A XII. kerület csodás, gazdag környék, amely már az őskorban is lakott volt, a középkortól pedig a Vár ellátásáért felelt, innen érkezett a vad és a bor Buda népéhez. Később Mátyás király nemcsak vadászni járt ide, de vízvezetéket is építtetett egészen a Szentháromság térig. A környék a török idők alatt elnéptelenedett, hiszen a Buda visszafoglalására irányuló számtalan kísérlet alkalmával rendszerint itt ütöttek tábort a hadak, végül 1686-ban a Kis-Sváb-hegyről indult a sikeres ostrom is. A 18. században aztán a Vár védelmi övezetéhez tartozó részek felparcellázásával megindult a kerület Várhoz közelebbi részének benépesülése, a század végén pedig megszületett Buda első közparkja, a Városmajor.
Meghódítani a hegyoldalakat
A 19. század végén a közlekedés is jelentős változásokon ment keresztül, így egyre könnyebben váltak elérhetővé a csodás kilátással és nyugalommal rendelkező hegyoldalak is. A környéken a 19. század közepe táján már egymás után nőttek ki a szebbnél szebb villák, amelyek közül kiemelkednek a század végének gyönyörű, faragott részletekkel ellátott, alpesi stílusú épületei.
Hasonló stílusban készültek az időközben megépült fogaskerekű állomásai is. Nem véletlenül: kevés olyan európai város akad, aminek egyik – nem is túlzottan külső – kerülete télisport-központ, tömegközlekedéssel lehet megközelíteni a szánkó- és sípályákat, talán csak Svájcban találunk erre példát. A kirándulós-sportos részek ebben az időszakban lettek népszerűek. Ma szerényebb lehetőségeket kínál a környék ezen a téren, a fokozatos beépülés és az éghajlatváltozás sem kedvezett a téli sportoknak, ugyanakkor a Normafánál még ma is lehet szánkózni, sízni, az elmúlt években pedig jelentős fejlesztések történtek a sportot és a túrázást illetően.
A 20. század elejére viszont tavasztól őszig és ősztől tavaszig a legkülönbözőbb sportoknak hódoltak az ideérkezők, mindenféle eszközzel lehetett hatalmasakat zakózni, felnyalni a hegyoldalt. Autóverseny, szánkózás, sízés, síugrás télen és nyáron, korcsolya, lovak, golf, csak néhány azok közül a sportok közül, amelyeket előszeretettel űztek az itt lakók. Ahhoz pedig, hogy a szórakozni, kimozdulni vágyókat megfelelően el tudják helyezni, csodás szállókat is építettek, melyek még a II. világháború után is üzemeltek.
A jó levegő nemcsak a luxusra, de a sportos életre vágyókat is megfogta, számos egészségügyi intézmény is helyet kapott az elmúlt száz évben a területen, köztük olyanok is, amelyek az országban egyedülálló szolgáltatásokat nyújtanak. A korszerű kórházak mellett egyre több tér és szerep jutott a gyerekeknek, a fiataloknak. 1947-ben döntés született az Úttörővasút építéséről, aminek ma már Gyermekvasút a neve, Guinness-rekorder is mint a világ leghosszabb, gyermekek által működtetett kisvasútja. Emellett pedig számtalan oktatási intézmény is található a kerületben, a bölcsődéktől az egyetemig, nem véletlen, hogy a kerületben készült Fortepan-fotók közül feltűnően sok ábrázolja a legkisebbeket.
Sztárok, szépségkirálynők és sötét múlt
Csodás házak, jó levegő, sport. Nem véletlen, hogy a kerület mindig is kedvelt volt a hírességek, a politikusok, a jómódúak körében. A hegyoldalakon az elsők között vett nyári lakot Jókai Mór, kertjét még most is láthatjuk, de a kerületben élt Honthy Hanna, Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs, Bajor Gizi, Makovecz Imre. Ma sincs ez másként, számos ismert emberbe futhatunk bele a Hegyvidéken.
A környék sosem volt különösebben híres az iparáról, legfontosabb gyöngyszemét, a Ferdinand Süss alapította Magyar Optikai Műveket (MOM) viszont mindenképp érdemes megemlíteni, bár épületei helyén ma már bevásárlóközpontot találunk. A gyárhoz 1951-ben épült vállalati művelődési ház, ma MOMkult néven az eredetihez hasonló funkcióval működik, fontos rendezvények helyszíne, csakúgy, mint a közeli, az 1980-as években épült Kongresszusi Központ. A MOM-ból indulhatott a Ki mit tud? ötlete, olyan művészek léptek itt fel, mint Rodolfo vagy Hobo, a Kongresszusi Központban tartották 1985-ben az első szépségkirálynő-választást, amit a tragikus sorsú Molnár Csilla nyert meg.
A kerület történelmének van azonban egy igazán sötét foltja is. A II. világháború során ugyanis rengeteg szenvedést láttak a csodás villák. Az egykori szállodákban embereket kínoztak, a Városmajor utcai zsidó létesítményekben pedig a rettegett nyilas, Kun páter több száz zsidót végzett ki csapatával, a háború végi kitöréskor is erre próbálták a megmaradt német csapatok elhagyni a várost. A szörnyűségek a háború végével sem szakadtak meg, a Normafán, a Förster-villa pincéjében például Rajk László raboskodott.
Bár a környék sosem feledheti ezt a sötét múltat, ma már újra szép, élhető, és folyamatosan fejlődik. Nemcsak akkor érdemes erre sétálni, ha ismerősöket látogatunk meg, hanem akkor is, ha túrázni vágyunk, vagy szeretnénk az építészeti értékekben gyönyörködni.
(Borítókép: Gyulai Gaál Krisztián – Fortepan)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
