Alig pár évtizede még teljesen más szemlélet uralkodott a babák hozzátáplálásában, mint manapság. A 60-as években megjelentek a bébiételek, és bár a kicsik egészséges fejlődése mellett nem titkolt céljuk volt, hogy az édesanyák teendői könnyebbé váljanak, fogadtatásuk egyáltalán nem volt egyöntetűen pozitív.

Felezett tej, orosz fekete tea – a szocializmus évei alatt senki sem ütközött meg azon, ha akár már újszülött korban cukros teával, esetleg vízzel vagy fekete teával fele-fele arányban hígított tejjel itatták a csecsemőket. A tápszeres táplálás is elterjedt volt ebben az időszakban, hiszen a tápszerek már a 19. század második felében megjelentek: 1866-ban Svájcban állították elő az első csecsemőtápszert, amely kondenzált tej formájában került forgalomba. Ebből a termékből fejlődött ki 1904-ben a legismertebb gyerektápszer, az Ovomaltine, amelyet Bernben készítettek árpamalátából, csokoládéporból, tejből, tojásból és vaníliából, továbbá 13-féle vitaminnal és 4 nyomelemmel gazdagítva. Az 1930-as években a tehetősebb európai családok gyerekei naponta fogyasztottak belőle egy pohárral, majd

1945 után a szocialista országok lakói ezt a terméket kérték leggyakrabban nyugati rokonaiktól.

A korszakban uralkodó nézeteket, amelyek a csecsemőtáplálás irányelveiben, a védőnői ajánlásokban tükröződtek, jól bemutatja a Medicina Kiadó 1987-ben készült útmutatója Mit egyen a gyerek? címmel. A táblázat szerint

  • egy-másfél hónapos, 3600 grammos, mesterségesen táplált csecsemőnek reggel 7-kor feles tejes teát vagy tápszert, 10 órakor rizsnyákkal sűrített tejet vagy tápszert, 11 órakor négy kávéskanál reszelt almát, a nap további 4 étkezésére pedig a rizsnyákos és a feles tejes (fele víz, fele tehéntej) teát kell adni.
  • Egy két hónapos, 4200 grammos, mesterségesen táplált csecsemőnek a fentieken túl délelőttre 40 gramm őszibarackot vagy reszelt almát,
  • egy három hónapos, 4800 grammos, mesterségesen táplált babának a délelőtti 30 gramm barack után délutánra 170 gramm burgonyát is lehetett adni tehéntejjel az 1980-as évek végének tudományosan elfogadott csecsemőtáplálási álláspontja szerint…

A mamák büszkék, ha a gyerek jó sűrű rántással készült ételt »felnőtteset« eszik

– nyilatkozta dr. Barna Mária főorvos a Népszavában 1969-ben. A főorvos azonban ezt a trendet nem szorgalmazta, és rántás helyett burgonya-, szója- vagy kukoricalisztet ajánlott a főzelékhez.

A szocializmus időszakában nemcsak a rántás, de az is természetesnek számított, hogy a csecsemők tehéntejet kapjanak, hiszen a tej a korszak egyik legfontosabb, mindenki számára elérhető élelmiszere volt. A tejivók, ahol különféle, tejből készült italokat és ételeket kínáltak, a hatvanas-hetvenes években élték fénykorukat, de már 1952-ben működött tejbüfé a budapesti Nyugati tér és a Szent István körút sarkán. Sőt, a tejcsarnokok és tejivók hagyománya még régebbi: a 19–20. század fordulóján is jelen voltak Budapesten.

A korszak jelmondatai is mutatták, mennyire alapvető élelmiszernek számított a tej: „A tej élet, erő, egészség”, illetve „Egy pohár tej, tiszta fej” – hirdették a szocialista reklámok. A gyerekek számára külön kiemelték a tej jelentőségét. Már az I. világháború előtt is találkozunk a „Gyermektej” fogalmával: Károlyi László gróf fóti uradalmi tehenészete így reklámozta termékét, hangsúlyozva, hogy „csecsemőknél, betegeknél rendkívül fontos”.

„A mi cégünk arra kényes, a bébi ne legyen éhes”

A csecsemőtáplálás modern formái, a bébiételek a 60-as években jelentek meg a boltok polcain a konzervek, a gyorsfagyasztott áruk mellett – egyelőre csak kis választékban. A gyártás 1965-től kezdődött meg, a Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyárban a Soroksári úton, 1966-tól volt kapható főzelék-bébiétel. Ebben az időszakban két, egymással párhuzamos tendencia rajzolódott ki. Egyrészt a sajtó folyamatosan igyekezett népszerűsíteni a bébiételeket, bár azok sok helyen csak korlátozott választékban és nehezen voltak elérhetők. A lapok gyakran hangsúlyozták a gyártási folyamatok tisztaságát, a termékek jó minőségét, valamint azt, hogy ezek elősegítik a csecsemők egészséges fejlődését. Másfelől azonban sok anya szemében a bébiétel-fogyasztás szembement azzal a hagyományos „jó anya” képpel, aki nap mint nap saját kezűleg, időt és energiát nem sajnálva készít ételt gyermekének.

A bébiételek szélesebb körű elterjedését az is nehezítette, hogy a gyártás felfutása egybeesett a gyermekgondozási segély 1967-es bevezetésével, amely lehetővé tette az anyák számára, hogy három évig otthon maradjanak gyermekeikkel. Így miközben a dolgozó édesanyáknak valódi könnyebbséget jelenthetett volna a bébiétel, sok otthon maradó anya inkább úgy érezte: az teszi igazán „szuperanyává”, ha mindent maga főz meg.

A bébiételek megjelenése az állam gyermeknevelésbe való fokozott beavatkozásával is összekapcsolódott. A védőnői hálózat bővítésével a totalitárius állam magának vindikálta a jogot arra, hogy meghatározza, mi tekinthető helyesnek a csecsemők táplálásában.

A Népszava 1973-ban így próbálta meggyőzni az anyákat a bébipapi fogyasztásáról:

A fehér köpenyes munkatársak ragyogóan tiszta környezetben, különleges gonddal dolgoznak. […] A fiatal mamák egyik legnagyobb »próbatétele«. amikor a babát pépes ételekhez kell szoktatni. A bébiételek vásárlásával elkerülhető a bonyolult főzési, passzírozási, adagolási művelet. Ezek a csecsemőtáplálásra szolgáló konzervek speciális üzemben készülnek, összetételük tudományosan megalapozott. Gyártásuknál a nyersanyagok eredeti táp- és biológiai értékét megőrizték. A legszigorúbb higiéniai feltételekkel készültek. Közülük ötféle hús- és májpép, kettő pedig tehéntej kiegészítésével készül. Tartalmaznak vajat, búzalisztet, cukrot és sót is. Orvosi vizsgálatok igazolják, hogy egyrészt a természetes táplálékot, az anyatejet, biológiailag fontos táp- és hatóanyagok vonatkozásában kiegészítik, illetve a tejes készítmények részben helyettesítik is.

Pedig a minőségükre is érkezett sok panasz:

„Valamennyi bébiételt végigpróbáltam — mondja A. L.-né, aki kilenchónapos kisfia táplálásának tapasztalatairól számol be —, de egyikről sem mondhatom, hogy kielégítő. Andris a legtöbb esetben kiköpte a bébipürét, és én a sikertelen kísérlet után kényszerültem hozzálátni a főzéshez. Hogy miért nem ízlik a bébiétel? Szerintem azért, mert a főzelékek íze nem hasonlít a frissre, amit már többször előzőleg kapott, és mert a konzerveknek sajátos ízük, szaguk van. A májjal dúsítottak ráadásul kesernyések, és a legtöbb konzerv túlságosan híg” – írta a Népszava 1967-ben.

A Csecsemőtáplálás – bébiételek című kötet 1974-ben jelent meg. A kiadvány szerint a bébiételek különösen gondos eljárással készülnek, speciális, jó minőségű dobozokban kerülnek forgalomba. Kiemelték, hogy a csomagolóanyagból nem kerülhetnek egészségre káros fémek az ételbe. A füzet hasznos ismereteket nyújtott a vitaminokról, ásványi anyagokról és a különféle tápanyagokról, sőt a gyártott 12 bébiétel pontos listáját és biológiai összetételét is közölte. Ugyanakkor nem adott gyakorlati útmutatót: nem derült ki belőle, melyik ételt milyen korú csecsemőnek lehet adni, illetve hogyan kell helyesen elkészíteni, melegíteni, esetleg forralni vagy kiegészíteni.

Eleinte 10-féle bébiételt gyártottak, évente 600 tonna mennyiségben, a legtöbb bébiétel Budapesten, Pest megyében és Komáromban fogyott. 1979-ben már 18-féle bébipapi közül válogathattak a szülők. A Kecskeméti Konzervgyár háromféle változatban és színkóddal gyártotta bébiételeit: a piros 3 hónapos kortól, a zöld 5 hónapos kortól, a kék 15 hónapos kortól volt ajánlott. A reklám erről így edukált:

Éhes pici poci! Beee bébi papi: semmi bibi! Csemete csemege. Hogy kérje? Mint kérje? Nézzen a címkére! Vagy a piros, vagy már a zöld, vagy a kék, attól függ, hogy mekkorák a picikék.

Borjúhús, mézes pehely

Mindezek ellenére csak a választék egy része jutott el a boltokba, mert a kereskedőknek nem volt nyereséges árusítani. Ezért külföldről is hoztak be termékeket: a bolgár kínálatban szerepelt például borjúhús zöldségpürével, borjúhús almával, valamint őszibarack-sárgarépa és alma-tök püré. Jugoszláviából érkezett a Bébimix nevű porított étel, amely búzakeményítővel, olajjal és vitaminokkal volt dúsítva, valamint paraj burgonyával és zöldborsó paradicsommal – ezekhez csupán vizet kellett adni és felfőzni. Az osztrák Felix cégtől 35 ezer adag bébiételt vásárolt az ország, míg az NSZK-ból az Auróra márkanév alatt különféle pelyhek kerültek be: marcipánpehely mandulával, mézes pehely, mézzel ízesített búzapehely, narancsos kétszersültpehely, alma-gríz pehely és banánpehely, amelyeket forralt, meleg tejjel kellett elkészíteni.

Hiába gyártottak 1986-ra 39-féle bébiételt, a választék továbbra is igen szegényes volt. „Fiatalasszony téblábol az ABC-ben a bébiételekkel megrakott gondola mellett. Kétszer-háromszor is végignézi az üvegek címkéit, de hiába keresgél. Nincs más, csak vegyes zöldségpüré, sárgarépapüré csirkehússal és paradicsompüré marhahússal. Mindegyikből tesz egyet-egyet a kosarába” – írta a Népszabadság.

A 90-es évekre elfogadottá vált a bébiételek fogyasztása, egyre kevesebben gondolták úgy, hogy csak a lusta anyukáknak való. A minőség is feljavult, ráadásul 1995-ben Claus Hipp, az 50-es évek óta létező német HiPP családi vállalkozás egyik cégvezetője Hanságligeten leányvállalatot alapított, így több más közép-európai országhoz hasonlóan hazánkban is gyártanak HiPP bébiételt. Ma már a WHO irányelvei mondják ki, hogy a csecsemők számára a legmegfelelőbb táplálási mód az igény szerinti szoptatás. Amennyiben ez nem áll rendelkezésre, és az édesanya vagy másik édesanya teje sem elérhető, akkor kerülnek szóba a tápszerek, amelyek millió csecsemő életét mentették meg az elmúlt évtizedekben.

Források:

(Borítókép: Domokos József – Fortepan)

Legyetek ott első városi piknikünkön!

Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.

Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!

hirdetés

Címkék