A rádió előzménye a telefonhírmondó volt. Puskás Tivadar találmánya 1893-ban indult el a Magyar utcából. A rendszeres rádiósugárzás Magyarországon 1925. december 1-jén indult, ám a kezdeti rádióláz után a hallgatók száma fokozatosan esett és elmaradt az európai átlagtól. Az új technológia elsősorban a jómódú fővárosiak körében terjedt, máshol még nem lehetett fogni az adást, a legnépszerűbbek pedig már akkor is a zenés programok voltak, a cigányzenét különösen sokan szerették.
A II. világháború aztán robbanásszerű fejlődést hozott, nemcsak a harctéri üzenetek továbbításában használták az új technológiát, de a rádióból – minden oldalon, az összes hátországban – sosem látott mértékben folyt a propaganda, aki viszont akart, titkos, nem legális adásokat is hallgathatott. Azért, hogy a lelkesítő üzenetek minél szélesebb réteghez jussanak el, megjelentek az egyre olcsóbb készülékek. Abban pedig, hogy Magyarországon megszületett a mindenki számára elérhető Néprádió, nagy szerepe volt a zseniális Orion-gyárnak is. Ezzel párhuzamosan a rádiózás valódi hobbi, szenvedély is lett, ahol amatőr rádiósok keresték az éterben egymás társaságát a saját maguk eszkábálta gépeik segítségével.
A háború után a rádió sem tájékoztathatott függetlenül, viszont már két adón, a Kossuthon és a Petőfin is zajlott a sugárzás. 1956 első eseményei is a Magyar Rádió székháznál, a Bródy Sándor utcában zajlottak, a rádiónak pedig később is hatalmas szerepe volt a forradalom alakulásában, a szétlőtt székház azóta is az események jelképe, a Szabad Európa Rádió műsoraival és Nagy Imre utolsó, drámai rádióbeszédével együtt.
1959. június 30. sokkal vidámabb mérföldköve a magyar rádiózásnak. Ezen a napon indult ugyanis hódító útjára a Szabó család, ami 48 éven át, egészen 2007-ig szórakoztatta a nagyérdeműt. Más, évtizedeken át futó műsorokat is köszönhetünk a rádiónak. A Jó ebédhez szól a nóta, a Ki nyer ma?, a 168 Óra, Knézy Jenő futballközvetítései vagy a Rádiókabaré csak néhány azok közül a műsorok közül, melyeket legfeljebb a nagyon fiataloknak kell bemutatni Magyarországon. A 80-as években pedig megjelentek a kifejezetten fiataloknak szóló műsorok is, például a Poptarisznya.
1973-ban elindult a Bartók Rádió, és a 80-as évek második feléig a három adó, a Kossuth, a Petőfi és a Bartók, meghatározó is maradt. A Szabad Európa a rendszerváltáshoz közeledve, amikor már nem kellett a tiltott műsort minél halkabban, a készülékhez tapadva hallgatni, fokozatosan veszített jelentőségéből.
1986-ra már egyre inkább érezhetővé vált a változások szele, amit az is mutatott, hogy megjelent az első egész nap zenei műsort sugárzó adó, a Danubius Rádió, ami a Magyar Rádió kereskedelmi vállalkozása volt. Ezt követően, még mindig nem teljesen függetlenül az állami rádiótól, megszületett a Calypso, majd a rendszerváltás után – a médiatörvény megszületésééig – nem indulhattak új kereskedelmi rádiók, ekkor, 1991-ben született meg más kalózrádiók mellett a Tilos Rádió, ami nevének megfelelően engedély nélkül működött. Szokatlan zenéivel és meglehetősen underground kulturális, politikai műsoraival új színt hozott a tájékoztatásba. A törvényi változások 1993-ban megkönnyítették az új rádiók indulását, 1995-től már a Tilos is legálisan működött. Sajátos eseménye volt a rádiótörténetnek, amikor 2003-ban egy ittas műsorvezető kijelentései miatt 30 napos adásszünetre kötelezték őket.
A médiaháború a rendszerváltás utáni évek egyik legnagyobb médiaügyi konfliktusa volt. 1991-ben a Magyar Rádióban belső viszályok, tömeges elbocsátások és politikai nyomásgyakorlás jelezte, hogy a rendszerváltás nem mindenütt jelentett új korszakot. 2001-től a közrádió egyre markánsabban jobbra tolódott, miközben rohamosan vesztette el a fiatal hallgatókat, a 15–29 évesek szinte eltűntek a közönségből.
Ezt a válságot próbálta orvosolni a Such György-féle reform 2006-tól. A leglátványosabb fordulat a Petőfi Rádió újrapozicionálása lett, a korábbi műsorstruktúrát 2007-től egy kereskedelmi hangzású, alternatív pop-rock zenei nonstop zenefolyam vette át. A cél a fiatalok visszahódítása volt, ami rövid időre sikerült is. A Petőfi hallgatóbázisa megfiatalodott, miközben hatalmas vihart kavart, hogy közpénzből működő csatorna kvázi kereskedelmi profillal működik.
A rádiós piac eközben újrarendeződött, a Klubrádió vagy a Lánchíd Rádió megjelenésével a beszélgetős műfaj egyre inkább kötődni kezdett a politikai szereplőkhöz. A 2000-es évek másik nagy ígérete a digitális átállás volt. Azt várták tőle, hogy megoldja a frekvenciaszűkösséget és új adóknak nyit majd utat, ám ez szinte semmilyen szempontból nem váltotta be a hozzá fűződő várakozásokat, az átállás a gyakorlatban megbukott. A rádiók maguk sem ösztönözték a terjedését, hiszen digitális csatornáikat inkább az interneten indították el, az online streamelt adások, online rádiós platformok lettek a jövő útjai. A 2000-es évektől pedig fokozatosan megjelentek az interaktív online rádiók.
Ma, a különböző alternatív platformok és podcastek világában, a rádiózás ismét változások előtt áll. Szimbolikus jelentősége volt annak, amikor a kiterjedt szakmai tiltakozás ellenére 2024 őszén megkezdődött a Magyar Rádió ikonikus józsefvárosi épületeinek bontása. Mára építési területté vált az a környék, ahol egykor egymásnak adták a kilincset az ismert művészek, tudósok és politikusok. Arról pedig, hogy milyen egy olyan, százéves családi vállalkozás, amelynek tulajdonosai generációról generációra élték végig a rádió szomszédságában mindezt, itt olvashatunk.
Forrás:
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
