A budapesti kerületek történetét bemutató Fortepan-sorozatunk következő állomása Terézváros, vagyis a VI. kerület, ahol olyan épületeket találunk, mint az Operaház, a Nyugati pályaudvar, a Zeneakadémia vagy az Andrássy út. Bár ezek a különleges helyszínek valójában nem változtak túl sokat az elmúlt bő száz évben, a körülöttük zajló élet teljesen más lett. A kulisszák kevésbé, a város azonban nagyon is gyorsan alakult, fotóválogatásunkban könnyen megfigyelhető, hogyan.

A VI. kerület különböző helyeit ábrázoló Fortepan-képeket nézve olyan érzésünk lehet, mintha a kerületben valahogy mindig ugyanúgy zajlott volna az élet. Ez részben azért van, mert a környék felfutása éppen a fotózás népszerűbbé válásával együtt indult, a XX. század elejére a meghatározó épületek elkészültek már. Állt a Nyugati pályaudvar, az Operaház, a Zeneakadémia, az Orfeum/Moulin Rouge, vagyis a mostani Kálmán Imre Teátrum, az Andrássy út eleganciája pedig bő száz évre meghatározta a VI. kerület hangulatát, még úgy is, hogy Terézváros mostani határai csak az 1970-es évekre alakultak ki. 

1777-ben kapta meg jól ismert nevét ( Terézváros) a VI. kerület. A pesti magisztrátus Mária Teréziára és a királynő névadó szentjére, Avilai Szent Terézre is utalva nevezte el a városrészt, ahol kezdetben leginkább majorokat találhattunk. Bár a környék ezt követően rohamos fejlődésnek indult, az 1838-as nagy árvíz hatalmas pusztítást végzett itt is. Ezután következett Terézváros épülésének legdinamikusabb szakasza.  

Lett Hajós utca és Nagymező utca, megépült a földalatti, lélegzetelállító villák nőttek ki az Andrássy út körül a földből, ma ezekben nagykövetségeket, kulturális intézményeket találunk. Mi az Edelsheim-Gyulai-villát mutatjuk meg válogatásunkban (első kép), ami a kerület peremén, egyik legelegánsabb részén, a Hősök tere szomszédságában helyezkedett el. Az épület nemcsak egyike volt a legnagyobb, legreprezentatívabb villáknak a környéken, de lakói, az Edelsheim-Gyulai lányok is igazi celebritásnak számítottak a maguk korában. 

Az Operában és a Zeneakadémián a háború előtt egy magára valamit is adó arisztokratának illett időről időre megjelennie – az általunk választott fotón gróf Apponyi Albertet láthatjuk az oldalbejáratnál –, és bizony azok a szórakozóhelyek is megnyitottak, ahol az urak ugyanúgy megjelentek, mint az Operában, csak kevésbé reklámozták látogatásukat. Az olyan elegáns mulatók, mint például az Arizona és a Parisiana vagy a Somossy Orfeum (az éjszakai szórakoztatóipar ragyogó csillagai) mellett a Zichy Jenő vagy az Ó utca környékén másodvonalbeli bordélyok is szép számmal akadtak. Bár ezeket 1927-ben betiltották, a legelegánsabb éjszakai helyek jelentős része még a szocializmus alatt is a VI. kerület környékén volt, és ma sem kell messzire mennünk, ha bulizni szeretnénk errefelé.  

A művészeti életnek is fontos helyszíne volt a kerület, a mintegy 100 éven át hasonló néven működő Abbázia kávéházban zajlott az élet, a Három Hollóból kissé pityókásan kikerülő Ady beleszeretett az Opera szfinxébe, a Japánban Gombaszögi Ella és Turay Ida pörgette a játékgépek ősét, a jágót. Jutott hely a szabadkőműveseknek és a képzőművészeknek, az újságíróknak, a diplomatáknak, a báboknak és a színészeknek is. Az ismert emberek, politikusok közösségén kívül pedig a csodás épületek árnyékában zajlott a hétköznapok hőseinek és a szegényebb rétegeknek az élete.  

Eközben jöttek és mentek a háborúk és a politikai rendszerek, az Andrássy út (Sugár út) gyönyörű kulisszát biztosított az augusztus 20-i ünnepi körmenettől kezdve az I. világháborúba vonuló bosnyákokon és a III. Viktor Emánuel olasz király tiszteletére rendezett felvonuláson át a május 1-jei ünnepségekig mindenféle rendezvényeknek. Bár legendás platánsora a klímaváltozás és a csatornarendszer kiépítése miatt már csak múlt, a környék még ma is a város egyik legszebb, legreprezentatívabb része, kicsit olyan, mintha összefoglalták volna benne Budapest kulturális esszenciáját.  

(Borítókép: Kanyó Béla - Fotepan)

Címkék