Azok a belvárosi arcok, akik szerint a Nagykörúton túl már a vidék kezdődik, most nevetgélhetnek a markukba, hiszen gémeskutas XVIII. kerületi fotónk valóban úgy fest, mintha valahol a Kiskunságon készült volna. Elsőre nem igazán érteni, hogyan kerül bele egy villamos, ráadásul az 51-es, ami manapság teljesen másfelé közlekedik (1983-ig járt a XVIII. kerületi Bivalyrét felé). A környék élete mindenesetre sokáig ilyen békés, zöld környezetben zajlott, mivel része volt annak a hatalmas, Gödöllő és Soroksár közötti birtoktestnek, aminek a Grassalkovich család volt a tulajdonosa.
Bár a területet 1950-ben a fővároshoz csatolták, ma is akad szinte falusias, kertvárosias része, Pestszentimre például igazán kellemes hely, ha nyugalomra vágyunk a város közelében. Az első változás a szép, zöld környezetben akkor következett be, amikor a 19. század második felében a környéket kinézték maguknak a jómódú fővárosiak. Elsőként Lónyay Menyhért miniszterelnök (korábban pénzügyminiszter) és felesége Kappel Emília – akinek korábban Petőfi is megkérte a kezét – hozott létre kellemes birtokot 1872-ben, aminek emlékét a pestszentlőrinci Lónyaytelep neve is őrzi.
A házaspárnak egyébként nem ez volt az egyetlen csinos ingatlanja, ők építtették a Várban található Hatvany–Lónyay-villát is, miután – némi nyomásra – sikerült megkapniuk az építési engedélyt. Nem kell tehát csodálkozni, hogy sikerült elintézniük, hogy birtokuk közelében vasúti megállót alakítsanak ki, ahogy azon sem, hogy a politikus meggazdagodása már a maga korában is szemet szúrt az ellenzéknek. A vasút érkezése mindenesetre nemcsak neki volt jó, hanem a környéket is fellendítette. Egyre többen érkeztek egy kis felüdülésre a közeli kertvendéglőkbe, csinos nyári lakok, villák épültek a jó levegőjű környéken. Bár télre rendszerint kiürült a vidék, nyáron zajlott a társadalmi élet, egyidőben báró Eötvös Loránd és Fedák Sári is itt pihenték ki fővárosi fáradalmaikat.
A környéknek ma is több kellemes zöldövezeti része van, a Bókay kertbe akár még távolabbról is érdemes kilátogatni. A Gloriett-telep nevét arról az épületről kapta, ahonnan 1814-ben (a napóleoni háborúk után) I. Ferenc osztrák császár és magyar király, I. Sándor orosz cár, III. Frigyes porosz király együtt figyelt egy katonai parádét. Az épületet később számos célra használták, mára azonban már csak hűlt helyét találjuk, mivel a II. világháború végén a német és a magyar csapatok felrobbantották. A kertvendéglők emlékét őrzi a Dohnányi Ernő Zeneiskola, amely fordulatos története során sokáig Tündérkert mulatóként üzemelt, és bár eredeti funkciója szerint lövöldeként működött, hangulatában ezt a világot idézi fel a Zila Kávéház és Krisztina Cukrászda is.
A kerületnek nemcsak zöld és lakályos arca van, legtöbben arról ismerjük, hogy itt található hazánk legnagyobb forgalmú légikikötője, a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér. Liszt azonban nem az első Feri a történetében, a reptér helyén ugyanis korábban Grassalkovich egyik bérlőjének, Mayerffy Xavér Ferencnek a csinos gazdasága állt, ő volt a rejtélyes első Feri, a hegye pedig egy 147 méter magas domb, amit az építkezéskor elbontottak. A légikikötő 2011 óta viseli a zeneszerző nevét. A repülőteret 1939-ben kezdték fejleszteni, ám a II. világháború miatt hosszú időre leállt az építkezés. Végül 1956-ban indult el az első nemzetközi járat. A régebbi, szép, madártávlatból repülő alakú 1. terminál ma irodaház, és filmforgatásoknak ad helyet. A valamivel távolabb található, ma is működő 2. terminál az elmúlt években ugyan hatalmas fejlődésen ment keresztül, ám megközelítése még mindig hagy maga után kívánnivalót. Bár a reptéri busz kulturált, és a taxihelyzetet is sikerült rendezni, a vasúti közlekedés nehézkes, a reptérre vezető út és környezete pedig néhol úgy fest, mintha Budapest helyett Csernobilba érkeztünk volna.
Természetesen lakótelep is akad, nem is akármilyen, itt található az egykor inkább hírhedt, mint híres Havanna. Helyén korábban egy lőszergyár állt, amelynek elhagyott épületeiben az I. világháborút követően az elcsatolt országrészből érkezett a magyarok éltek. Az Állami lakótelep kertes bérlakásainak egy darabig Komlós Juci, a Szomszédok Lenke nénije is lakója volt. A régi telep idős fáit, sétányait és két templomát megőrizték a Havannán, ami egyidőben rossz hírű paneldzsungelnek számított. A drogok és a bűnözés melegágyának tartották, és sokáig élt az a városi legenda, amely szerint a 8. emeleten még disznót is vágtak. Ez állítólag sosem történt meg, a körülményekről mindenesetre sokat elmond, hogy a történetet a legtöbben elhitték.
A XVIII. kerület jóval érdekesebb helyszín, mint sokan gondolnák, azt pedig csak kevesen tudják, hogy itt, a Marcell György Főobszervatóriumban mérik a városi középhőmérsékletet is. A kerület főutcája a 15,6 kilométeres Üllői út, ami Budapest leghosszabb sugárútja, található itt kopt templom, a reptér közelében lévő Aeroparkban pedig akár egy egész napot is el lehet tölteni. A XVIII. kerület, Pestszentlőrinc-Pestszentimre tehát jóval több, mint a Havanna és a reptér, bőven megér egy izgalmas egynapos sétát a környék.
(Borítókép: MHSZ – Fortepan)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
