A XIII. kerület egyes részeinek komoly rajongói köre van, a Pozsonyi út környékére például egyszerűbb születni, mint beköltözni. Nem véletlenül, hiszen kulturális szempontból jól ellátott, jó közlekedésű környékről van szó, ami sokat fejlődött az elmúlt években.
A város széléről a szívébe
Pedig a 19. század közepe táján még ez volt a város széle, a Vígszínház helyén állt mulatóban gőzerővel folyt a malackodás, feltéve, hogy a vendégek odaértek, hiszen a környező fatelep barakkjai közül éjszakánként kirajzottak a zsebesek, a késelők. Angyalföld a róla szóló sok legenda közül az egyik, csekély valóságtartalmú szerint arról kapta a nevét, hogy az itt élő bábák vállalták az angyalcsinálást, vagyis az illegális abortuszt, de ebben a kerületben düledezett a 20. század elejétől egészen a 70-es évekig a hírhedt Tripolisz szükséglakótelep, ahova egyidőben még a rendőrök sem szívesen léptek be üldözni a bűnt.
A kerületnek azonban volt egy kevésbé szaftos, ám sokkal fontosabb arca is. A Váci út mentén, Angyalföldtől egészen Újpestig működött a Monarchia egyik legnagyobb ipari központja, hajógyártással, gépgyártással, bőriparral, faiparral és számtalan egyéb ágazattal. A Fortepan albumait nézegetve talán azok a legizgalmasabb fotók, amelyeken a hajógyári munkát figyelhetjük meg. Tengerparttal nem rendelkező országként nehéz elképzelni azokat a méreteket, léptéket, amik a képeken feltűnnek, a büszkeséggel együtt, amit a munkások érezhettek, mikor vízre bocsátottak egy-egy ilyen monstrumot.
A szocializmus, ahogy máshol is, szétzilálta ezt a jól működő világot, azonban ha a Váci út külső részén járunk, elidőzhetünk a régi dicsőség itt-ott kopottas nyomain. Ezek azonban nem mindenütt kellemetlenül türemkednek elő, a Népszigetnek és az ott található szórakozóhelyeknek például kifejezetten jót tesz, hogy nincs túlápolva a környezet, laza és szabad a hangulat, szuper itt bedobni egy sört, miközben szemléljük a Dunát.
Sportos és elegáns
Újlipótváros, a kerület Szent István körút és Dráva utca közötti szakasza egészen más világ. Amilyen sikkes, olyan emberi. A II. világháború alatti sorsa igen sajátosan alakult, itt is működtek csillagos házak, amelyek relatíve biztonságos menedékhelyet nyújtottak a deportálások idején a zsidóságnak, ami így is nagyon megszenvedte ezt az időszakot.
A kerület egyik legmenőbb része a Pozsonyi út és környéke, ahol városi infrastruktúra és szolgáltatáspark fogadja a látogatót, mégis mindenki ismeri egymást, mint egy faluban. A környék nagyon gazdag gasztronómiai és kulturális szolgáltatásokban, a Budapest Jazz Clubtól a Babkán át a József Attila Színházig. Annak pedig külön megörültünk, hogy a Fortepanon 1989-ből megtaláltuk a most is működő (bár nyáron szabadságos), harmadik generációs szűcsműhely fotóját.
A Dunához való közelség nemcsak az ipar számára volt fontos tényező, hanem a sportélet miatt is, a gyárakban dolgozó munkáscsaládok és Újlipótváros elegáns népe is élvezte a folyó adományait. Igen hamar létrejöttek itt a különböző sportegyesületek, a Dagály strand pedig ma idevonzza a hűsölni vágyókat a város távolabbi részeiből is.
A XIII. kerület változatosságát az is mutatja, hogy ez az egyetlen Nagykörút menti kerület, aminek nincs külön neve, 5 városrésze pedig nagyon is különbözik egymástól. A környéket podcastünkben egy igazi lokálpatrióta, Hajós András mutatta be – érdemes meghallgatni az adást, ha többet szeretnénk megtudni a kerületről.
(Borítókép: Urbán Tamás – Fortepan)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
