A grillcsirke adott volt, de rögös út vezetett hozzá. Rigó Imre édesapja ugyanis már a 90-es években grillcsirkézett. Több mint 20 éven keresztül üzemeltetett 6 különböző food truckot, amikből grillcsirkét árultak. Imre és felesége, Skoda Vanessa mindketten közgazdászok, és eleinte íróasztal mögött dolgoztak, később rendezvényszervezéssel foglalkoztak, a csirkézést pedig a Covid hozta be az életükbe.
A megtalált hivatás
A rendezvények éppen álltak, Imréék pedig azt látták, hogy lezárások ide, járvány oda, az emberek továbbra is esznek. Úgyhogy arra gondoltak, hogy egy újabb láb, amit a vendéglátásra alapoznak, még jól jöhet. Imrének ráadásul volt némi tudása is a grillcsirkéről, ráadásul a környéken nem csináltak jóféle, újhullámos típust, ezért úgy döntöttek, grillcsirkézőt nyitnak Pilisvörösváron.
A teljes igazság kedvéért fontos megjegyezni, hogy
a grillcsirke mint műfaj sokat veszített a hírnevéből.
A 90-es években még újdonságnak számított, a baromfi minősége is jobb volt, és gyors készételt is sokkal ritkábban lehetett kapni, így aztán nagyon hamar népszerű lett. Az évtizedek alatt viszont a hipermarketek parkolójába száműzték a műfajt, az eredmény pedig az, hogy legtöbbször túlárazott, kihűlt, száraz, szottyos bőrű grillcsirkét kapunk, és csak nagy ritkán futunk bele egy-egy jól elkészített darabba.
Retro szellemiség, és egy kis csavar
Imréék viszontúgy gondolták, ha már belevágnak, jól fogják csinálni,
sőt, a 90-es évek ikonikus fogása mellé hasonló szellemiségben készült desszerteket, extra köreteket és házilag készült szószokat is beletettek a kínálatba. Eredetileg a pilisvörösvári Fő utcán voltak megtalálhatók, amikor azonban kinőtték az eredeti helyszínt, átköltöztek az út túloldalára, és egy évvel ezelőtt itt nyitották újra A Csirkéződet.
Értelemszerűen a grillcsirke a fő attrakció, de van más is az étlapon: comb, sertésoldalas, császár és tarja is. A grillcsirke hazai, szabadtartású baromfiból készül, amelyet saját, gluténmentes fűszerkeverékkel dörzsölnek be. A sertéshúsok szintén saját fűszerezést kapnak, és mielőtt a rácsra kerülnek, áztatják őket egy darabig, hogy mindenhol megfelelően porhanyósak és fűszeresek legyenek. A húsokat több körben sütik, ügyelve arra, hogy mindig legyen friss csirke a rácson, akkor is, ha nyitásra megyünk, és akkor is, ha zárás előtt esünk be.
Nemcsak a húsokra fordítottak nagy figyelmet, a köreteket sem csapták össze: helyben, frissen készítik a hagyományos és az almás-lila káposztás coleslaw-t, a görög- és a vitaminsalátát és a majonézes kukoricát. A krumplik és barátaik (például a hagymakarika) ugyan fagyasztottak, viszont ezekhez is van saját fűszerkeverék. Ha azt gondolnánk, mindegy, hogy ipari vagy helyben bekevert fűszersó kerül-e a krumplira, akkor elég beleharapnunk, és rájövünk, hogy egyáltalán nem. Sőt, a jól eltalált fűszerek tulajdonképpen gasztronómiai élményt csinálnak abból a mirelit krumpliból, aminek amúgy annyi lenne a feladata, hogy egy kis instant zsírboldogsághoz juttasson minket. Nem beszélve arról, hogy a köretek nem lesütve, melegítőlámpa alatt vagy egy csévingben várják, hogy a csirke mellé kerüljenek, hanem minden adaghoz frissen sütik őket – ez pedig hatalmas különbség.
A lényeg azonban tényleg a hús: a grillcsirke és a sült disznóságok is a hazai gasztronómiai kultúra részét képezik, még akkor is, ha nem a legtrendibbek, és nem is a legegészségesebbek. A legtöbbünkben ugyanis nosztalgia támad ezektől az egyébként hentesboltokban kapható cupákos, zsíros, de isteni húsoktól, amelyekből ritkán kapunk igazán jót. Itt viszont nagy odafigyeléssel, szakértelemmel, sok csiszolgatással rakták össze azt a pár terméket, amik köré az üzletet építették. A húsok bőre roppan, belül egyik sem szárad ki, még a csirkemell sem, pedig ez nagy mutatvány. A sertéshúsok omlósak, a fűszerezésük nagyon eltalált, a bőr pedig úgy roppan rajtuk, hogy minden falatnál felsír valahol Jiří Menzel.
A desszertekről sem feledkeztek meg: a rétes házi ugyan, de nem itt készül, viszont saját recept alapján sütik, és a tésztája sem bolti. Többféle töltelékkel dolgoznak, az almástól a túrós-barackoson, a meggyesen és a káposztáson át a mákosig, de van cukormentes rétesük is. A másik irány keményen a 90-es évek: a csavaros fagyi, aminek annak idején jutott pár év a gombócos és a jégkrém között, A Csirkéződben napi két ízben kapható. Az alapot veszik, de az ízesítés az ő reszortjuk, így abba is bele tudnak nyúlni az ízek mellett, hogy milyen intoleranciára szabják a napi kínálatot. Van, hogy az egész full vegán, van, hogy csak laktózmentes, de olyan is előfordul, hogy az egyik íz mentes, a másik nem – a lényeg, hogy mindenkinek legyen opció. A másik nagy retróság a milkshake, sütibaba-illatú gyerekkorunk másik kedvenc nyalánksága, amit szintén több ízben készítenek, habbal, szósszal, szórattal, ahogy kell.
A Csirkéződdel egyetlen baj van, hogy nincs belőle több. Árban bőven a budapesti helyek alá pozicionálták, ízben, minőségben pedig eléggé a topon van. Ha arra járunk, kirándulunk, vagy bármi dolgunk akad a környéken, nyugodt szívvel álljunk meg, és hozzunk el egy 80 dkg-os, ropogós bőrű egyedet vacsira, helyben pedig kóstoljuk meg valamelyik disznóságot. Az a nap már biztosan nem megy kárba.
Főétel és köret (fél grillcsirke és ital): 2400 Ft-tól
ELÉRHETŐSÉGEK
A Csirkéződ
