Amikor gyerekként, az 1980-as évek elején megkaptam életem első – meg hát egyetlen – Rodolfo bűvésztáskáját, határtalan boldogságot éreztem, ám amikor elkezdtem használni, rá kellett jönnöm: belőlem sosem lesz jó bűvész, mert izgulok, és ezzel el is árulom magam. Rodolfo bezzeg sosem izgult. Gyerekként számomra ő volt A Bűvész, a mágusok mágusa, az igazodási pont. Természetesen nem én voltam az egyetlen gyerek, aki hasonlóképpen érzett, még csak az első sem, hisz már előttem is generációk sora nőtt fel a trükkjein, és még utánam is jöttek többen. Még úgy is, hogy az 1911 májusában született bűvészkirály 1987 januárjának végén örök álomra szenderült.
Józsefváros mélyéről a divatszalonok világába
Rodolfo józsefvárosi gyerek volt, a Nagy Fuvaros utca egyik bérházában látta meg a napvilágot Grosz Rezső néven. Szegény zsidó családból származott, az apja nyomdász volt, betűszedő, majd egy kis pálinkamérésnek lett a tulajdonosa. Abban az időben a környéken nem is volt más, csak pálinkafőzdék meg kuplerájok, ami egészen pontosan azt jelentette, hogy amikor az ember kilépett az utcára, sűrűn futhatott össze részegekkel meg kurvákkal, és persze nem a jobb, hanem a rosszabb fajtákból.
A kis Rezső tehát ezen a szociológiai szempontból izgalmas környéken cseperedett fel. Mivel a családja egyáltalán nem volt jómódú, és a gyerek Rodolfónak volt még két testvére – egy bátyja és egy nővére –, akiket szintén etetni és ruházni kellett, ezért a szülei 14 évesen dolgozni küldték az egyébként csendes, visszafogott, kissé magának való gyereket. Egy Károly körúti, majd egy Szent István körúti úridivat-üzletben dolgozott, előbbiben mint eladó, utóbbiban pedig már üzletvezetőként tevékenykedett – bár akkor már a húszas éveit taposta. Aztán jöttek a zsidótörvények, melyek hatására az akkor már nős fiatalember elveszítette az állását. Ő maga mondott fel, mielőtt kirúgták volna. De ebben az időben már foglalkozott a bűvészkedéssel is, és arra gondolt, azzal megkeresheti a kenyérrevalót, azt még lehet. De azért, biztos ami biztos, a feleségével megkeresztelkedtek, görögkatolikusok lettek.
Egy bűvészmester születése
Hogy hogyan született meg a Rodolfo karakter, annak története szinte mesés. A még ifjú Rezső épphogy elkezdett dolgozni az úridivat-szakmában, amikor egy nap azt látta, hogy valaki fuldoklik a Dunában, ő pedig beugrott a vízbe, hogy kimentse. A fuldokló egy kínai férfi volt, aki hálából még ott, a folyó partján megtanította őt két trükkre kavicsokkal. Ezeket aztán másnap a Mátyás téren az ifjú Rezső is bemutatott a barátainak, akik tátott szájjal figyelték a mozdulatait, a varázslatot. És ekkor újabb szerencsés fordulat következett.
Pont amikor a kis Rezső elővezette a barátainak a kínaitól megtanult trükköket, arra sétált Ódry Zuárd, a Magyar Amatőr Mágusok Egyesületének elnöke és a híres színész, Ódry Árpád bátyja. Ő pedig rögtön kiszúrta a fiú ügyességét, páratlan tehetségét, és amolyan mentorának ajánlkozott. Ódry ráadásul ingyen tanította meg a bűvészet alapjaira a kis Rezsőt, és a Rodolfo művésznevet is ő találta ki – egész pontosan a Rodolfo Grosso nevet találta ki Ódry, amit később a bűvész rövidített egyszavas névre. Sőt, tőle származott a kifogástalanul elegáns bűvészimázs is, ami Rodolfo egész karrierjét végigkísérte: vékony angolos bajusz, hátranyalt, olajtól fényes haj, sötét színű frakk, csokornyakkendő, lakkcipő és hibátlanul vasalt fehér ing. Rodolfo rengeteg trükköt tanult meg a mesterétől, akin aztán hamar túl is tett.
Könnyedén vett nehéz évek
Az 1930-as évek jól indultak Rodolfo számára. 1931-ben felvételt nyert a Magyar Artista Egyesületbe. Volt egy jól fizető polgári állása, és mellette az egyre szaporodó számú és egyre népszerűbb éjszakai mulatókban jutott fellépési lehetőségekhez: Arizona, Moulin Rouge, Alpesi Falu mulató, Clarus Kabaré, Sanghay, Plantázs, Zanzibár, Palais de Dance. Azon túl, hogy a nevét széles körben megismerték, később értékessé váló szakmai barátságokat is kötött, például Alfonzóval, Feleki Kamillal, a Latabár fivérekkel, akik szintén felléptek ezeken a helyeken, valamint a jelmez- és díszlettervező Vogel Erikkel. Aztán 1938-tól kezdődően érkeztek sorra az egyre szigorúbb és embertelenebb zsidótörvények, és ezek mindent megváltoztattak.
Rodolfo nem esett pánikba. Ügynöke tanácsára saját táncos revüt szervezett, amivel nemcsak Budapesten lépett fel, hanem sikeres külföldi turnéra is vitte keleti irányba: fellépett Athénban, Isztambulban, Alexandriában. Ekkor – amikor Törökországból Görögországba mentek vonattal – esett meg vele az az abszurd sztori, hogy marcona görög vámosokkal hozta össze őket a sors, akik szemmel láthatóan nem szimpatizáltak velük, és valamit nagyon akartak náluk találni, ami nem teljesen legális, és amit így elkobozhatnak. Rodolfo zsebében pedig egy tekintélyes dollárköteg lapult. Ám a vámosok nem találtak semmit, így tovább is álltak. Ekkor árulta el a bűvész, hogy amikor motozásra került a sor, a pénzt az egyik vámos zsebébe csúsztatta, majd amikor indultak a következő kupéba, akkor pedig visszalopta.
Visszatérve Rodolfo rendszeresen kórházakban, a háborúban megrokkant katonák előtt lépett fel, ám egy idő után már erre sem volt lehetősége: egyre többet hívták be munkaszolgálatra. Ott sem veszítette el a hitét és lélekjelenlétét, és a kevés ráérő időben trükkökkel szórakoztatta a társait. Aztán ahogy egyre veszélyesebb lett körülötte a világ, a feleségével együtt inkább a bujkálást választotta. Szerencsésen túlélték a nyilasterrort, az ostromot is, és bizakodva néztek a jövőbe, ami csupa jót hozott Rodolfo számára.
A legnagyobb magyar bűvész
Még 1945 decemberében nevet változtatott és lett hivatalosan Gács Rezső. Már ezen a néven kezdett el tanítani az Artistaképzőben közvetlenül a háború után, és bő 10 éven keresztül a szakma legfontosabb oktatója volt. Mellette pedig szépen lassan az első számú, a nagybetűs bűvész vált belőle. A mulatók elég hamar újranyitottak, és a programszervezők tárt karokkal várták vissza őt is. Eleinte Alfonzóval vitt közös műsort, illetve Karády Katalinnal turnézott vidéken, majd 1950-től 15 éven át a Latabár testvérek varietéműsorának lett fontos tagja; rendszeresen kettéfűrészelte a leghíresebb Latabárt, a Kálmánt, vagy ahogy mindenki nevezte őt: Latyit. Ebben az időszakban született meg a szállóigévé vált híres mondat is, ami amolyan verbális névjegye is lett:
Vigyázat, csalok!
Innentől kezdve egy folyamatos felfelé menetelés volt Rodolfo pályája. Az 1950-es évek második felében több hónapos turnéra utazott az első magyar esztrád műsor egyik szereplőjeként a Szovjetunióba, de fellépett Párizsban, Zürichben, és más európai nagyvárosokban, valamint az 1958-as Brüsszeli Világkiállításon is színpadra állt, illetve több alkalommal is az 1950-es évek végén, valamint az 1960-as években Nagy-Britanniában, a BBC showműsorában. Ez utóbbi azért is volt fontos a karrierjében, mert akkor már megjelentek a könyvei mellett a különféle bűvészdobozai és bűvésztáskái is, és a tévés szerepléseinek köszönhetően az egyik ilyen doboz az angoloknál is megjelent – és eladtak belőle kábé 40 ezer darabot.
Rodolfo Magyarországon igazi élő legenda volt, egy korabeli sztár, akit széles körben szerettek és tiszteltek. Ezt erősítette az is, hogy nem jellemezték őt a sztárallűrök, szerény ember volt, a hivatása iránt pedig mély alázattal viseltetett. Sokat kísérletezett a trükkökkel, napi 8 órát próbált, sőt amikor már beérkezett bűvész volt, és megtehette volna, hogy nem gyakorol, akkor is 4-5 órát eltöltött ezzel. Rendkívül népszerűek voltak a tévés szereplései, valamint a Füles rejtvénymagazinban vezetett bűvésztrükkös rovata is.
Rodolfo utoljára 1986. januárjában állt színpadra, egy évvel később pedig, a felesége halála után 4 nappal, 75 éves korában a bűvészmester elment. Nem túlzás azt állítani, hogy az egész ország gyászolta a házaspárt, akik egész életükben példás harmóniában éltek együtt. Apró érdekesség, hogy egyszem lányukat, Juditot nem más vette feleségül, mint Gálvölgyi János.
Források:
(Borítókép: Bauer Sándor - Fortepan)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
