1897 szeptemberében Ferenc József iránti lelkesedés hulláma söpört végig Budapesten, mivel az uralkodó egy leiratban jelezte, 10 szobrot ajándékoz a fővárosnak. A gesztusnak erős politikai töltete volt, azt is meghatározta, milyen történelmi szereplőket ábrázolnak majd az alkotások. Az uralkodó ajándéka mégsem nélkülözte a nagyvonalúságot, mivel a szereplők között olyan, erősen Habsburg-ellenes alakok is szerepeltek, mint Bocskai István vagy Bethlen Gábor (szobraikat ma a Hősök terén láthatjuk). Nem tartozott a Habsburg-ellenes figurák közé Anonymus, Béla király jegyzője, ám ezzel együtt problémás volt a megformálása, hiszen csak műve maradt fenn, személyéről semmit sem tudunk.
A középkori szerzők, szerzetesek és másolók sokszor burkolóztak névtelenségbe, hiszen a művek célja nem az egyéni hírnév, hanem Isten dicsőítése, a tudás terjesztése volt. Így tett a Gesta Hungarorum szerzője is, ám amikor végére ért munkájának, büszkesége egy pillanatra felülírhatta szerénységét, és P. dictus magisterként jelölte művét. A rövidítés utalhat a prae dictus magister latin kifejezésre, ami annyit jelent, hogy ′az előbb említett mester′, eszerint a geszta egyetlen, 13. századból fennmaradt példánya másolat. Az általános vélekedés szerint azonban P-nek mondott mesterként olvassák a rövidítést, ahol P a szerző nevének kezdőbetűje lehet. Összesen ennyi információ maradt ránk a később Anonymusnak, vagyis ′névtelennek′ nevezett szerzőről, aki gesztájában részletesen – ám történetileg nem teljesen hitelesen – számolt be a honfoglalásról és a magyarság első évszázadairól. A műből még annyi állapítható meg, hogy Anonymus a Felső-Tisza vidékéről származhatott, közeli kapcsolatban állt az Aba nemzetséggel, és Béla király – valószínűleg a dúsgazdag III. Béla – jegyzője lehetett.
Hogyan lehet szobrot készíteni valakiről, akiről semmit sem tudunk?
Ez a fogós kérdés foglalkoztatta a budapesti városatyákat, akik talán nem is tartottak jó ötletnek egy Anonymusról készült alkotást, ezért is gondolták úgy, hogy egy akkor eldugottabbnak számító helyen, a Vár krisztinavárosi oldalán helyezik el az alkotást, de a Margitsziget is szóba jött. A szobor elkészítésével Bánffy Dezső miniszterelnök személyesen bízta meg Ligeti Miklóst, és 20 ezer forint tiszteletdíjban állapodtak meg. Valószínűleg azért esett
a fiatal, mindössze 26 éves művészre AZÉRT ESETT a választás, mert mindenki más ódzkdott attól, hogy egy olyan történelmi személyt mintázzon meg, akit egyáltalán nem ismerünk,
csaták és politikai cselvetések helyett valószínűleg egy kolostorban körmölt élete nagy részében.
Ligeti Stróbl Alajos tanítványa volt, később Párizsban is tanult, jól ismerte Rodin művészetét, ami hatott is munkásságára. A fiatal művész előzetes kutatások és konzultációk után úgy döntött, hogy szerzetesként ábrázolja Anonymust, mivel a középkorban a kolostorok voltak a tudás központjai. Ligeti először többalakos kompozíciót tervezett, de az eredmény nem tetszett neki, ezért úgy döntött, csak a főalakra koncentrál, aki a középkori olasz leírásokban szereplő papi, szerzetesi ruhát visel.
Törekedtem az arcot homályba burkolni, és az alakkal kifejezni, amit gondoltam, misztikussá tenni azt, mi titok volt, és marad...
– írta később a koncepciójáról. A Podmaniczky Frigyes vezette bírálóbizottságnak azonban nem tetszettek a tervek, Ligeti mestere, Stróbl Alajos tévútnak tartotta az arctalan alakot, Fadrusz János viszont megérezte az alkotó újszerű, egyéni látásmódját, védelmébe vette a koncepciót. Így a bizottság 4:4 arányban szavazott, Bánffy pedig
utasította Ligetit, hogy készítsen arcot a szobormintának!
A művész ugyan vonakodott, de végül elkészítette a kért változtatást,
a figura arcát Herman OttóÉról mintázta.
A szórakozott professzor minden kritériumának megfelelő polihisztor, aki rajongott a pókokért és a parázs vitákért, korának egyik legszerethetőbb figurája volt – itt írtunk róla), Anonymus azonban nem lett belőle. A kibővült bírálóbizottság második ülésén, ahol sem Fadrusz, sem Stróbl nem vett részt, a tagok nem a második, hanem az első tervet fogadták el, mivel az időközben hatalmas sikert aratott a Velencei Biennálén, és a Szépművészeti Múzeum is megvásárolta egy példányát.
Kötelezték Ligetit, hogy a második verziót törje darabokra.
A szobor gipszmintája 1902-ben készült el, a szolnoki művésztelepen, ahol a Tanácsköztársaságig állt. Az alkotást a Mezőgazdasági Múzeum udvarán helyezték el 1903. november 8-án. Az átadón Tisza István belügyminiszter mondott beszédet, a szobor talapzatát az ismert építészpáros, Bálint Zoltán és Jámbor Lajos tervezte és Luigi Mazzi olasz kőfaragó készítette. Alsó részén az Anonymus = Gloriosissimi Belæ Regis Notarius (A legdicsőségesebb Béla király jegyzője) szöveg szerepel. Az ismeretlen jegyző arc nélküli, stilizált alakja jobb kezében tollat fog, baljában a Gesta Hungarorum látható. A művész úgy alakította ki az az elnagyolt vonású arcot, mintha a csuklya alatti fényviszonyok miatt nem lehetne látni.
Hiába a korabeli bírálóbizottság ítélete, amely sem az arcnélküliséggel, sem az aszimmetrikus kompozícióval nem tudott mit kezdeni,
a szobor hamarosan népszerű lett, és azóta is a budapestiek kedvence.
Az 1920-as években rendszeresen itt találkozott az a fiatal matematikusokból álló Anonymus-csoport, amely innen kapta nevét is. 2012-ben pedig két azeri szobrász lemásolta a szobor testét és a talapzatot, a fejet pedig egy elképzelt arcmással helyettesítette. Így született meg Nizámi Gandzsaví, a vitatott származású középkori költő szobra. A művészt Irán perzsának, Azerbajdzsán azerinek tartja, a róla készült alkotás Rómában, a Villa Borghese parkjában áll. Bár a magyar lapok azóta többször is felhívták a figyelmet a hasonlóságra, a szobor mégis maradt. Így lett Ligeti sokat kritizált alkotásából egy politikai rendszer eszköze a kulturális kisajátításban.
Források:
(Borítókép: Kőrösi Tamás – We Love Budapest)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
