Életre szóló kaland
Gustaaf Verswijver belga antropológus 1974-ben, amikor először látogatott el a Brazília középső részén elterülő esőerdők mélyén élő mebengokre indiánok közé, mindössze 20 éves volt. Fokozatosan ismerték meg egymást, ő és az indiánok, és ugyanígy, lépésről lépésre alakult ki köztük a barátság és a bizalom. Később az antropológus már felesége, Martine de Roeck társaságában tért vissza több alkalommal is – néhány képet ő készített – , majd aztán a gyerekeiket is magukkal vitték. A természetközeli életmód mellett ami a leginkább lenyűgözte a két belgát, és Gustaaf Verswijver erre építette fel a mebengokrék tanulmányozását, az ennek az indián törzsnek a sajátos szépségfelfogása volt, ami nagyon eltér attól, ahogy az európai (fehér) ember a szépségre tekint, még ha vannak is hasonló elemei.
A mebengokre indiánok Közép-Brazíliában élnek és két nagy csoportjuk van, az egyik a kajapók, akikre Gustaaf Verswijver több évtizedes kutatómunkája irányult. Persze mehetünk még beljebb, mert a kajapókon belül is vannak különböző alcsoportok, és a belga antropológus az egyik ilyen, a mekranotik hat faluját látogatta 1974 és 2019 között – bár a kutatás még nem fejeződött be, Verswijver és felesége idén újabb utazást tervez közéjük.
Kik ezek az indiánok?
A mebengokrék egészen a 19. század első feléig nem nagyon érintkeztek a civilizált világgal, és miután kapcsolatba kerültek, még nagyon sokáig harciasan álltak neki ellent, egészen az 1950-es, 1960-as évekig, amikor is békét kötöttek a brazil kormányzattal és a külvilággal is, bár ez nem jelentette azt, hogy területüket és ősi, természtközeli életmódjukat, szokásaikat feladták volna. Sőt, a fiatalabb generációk manapság már ugyan kimerészkednek a külvilágba, a nagyobb városokba, de a hagyományaikat ugyanúgy tartják, és a nagyobb törzsi szertartásokra, ünnepekre ugyanúgy, szinte kötelességszerűen visszatérnek a falvaikba.
Egy távoli világ dokumentumai
A Néprajzi Múzeum május közepén megnyitott és 2027. január 4-ig látható kiállítása Gustaaf Verswijver 1974 és 2019 között készült fotóiból válogat, ám a tárlatnak van egy kisebbik fele, ami videókból – ezek egyikén, ami a kiállítást zárja, a belga antropológus mesél az indiánok között, kisebb-nagyobb szünetekkel eltöltött 45 évéről – és azokból az eredeti tárgyakból áll, melyeket Verswijver ezen időszak alatt összegyűjtött. Ezek között ékszerek, szertartási eszközök, tolldíszek, az ún. „második szájat” megnyitó ajakkorongok, hangszerek vannak többek között.
A kiállítás végére érve alaposan megismerjük ezt az ősi népet. A szépség rítusai címet viselő tárlat mesél a mebengokre indiánok múltjáról, hétköznapi életéről, arról, hogy mit esznek, hogyan vadásznak, mivel töltik a napjaikat, mik a nők, illetve a férfiak feladatai, honnan hova vándorolnak, hogyan, milyen elgondolás alapján építik fel a falvaikat. A tárlat központi eleme (legalább a felét elfoglaló része) ugyanakkor ennél konkrétabb: azt tanulmányozza és mutatja be, ahogy a mebengokrék a szépség fogalmára tekintenek. Külön szavuk van rá: mereremetx, ami nagyjából úgy fordítható le, hogy:
„akik szépnek mutatják magukat”.
Ez a fogalom pedig a mebengokréknál szertartásokhoz, rituálékhoz, ünnepekhez kötődik, azok szerves, legfontosabb alkotóeleme.
A szépség új ruhája
E dél-amerikai indiánok esetében a szépség nem egyszerű esztétikai minőséget jelent, mint amihez mi általában hozzá vagyunk szokva a civilizált Európában. Ez a fogalom náluk sokkal többet jelent. Természetesen a külsőre is vonatkozik, ám ez együtt jár a test átalakításával valamilyen ünnepélyes alkalomból. Színesre festik a testüket, a hajukat megformázzák, toll- és tojáshéjdíszeket készítenek, majd viselnek, és mivel a hallást meg a beszédet különösen fontosnak tartják – a tudás megszerzésének legfőbb eszközei –, ezért a szájukat és a fülüket is látványosan díszítik, esetenként módosítják, például a már említett ajakkoronggal.
A különféle rituális alkalmak – az élet eleji névadási ünnepségtől kezdve – a legfontosabb közösségi események a mebengokre indiánok számára . Ezek során természetből kapott és sámánok által közvetített dalokat énekelnek, mozognak és táncolnak. Ezek a rituálék, amelyekhez a testfestések és a tolldíszkészítések is kötődnek, ugyanúgy a szépség fogalmának részét jelentik. Rajtuk keresztül az indiánok teste a világképük, a mítoszaik és a közösségi identitásuk legfontosabb hordozójává és kifejezőjévé válik.
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
