A Magnum Photos nemzetközi fotóügynökség volt az első, ami érdekképviseleti szervezetként is működött, sőt egy teljesen új működési struktúrát vezetett be: a cég a belső tagok közös tulajdonában van. Napjainkra az első lett a legjobbak és a legnagyobbak között, irodái világszerte (pl. New York, London, Párizs, Tokió) megtalálhatók. A Magnum kezdett először komolyabban színes filmet használni, és a Robert Capa Központ új kiállítása ezekből a korai fotókból és sorozatokból válogat.

Egy ügynökség mind felett!

Az, hogy pont a Robert Capa Fotográfiai Központ lett az otthona az augusztus 23-ig látható Magnum-kiállításnak, nem véletlen. Amikor az ügynökség 1947-ben megalakult, annak alapítói között ott volt a magyar származású fotóriporter, Robert Capa is. De a többiek is nagy nevek a szakmában: David „Chim” Seymour, Henri Cartier-Bresson, George Rodger és William Vandivert. A kiállításon Seymour és Rodger színes képei mellett olyan alkotók munkái láthatók még, mint Werner Bischof, Philippe Halsman, Inge Morath (aki Arthur Miller második felesége volt, közös lányuk pedig Daniel Day-Lewisszal házasodott össze), Eve Arnold (aki 3 hónap híján 100 évet élt, ebből 50-et Amerikában, 50-et pedig Angliában), valamint a Magnum legnagyobb világjárója, Burt Glinn. Ők mind a Magnum klasszikusai, akik fekete-fehérben már bemutatták, milyen különlegeset tudnak, aztán bizonyították azt is, hogy színesben is ugyanolyan zseniálisak.  

A II. világháború után rengeteg minden megváltozott a világban. Az egyik ilyen újdonság az volt, hogy

megnőtt a súlya az olyan színes, képes magazinoknak, mint a Life, a Paris Match vagy a Holiday.

Ezek a lapok azt érték el, hogy megváltoztatták a világ vizuális érzékelését, méghozzá azzal, hogy egyre több színes fotóval pakolták tele a lapszámaik oldalait. A színes fénykép ebben az időben vált a modernitás szimbólumává, és addig nem tapasztalt képi erővel ragadták meg az olvasók figyelmét.

Színesben látni és láttatni a világot

A Magnum Photos ügynökség időben kapcsolt. Jó ütemérzékkel vette a korábban nem tapasztalt mértékű erőre kapó magazinok által teremtett újfajta kihívásokat, magát a változást. A hozzájuk sorolt fotósoknak így addig példátlan alkotói szabadságot biztosított, és támogatta, hogy az alkotók minél többet kísérletezzenek ezzel az új, színes formátummal. Az pedig, hogy jó lóra tettek ezzel, ma már (fotó)történelem. 

A kiállítás összes képe az 1940-es évek végén, valamint az 1950-es években készültek, ám a fotósok nagyságát mutatja, hogy hiába az azóta eltelt 60-70 év, a fotók ma is átütő, nemegyszer letaglózó erőval bírnak. Például George Rodger az afrikai nuba népet bemutató sorozata még ma is hosszú percekre, mint egy erős mágnes, magába szippantja a szemlélő figyelmét. De ugyanez mondható el David Seymour normandiai, Werner Bischof japán vagy Inge Morath angliai sorozatáról is. A személyes kedvencem viszont Eve Arnold 1955-ös Marilyn Monroe-fotója, amit a fotós akkor készített, amikor elkísérte a színésznőt az egyik fellépésére, és útközben kapott el egy olyan pillanatot, amilyet egyébként ritkán láthattunk róla: csendes szomorúság, elhasználtság és magány sugárzik a képről. És ezen a ponton meg kell jegyezni, hogy a Magnum színes képei a portréfotózásban is újat teremtettek, közelebb hozták a sztárokat és személyesebb, közvetlenebb arcukat mutatták meg.

Ha azt gondolnánk, hogy a menő magazinok számára a világ számos táján elvégzett munka könnyű, nyugodt és veszélytelen volt, akkor nagyot tévedünk. Robert Capa szomorú sorsát ismerjük, de nem ő volt az egyetlen a Magnum soraiból, aki tragikus körülmények között hunyt el. Capa halála után a helyét az ügynökség élén David Seymour vette át, ám alig két évvel később a szuezi válság helyszínére utazott tudósítani, ahol egy fogolycserét szeretett volna fotózni, ám egy eltévedt egyiptomi géppuskagolyó kioltotta az életét. Vagy ott van a páratlan tehetségű Werner Bischof, aki 9 nappal Capa halála előtt az Andokban szenvedett többedmagával halálos kimenetelű autóbalesetet. De még ha nekik rövid idő is adatott meg a fotózásra, akkor is értelmezhető, tekintélyes és súlyos portfóliót hagytak maguk után, és erről a kiállításon látható pár fotójuk is kellő bizonyítékkal szolgál.

Ha már ott járunk...

Robert Capa 1948-as magyarországi fotóiról egy külön cikkben is írtunk. Ez is a Magnum-kiállítás emeletén található, és ha már ott járunk, érdemes azt is megtekinteni. Bár Capa képei fekete-fehér fotók, de már ezek is a Magnum-érában születtek. Ugyanitt látható a Capa életművét bemutató tárlat is, ami addig nézhető meg, amíg a földszinten található állandó Capa-kiállítás felújítás alatt áll – nagyjából augusztus végéig. Négy óriáskivetítőn követhető végig honfitársunk hatalmas munkásságának fekete-fehér és színes képei. 

Magnum Photos Early Color – Korai színes fotográfiák – kiállítás a Capa Központban

Program adatai

2026. május 20., szerda - 2026. augusztus 23., vasárnap

(Borítókép: Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ)

Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!

Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.

Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!

hirdetés

Címkék