A család
A Freystädtler egy gazdag zsidó család volt, amelynek feje, Freystädtler Antal Újvidéken született, de hogy pontosan mikor, arra több verzió is van: 1814-ben vagy 1825-ben. Az biztos, hogy Budapesten halt meg, méghozzá 1892-ben, és terménykereskedőként, illetve földbirtokosként óriási vagyont hagyott feleségére, valamint három gyermekére. 1844-ben nősült meg, és valójában háromnál több gyermeke született, de többségüknek egészen tragikus sors jutott. A legidősebb, Vilmos a döblingi tébolydában, elborult elmével halt meg 1890-ben. Hugót 1864-ben a vérhas vitte el. Márton 1866-ban agyvelőfertőzésben, Géza 1876-ban szívbetegségben, Paul 1869-ben diftériában hunyt el. Mindössze az 1868-ban született Jenő, az 1870-ben született Ilona és az 1874-ben világra jött Flóra élte meg a felnőttkort egészségben. Ők voltak Antal örökösei, meg persze a felesége, aki Schäffer Annaként született, és mindössze 4 évvel élte túl a férfit.
Ilona a testvéreihez képest egészen konszolidált asszony volt. Egy Weitmann Milo nevű, alsó-ausztriai tehetős polgár felesége lett, és ehhez passzoló, kiszámítható, viszonylag eseménytelen életet élt. Ellenben Jenő extrém figurának számított, aki kicsapongó életmódjáról volt híres, és arról, hogy falta a nőket. Arany- és bronzszobrokat készíttetett szeretői lábáról, amikből évente kiállítást rendezett a palotájában. A végzetét is egy nő, bizonyos Jákó Amália okozta. A férfi szinte az összes vagyonát a színésznőre költötte, egy palotát is építtetett neki a Sándor (ma Bródy Sándor) utcában, és állítólag az épület homlokzatán látható meztelen női szobrok is az ő vonásait őrzik. Az egyre inkább elszegényedő Jenőt a nő végül elhagyta egy másik, tehetősebb férfiért. Amit még az excentrikus báty kapcsán fontos megjegyezni, hogy Ferenc Józseftől lovagi rangot kapott, a perzsa sah pedig pasának nevezte ki, így lovag pasaként hivatkozott rá szinte mindenki. Ha valakire hasonlított életvitelét tekintve Flóra, akkor az a bátyja volt, pedig nem voltak jóban. Sőt, amikor a férfi kapcsolata megromlott Jákó Amáliával, Flóra a színésznő mellé állt, aki be is költöztette az akkor már szintén szinte nincstelenné vált Freystädtler lányt a Bródy Sándor utcai palotába.
Ellentmondó élet, ellentmondó vélemények
Arról, hogy Freystädtler Flóra mennyire folytatott erkölcstelen életet, mennyire volt az a „nimfomániás perszóna”, ahogy azt akkoriban pletykálták róla, vita tárgyát képezheti. Az biztos, hogy egy nőhöz, valamint a társadalmi elvárásokhoz képest szabadosabb életet élt, de ezzel aligha volt egyedül. Ugyanakkor nyilvánosan azt hangoztatta, hogy akinek sok pénze van, az fölötte áll mindenféle szabálynak, ha nő, ha férfi az illető, és azt csinál, amit csak akar. Ha egy férfi mondja ezt: menőség. Ha egy nő: erkölcstelen. Ez akkoriban hatványozottan így volt. Az igazsághoz való hozzáférés dolgát nehezíti, hogy Freystädtler Flóra már a maga idejében kedvelt témája volt a sajtónak, az újságírók rendszeresen írtak róla.
Ráadásul az anyagilag addigra már nehéz helyzetbe került nő 1908-ban könyvet írt kicsapongó szerelmi életéről Életem, szerelmeim, szenvedéseim címmel, de hogy ez mennyire tükrözte a valóságot, és mennyire esett írója – rossz nyelvek szerint nem is a nő írta, hanem egy bértollnok, aki szabad kezet kapott – túlzásokba a szenzációkeltés kedvéért, nem tudható. Mindenesetre
a pletykára éhes polgárság igényeit kiszolgálta, az újságírók figyelmét pedig még inkább a nőre irányította.
A sajtómunkások boldogan csemegéztek az akkori mérce szerint megbotránkoztató és gyakran erotikával túlfűtött történetekből. Amiket aztán némi „oknyomozás” után, kiszínezve és feldúsítva adtak közre.
Miután Flóra édesapja elhunyt, egy évnek kellett még eltelnie ahhoz, hogy a családtagok között megegyezés szülessen a vagyonról. Erre 1893. március 6-án került sor. A hivatalos iratok szerint Flóra 1 millió 81 ezer forintnyi ingó és ingatlan vagyont, valamint 43 986 forintnyi készpénzt örökölt. Mivel a lány azonnal pénzköltésbe kezdett – elsősorban utazgatott és ékszereket vásárolt –, az anyja gyámság alá vonta, de mindhiába. A fiatal nőt nem lehetett megállítani az örökség elherdálásában. Kétszer férjhez ment, de a házasságai kimondottan rosszul sikerültek, így rövid életűek voltak. Az első esetben a válási procedúra tovább tartott, mint maga a frigy.
Házasságokon innen és túl
Flóra első férje egy katonatiszt volt (neve ismeretlen), a második pedig, akinek a nevét is viselte, báró Splényi Árpád, akinek apja, Splényi Ödön a Monarchia neves rendőr tanácsosa és detektívfelügyelője volt. Árpád az első házasságából született, a második felesége pedig Blaha Lujza volt (akinek a férfi pedig a harmadik férje). Ahogy már említettük, Flóra egyik házassága sem tartott sokáig, és hogy a másodikból megtarthatta férje nevét, valamint a bárói rangot, az annak volt köszönhető, hogy a szintén nem feddhetetlen, több alkalommal is váltóhamisításba keveredő férfi hagyta el a nőt – a rossz nyelvek szerint nem véletlenül. Bár talán lehetett ebben némi igazság is, hisz addigra azért nyilvánvalóvá vált, hogy a fiatalasszony sem teljesen ártatlan teremtés, hanem kimondottan szereti a férfiakat és a szerelmet, így aztán könnyen elcsábul, ha arról van szó. Splényit állítólag egy színésszel csalta meg, mire a férj párbajra hívta a csepűrágót, ám csúnyán leszerepelt. És mivel a párbaj tiltott dolognak számított, az exférjet elzárásra ítélték.
Hogy Flóra szűzen ment-e férjhez, vagy sem, ez eldönthetetlen, pedig abban az időben ez még nagyon is számított egy nő megítélése tekintetében. Flóra emlékirata szerint érintetlenül érkezett a házasságba, ugyanakkor azt is leírja, hogy még nem volt tízesztendős, amikor már égő vágyat érzett egy-egy férfi iránt, vagy abban az esetben, ha meglátta leírva a lamour szót. Persze lehet, hogy csak túlzott. Mindenesetre egy Török nevű lapíró is írt a nőről, és cikkében részletezte azt, hogy egy főúr hogyan csábította el a még házasság előtt álló Flórát szinte akadály nélkül, és hogyan folytatott aztán viszonyt vele. Ez utóbbi iromány viszont hemzseg a nő iránti ellenszenvtől és lenézéstől, szóval könnyen lehet, hogy a fele sem igaz. Az biztos, hogy Flóra sosem szerette a férjét, és viszonylag hamar el is hagyta – az esküvőjük napján beleszeretett egy másik férfiba, egy grófba, akinek a szeretője lett.
Első válása után a nő nem ment azonnal férjhez, hanem a grófi szerető segítségével fejest ugrott a pesti mágnások gátlástalan és élvhajhász életébe. Ami nem volt nehéz, mert volt vagyona, ráadásul gyönyörű és okos nő, szellemes beszélgetőpartner volt, aki a férfiakkal is ügyesen bánt. Könyvében azt írja erről, hogy
a fiatal, könnyű fajsúlyú arisztokraták körülrajongtak, nagyúri léhaságaik, könnyűvérű élvhajhászatuk óriási befolyással volt fejlődő asszonyi lelkemre, s lassanként elvesztettem minden kapcsolatot leánykori környezetemmel.
Második válása után ragadt rá hosszú vörös haja okán a városszerte ismert vörös bárónő elnevezés, és ekkoriban alakult ki a hozzá hasonlóan gondolkodó és élő főúri lányokból, nőkből, asszonyokból álló társasága, amivel Bécset is többször megjárta, nem beszélve az akkoriban nagyon divatos fürdővárosokról. Gyakorlatilag hatalmas bulizás volt számukra az élet, estélyről estélyre jártak, ettek, ittak, mulattak, és szédítették a férfiakat. Pedig nem egy erkölcsös nőhöz illő viselkedés volt ez akkoriban. Pesten a Hungária Szálló volt a központjuk, Bécsben pedig a Führichgasse 3. szám alatti házat bérelték ki maguknak. Miután Flóra második, rövid életű házassága is véget ért, állítólag már számolatlanul fogadta a férfiakat, amit egyre inkább rossz szemmel néztek Pesten. Így hát megcélozták Párizst.
Párizs: végállomás
A francia főváros és az ottani élet volt számukra a non plus ultra. A társaság a Bois de Boulogne-ban bérelt magának egy kis villát, ez volt a főhadiszállásuk. Flóra rövid időn belül egy elfranciásodott olasz herceg barátnője lett. Az egyre féktelenebb mulatozások aztán egyre nagyobb botrányokba torkolltak, mígnem egy igazán durva eset véget vetett a jó napoknak. Az egyik mulatozás során az olasz herceg valamilyen kábító port szórt a nők italába, amitől teljesen kontrollt vesztettek, és az este hangos, mazochista elemeket sem nélkülöző orgiába csapott át. Az ügynek letartóztatás és kitoloncolás lett a vége, így Flóra kénytelen-kelletlen visszatért Budapestre.
Csakhogy közben a vagyona alaposan megcsappant, barátaiban csalódott, és sorra elveszítette őket, nővérével pereskedésbe kezdett a közös tulajdonú ingatlanok miatt, bátyjával pedig annyira rossz volt a viszonya, hogy nem is beszéltek egymással. Flóra ekkor írta (vagy íratta) meg a könyvét anyagi haszon reményében, de az csak ideig-óráig húzta ki a bajból. Csúszott egyre lejjebb és lejjebb. Erről az időszakáról már viszonylag keveset tudni, mint ahogy arról is, hogy pontosan mikor és hogyan is halt meg. Az 1941-es népszámláláskor még életben volt, az biztos, sőt 1944-ben interjút adott egy újságnak. Akkor a Sándor utcai palota első emeletén élt, ahova a bátyja egykori szeretője, a színésznő Jákó Amália fogadta be, hogy ezzel is bosszantsa az addigra szintúgy elszegényedett lovag pasát, Jenőt.
Források:
- Kordos Szabolcs: Egy város titkai – Budapesti legendák, legendás budapestiek, 21. Század Kiadó, 2022.
- Kövér György: Bujálkodástól a nymphomaniáig: Freystädtler Flóra történetei, Holmi, 2001.
- Róbert Péter: A zsidó pasa – Krúdy mégis realista író volt, restancia.hu
A cikk az Arcanum Újságok felhasználásával készült.
(Borítókép: Major Kata – We Love Budapest)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
