszületése foglalkoztatja, hanem az emelkedő árak és a közbiztonság romlása is. A lap munkatársa szerint a magyar gazdasági helyzet még mindig jobb, mint a lengyel vagy a román, és a magyarok nem is szeretik, ha kelet-európaiaknak tekintik vagy például a románokhoz mérik őket. Szintén érdekes mai szemmel a Sunday Times cikke. A brit lap azt írta, hogy a magyaroknak van a leginkább esélyük a békés átmenetre, de az emberek tudathasadásos állapotban vannak. Nem akarnak kelet-európaiak lenni, de ettől még nincsenek Nyugat-Európában, az országuk nem kommunista, de nem is kapitalista, az emberek nem szabadok, de nincsenek elnyomva sem. A Szovjetszkaja Rosszija viszont felrótta, hogy – legalábbis az újságíró elvtárs szerint – az előző napi magyar eseményeken „történelmi tényeket ferdítettek el”, ez pedig káros a két, szomszédos ország viszonyára nézve.

A magyar újságokban is rengeteg cikk született az előző, eseménydús nap margójára. Fónay Jenő egykori szabadságharcos Magyar Nemzetben leírt gondolatait érdemes elolvasni, hiszen az elkövetkező időszakban sokak érzéseit fogalmazza meg:

Ha állandóan megbékélésre szólítanak fel az ismétlődő szólamok, akkor bizonyára van kivel megbékélni, s van mit megbocsátani. Sajnálattal kell azonban kijelentenem, hogy egy-két magába néző emberen kívül eddig még soha senki nem kért tőlünk bocsánatot.

Források:

(Borítókép: Vészi Ágnes – Fortepan)

Legyetek ott első városi piknikünkön!

Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.

Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!

hirdetés

Címkék