A győzelem mámora
Még tartott a II. világháború, amikor a szovjet ipar 1943-ban megkapta a politikai ukázt egy olyan témában, ami már két évvel korábban felmerült és elhatározásra került: új személygépkocsira van szüksége a hazának, a Szovjetunió népének! A tervezési folyamat azonnal elkezdődött, és még javában zajlottak a harcok, amikor a végeredmény a pártvezetés íróasztalára, vagyis Sztálin elé került. Mivel a szovjet vezetés abban bízott, hogy a háborút az az oldal nyeri meg, amelyiken ők is álltak, ezért ehhez illő nevet választottak az új gépkocsinak: Pobjeda, azaz ′győzelem′ lett a neve. A Gorkij Autógyár új termékét a II. világháború hivatalos vége, vagyis 1945. május 8-a után egy nappal jelentették be és kezdték sorozatgyártani – legalábbis papíron.
Egy győzelem nevű autót a győzelem másnapján elkezdeni gyártani, mi ez, ha nem jelképes ipari-politikai fordulat? Az életet elpusztító háborúnak vége, az élet pedig újraindul, egy autó képében. A szovjet propaganda jól kitalálta a dolgot, még ha nem is volt minden elemében teljesen igaz. Pobjeda autó ugyan volt, csak a sorozatgyártás nem kezdődött meg, akkor még egy darab autó sem hagyta el a gyártósort. A valódi sorozatgyártás végül bő egy évvel később, 1946 júniusától indult meg, de még akkor is csak évente pár darab készült belőle. Az első nagyobb adag Pobjeda (1700 darab) 1948-ban készült el.
Újratervezés
Csakhogy megint akadt egy probléma: az derült ki a Pobjedáról, hogy a gépkocsi, annak ellenére, hogy jól néz ki, egy modern hatású gépkocsi, rendkívül gyatra minőségű. Például az acélból készült karosszéria gyakran megrepedt, a szélvédők kitörtek, az oldalablakok zörögtek, de jelentkezett motorhiba is, a fűtés pedig egyszerűen nem működött. A gyártó ez utóbbi anomáliára azt tanácsolta a sofőröknek, hogy időnként dörzsöljék át a szélvédőt sóval, hogy ne fagyjon le. Vagyis a Pobjeda enyhén szólva sem volt a legjobb konstrukció.
Sztálin természetesen dühös lett. Még az is felmerült, hogy teljesen leállnak a Pobjeda gyártásával, a felelősök pedig mennek a Gulagra. Csakhogy a nagy tekintélyű, rettegett vezetőnek nagyon tetszett az autó luxusverziója – sokféle változata volt, a családi autótól kezdve a sítalpakkal felszerelten át a nagy kerekű terepjáróig –, így inkább adott még egy esélyt Andrej Lipgart mérnöknek és csapatának, akikkel végül újraterveztette a Pobjedákat. A sok-sok hiba és hiányosság pedig kiküszöbölésre került. Úgy tűnt, mostantól minden rendben megy majd. Csakhogy pár évvel később, 1952-ben nemzetközi szinten, ráadásul a „romlott” Nyugaton kötöttek bele a szovjet gépkocsiba.
Ki lopott kitől?
A neves autós magazin, a The Motor azzal vádolta meg a tervezőket, és hát így az egész szovjet autóipart – tegyük hozzá: nem ok és előzmény nélkül –, hogy a Pobjeda külsejét nyúlták, méghozzá a brit Standard-autógyártól, az ő Vanguard nevű kocsiját másolták le. A szovjet birodalom természetesen visszautasította a meggyanúsítást – és ezúttal lehet, hogy nekik volt igazuk. Az angolok autóját ugyanis egy évvel később kezdték el gyártani, mint a Pobjedát, aminek ráadásul 1943-ban már megvoltak a tervei. Vagyis lehetséges, hogy ezúttal pont fordítva történt, és a britek kaptak ihletet a gépkocsijukhoz.
Miután a lopási ügy iránti érdeklődés alábbhagyott, a Pobjeda is köszönte szépen, jól elvolt még pár évig, az 50-es évek végéig. 1958-ban fejezték be a gyártását, a helyére pedig egy másik típus, a Volga sorolt be. A Pobjeda gyártósorát pedig a lengyelek kapták meg, amin aztán a Warszawa nevű autójukat gyártották.
A félelem forrása
A Pobjeda nálunk is népszerű autó volt, sőt menőségnek számított. A hétköznapi emberek nem nagyon használták a márkát, az egyfelől a taxisok autója volt, másfelől pedig a társadalmi státuszt jelentette, azt jelezte a benne ülőről, hogy az országot irányítók közé tartozó fontos ember. Nem a legfontosabb, de olyan, akire figyelni illik, sőt kell: középvezetők és középkáderek – az állami cégek vezetőitől és a téeszelnököktől kezdve a párttitkárokon át egészen az egyenruhásokig, a karhatalmistákig.
Állítólag fekete Pobjedát használtak az ÁVH emberei is. Ilyen autóval mentek éjszakánként a rendszer ellenségeinek gondolt emberekért, akiket aztán elfurikáztak az Andrássy út 60. szám alá, ahol minimum agyba-főbe verték, de volt, aki sohasem tért haza. Szóval nemcsak csodált autó volt nálunk a Pobjeda, pláne ha fekete színű volt, hanem rettegett is. Így amikor eltűnt az utcákról, és felváltotta a Csajka, a Volga meg a többi KGST-autó, az némi megkönnyebbüléssel járhatott. Mára pedig teljesen megszelídült, a veteránautósok egyik kedvelt márkájává vált.
Forrás:
(Borítókép: Magyar Rendőr – Fortepan)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
