Budapesten közel ezer közterület viseli olyan városnak vagy egyéb földrajzi helynek a nevét, amely 1920-ban valamelyik hazánkkal szomszédos államhoz került. Ezek az utcák nagyrészt az I. világháború után kialakított új városrészekben találhatók, és nem egy esetben alakultak ki utcanévbokrok. Írásunkban ezeket vesszük sorra.

A trianoni békediktátum traumatikus élményként hatott a magyar társadalomra. Nemcsak a politika alakulására hatott döntően a revíziós gondolat, hanem a leghétköznapibb tárgyakon is visszaköszönt Trianon és a „Nem, nem, soha!” gondolata. A közhangulatot jól jellemzi egy 1920 decemberében a Budapesti Hírlapban megjelent olvasói levél, amelyet más lapok is szemléztek.

Hogy elszakított városaink nevei mementóként álljanak mindig előttünk, az érdemes Közmunkatanács nevezze el újra Budapest utcáit, örökítse meg elvesztett hazánk szent emlékét az elrablott városok neveivel. Nevezzék el a Lipót-, Teréz-, Erzsébet-, József- és Ferenc- körutakat Pozsony (és nem pozsonyi), Kassa-, Nagyvárad-, Arad-, Temesvár-körutaknak. Legyen a Váci-, Károly- és a Vámház- körút Kolozsvár-, Gyulafehérvár és Brassó körutak, a Rudolf- és Ferenc József-rakodópart Dévény- és Orsova partok legyenek.

Az olvasói kérés egy az egyben soha nem valósult meg, de a Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1920 után egyre több közterületet nevezett el a trianoni határon kívülre került városok, folyók vagy vármegyék után. Elsősorban az újonnan létesült utcákkal, terekkel kapcsolatban jártak el így, ezért többször alakultak ki „trianoni utcanévbokrok”. Pár éve Budapest Főváros Levéltára és az Átló csapata közösen hoztak létre egy interaktív térképet, amelyen összegyűjtötték azt a 936 fővárosi közterületet, amelyek az elcsatolt területeken található földrajzi nevek után kapták a nevüket.

A két világháború között csúcsra járatták

Ezek az elnevezések nem mind 1920 utánra datálhatók, vannak olyanok, amelyek a Monarchia időszakából valók. Ezek egy része a Magyar Királyság dicsőséges időszakát idézi: a Kenyérmező utca elnevezés Mátyás király törökök felett aratott győzelmére emlékeztet, a Szendrő utca pedig a végvári harcok előtt tiszteleg. De az sem volt ritka, hogy fontosabb folyókról, hegységekről vagy tájegységekről nevezzenek el közterületeket: Kolozsvár, Kárpátok, a Száva, a Király-hágó vagy a Küküllő már 1920 előtt „névadói” voltak utcáknak.

A „trianoni” utcanevek adása 1925 körül kezdődött meg nagy volumenben, hiszen az ország ekkor kezdte kicsit összeszedni magát gazdaságilag, ekkor kezdtek felparcellázni új területeket és kijelölni rajtuk új utcákat, tereket.

A már meglévő közterületek átnevezése ritkább volt.

Például Zugló és Újbuda megépült új városrészeiben jöttek létre ilyen utcanévbokrok. A XIV. kerületben ma is megtaláljuk azokat az utcaneveket, amik az egykori Felvidéket és Erdélyt juttatják eszünkbe, például a Zoborhegyi tér, a Vágsellye utca, a Liptóvár utca vagy a Vízakna utca. Újbudán pedig a Kovászna és a Szováta utca környékén kell keresni ezt az utcanévbokrot.

A 30-as évekre tovább konszolidálódott Magyarország gazdasági és politikai helyzete, ezzel párhuzamosan számtalan új városfejlesztés történt Budapesten, például Újbuda területén a Beregszász, a Brassó és a Homoród utca környéke ekkor épült ki. De sok olyan újonnan kialakított közterület is „trianoni” utcanevet kapott, amely abban az időszakban még a főváros közigazgatási területén kívül esett. Szemeretelepen nagyon sok erdélyi és felvidéki menekült telepedett le, ezért is alakulhatott ki itt egy jelentős utcanévbokor határon túli helységnévekből (a Selmecbánya, Zilah, Kassa, Nagybánya utca területe). A Gubacsipusztán szintén a 30-as években jelölték ki a Szilágyság, Kolozsvár, Nagykároly és a Nagyszeben utcákat. Csepelen pedig a Gyimesi út és a Tarpataki utca környékén kell keresni a trianoni utcanévbokrot. A II. világháború alatt Kispesten alakítottak ki egy kisebb utcanévbokrot, zömében vissza nem tért területek emlékére (Losonc, Segesvár, Zólyom utca).

Meglepő módon a Rákosi- és a Kádár-korszakban is akadtak „trianoni névadások”, igaz, csak elvétve. De például az Eperjes utca és a Tátra tér elnevezése ebből az időszakból való. Több esetben a már meglévő közterületek miatt adta magát az elnevezés, például 1954-ben adták a Csantavér köz nevet a már akkor létezett Csantavér utcából nyíló kis közterületnek.

A rendszerváltás után megint volt egy számbeli megugrása ezeknek a névadásoknak.

Például 1999-ben kialakítottak egy utcanévbokrot Rákoskeresztúron, ahol a közterületek erdélyi települések neveit kapták, például Tekerőpatak vagy Marosfő. Újpesten pedig az egymáshoz szintén nagyon közel eső Tófalva utcának, Csíksomlyó utcának, Hargita utcának és társaiknak szintén ekkorra datálható a „névadása”.

A Maros folyó nevét hét közterület is viseli

Mint említettük, ma Budapesten majdnem ezer közterület viseli valamelyik határon túli település, megye vagy egyéb földrajzi jelenség nevét. Ezek legnagyobb része (pontosan 347) ma Romániához tartozó erdélyi, partiumi vagy bánsági területeken található. Nem sokkal van lemaradva a ma Szlovákia részét képező földrajzi egységek száma (342). Ha az egykori vármegyékre lebontva nézzük, akkor Szepes helységei vezetnek, itt található Lőcse, Igló, Poprád és Késmárk, mindegyik település névadója legalább egy budapesti közterületnek.

Szepes vármegye ilyenfajta jelenléte a nemzeti emlékezetben azért is érdekes, mivel a területén már a trianoni döntés előtt erős kisebbségben voltak a magyarok.

A lakosság nagyjából 10 százalékát adták annak a vármegyének, melynek területén ma Szlovákia és Lengyelország osztozkodik. (A lakosság döntő többsége német vagy szlovák volt.) Horvátországi és osztrák települések, földrajzi nevek nagyon ritkán szerepelnek budapesti utcanévtáblákon, de érdekesség, hogy Zuglóban van egy kisebb utcanévbokor, ahol elsősorban őrvidéki (ma Ausztria) települések neveit viselik a közterületek (Nezsider utca, Felsőőr utca stb.).

Bármilyen szempontból jelentős, akár szimbolikus értelemben fontos helyek nem egy kerületben szerepelnek utcanévtáblán. A Maros folyóról és Kolozsvárról nyolc-nyolc darab közterületet neveztek el, Szabadkáról kilencet, Pozsonyról és Temesvárról pedig tízet-tízet. A Brassó vagy Brassói nevet tizenegy közterület viseli a fővárosban, így a délkelet-erdélyi település a rekorder ebben a tekintetben.

Források:

(Borítókép: A trianoni határ megnyitása 1940-ben, fotó: id. Konok Tamás – Fortepan)

Most előrendelheted
a We Love Budapest új könyvét!

Nagy hírünk van, nemsokára könyvünk jelenik meg! Nem kevesebbre vállalkoztunk a We Love Budapest újságíróiként, mint hogy megírjuk Budapest mind a 23 kerületének történetét.

A színes grafikákkal és fotókkal illusztrált könyvet itt most elő is rendelhetitek, hogy biztosan ne maradjatok le róla!

hirdetés

Címkék