A 20. század elején a kávéházak voltak a társasági élet legfőbb színterei, ahol politikáról, művészetekről, társadalmi kérdésekről folytattak eszmecserét a férfiak – nőknek ekkor még nem volt illendő egyedül eljárniuk ilyen helyekre. Ez a pezsgő szellemi élet az írókra és a művészekre is üdítőleg hatott, így nem meglepő, hogy szerkesztőségek és különféle asztaltársaságok is alakultak itt, ahogy regények és versek is gyakran születtek egy-egy kávéházi asztalnál. A 20. század elején nagyjából 550 kávéház volt Budapesten, szinte minden utcasarkon nyílt egy, és tényleg mindegyik hangos volt a különféle nézetekről diskuráló értelmiségtől.
1/6
Pilvax
Ha megkérdeznénk az utca emberét, hogy mondjon 3 régi kávéházat, a Pilvax biztosan szerepelne köztük, hiszen a nevét már kisiskolás korunkban jól megjegyezzük. Ez volt az a hely, ahol az 1848-as forradalom előtt gyülekeztek a márciusi ifjak, de már jóval előtte is a fiatal művészek törzshelyeként működött. Az eredeti Pilvax otthona a mai Pilvax köz helyén álló háztömb volt, ám ezt 1913-ban lebontották, így ma már egy picit arrébb találjuk meg az újranyitott kávéházat.
A kávéházat egy osztrák származású vendéglátóipari szakember, Karl Pillvax nyitotta, hogy legyen egy hely a városban, ahol kamatoztathatja kávésmesterségét. A tökéletes helyet az Úri (ma Petőfi Sándor) utcai, Café Renaissance nevű intézményben találta meg, amit először a saját nevére keresztelt, majd csupa hazafi, fontos múltbéli honatya és történelmi személyiség portréjával díszítette a falakat. Nem véletlen, hogy a nemzeti érzelmű értelmiségieknek ez lett a törzshelye, ide jártak Petőfiék, és ez volt a Tízek Társasága kedvelt találkozóhelye.
2/6
Abbázia Kávéház
Habár a New York és a Centrál hamarabb eszünkbe jut, a maga korában az Abbázia volt a legnagyobb és legfényesebb kávéház Budapesten, sőt, tulajdonosa az egyik legismertebb kávésdinasztia tagja volt. Steuer Jónás Gyula Bécsben tanulta a kávésmesterség fortélyait, és olyan jól lépkedett a ranglétrán, hogy hamarosan annyi tőkére tett szert, hogy saját kávéházat tudott nyitni. A sort a Duna-parti Lloyd Kávéház indította, ezt követte a Fiume, majd az Abbázia az Andrássy út 49. szám alatt, az Oktogon sarkán.
Az 1888-ban megnyílt kávéházban volt a Monarchia legnagyobb egybeszabott tükre, de ónix márvány asztallapok és délszaki növények is emelték a vendéglátóhely fényét. Politikusok, színészek, írók jártak ide, de a leghíresebb vendég Eötvös Károly, az akkori pesti közélet meghatározó alakja volt, aki nemcsak anekdotázott, de fogadóóráját is itt tartotta. A kávéház rohamléptekben haladt a népszerűség felé, így a törzsasztalok száma is nőtt, itt gyülekeztek a Pesti Hírlap, Az Est és a Pesti Napló szerkesztői, de Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly és Lechner Ödön is gyakori vendég volt egyidőben.
3/6
Japán Kávéház
Bár a Japán Kávéházat ma már nem találjuk meg eredeti formájában, az épülete még ma is ott áll az Andrássy úton, csak ma az Írók Boltját találjuk benne. Ez volt az a kávéház, ahol az egész pesti művészvilág megfordult: volt itt asztala Lechner Ödönnek, Szinyei Merse Pálnak, a Latabár testvéreknek és Rejtő Jenőnek is. A kávéház egy összezörrenésnek köszönheti beindulását: Lechner Ödön megharagudott a közeli Abbázia Kávéház tulajdonosára, és tanítványaival együtt átköltözött a Japán asztalaihoz.
A legtöbbet József Attila időzött a Japánban, aki hol verseket írt, hol hevesen vitázott valakivel, hol pedig Nagy Lajossal sakkozott. A kávéház leghíresebb és legjobb húzása minden bizonnyal a „javító kávé” intézménye volt, vagyis a kivitt kávét hol tejjel, hol még egy kis kávéval javították fel, így az is hosszasan üldögélhetett a kávé mellett, akinek nem futotta rá, de volt, hogy hitelbe adott enni – erről még József Attila is megemlékezett. „Kraszner jó emberem. Versfüzeteimből mindig húsz példányt szokott megvenni, és sokszor személyemre szabott árkedvezményeivel segíti létfenntartásomat ebben az ordas világban.”
4/6
Centrál Kávéház
A nyolc teremből, két játékszobából, egy kávékonyhából és egy ruhatárból álló Centrál 1887-ben nyitott, és hamar a szellemi élet központjává vált, lévén hogy az Egyetemi Könyvtár, az Athenaeum Nyomda és a Fővárosi Könyvtár közelében volt. Itt volt A Hét szerkesztősége, akik itt írták és a szomszédos Athenaeumban nyomtatták cikkeik nagy részét, de itt gyűltek össze később keddenként a Nyugat írói is, kivéve a női szerzők, akik szerdánként tartották az összejöveteleiket.
Rendszeresen járt ide Ady Endre, Kosztolányi, Babits, Heltai Jenő és Osvát Ernő, de a nyugatosok későbbi nemzedéke is, úgyhogy gyakran bele lehetett futni Tóth Árpádba, Szabó Lőrincbe és Szép Ernőbe is, amint asztaluknál verselgettek. Sőt, miután Karinthy Pestre költözött, otthagyta a Hadikot, és a Centrált választotta törzshelyéül, ez volt az a kávéház is, ahol először észlelte betegsége tüneteit, és az Utazás a koponyám körül vázlatait is itt jegyezte le.
5/6
New York Kávéház
Az 1890-es években nem biztos, hogy az volt az építtetők és a tervezők első gondolata, hogy a New York életbiztosítási társaság budapesti palotájának alján megnyílt kávéház meghódítja az egész világot, pedig pontosan ez történt. 1894-ben még katonazenekaros elegáns lokálként működött, de nem kellett sokat várni arra, hogy a velencei tükrökkel, csillárokkal, selyem- és bársonykárpitokkal díszített belső tér a kávé és vele együtt az írók mennyországa legyen. Az 1900-as évek elején vált irodalmi kávéházzá, amikor a Harsányi fivérek vették át a vezetését. Ezt leginkább Harsányi Adolf irodalomszeretetének, illetve a főpincér, Reisz Gyula személyének köszönheti, aki a Fiume Kávéháznál töltött idejéből rengeteg pályakezdő írót és költőt ismert, őket mind átcsábította a New Yorkba.
Olyan szolgáltatásokkal könnyítették meg az írók életét, mint az olcsón vagy hitelre kapható írótál vagy a kávé mellé kapható kutyanyelv (hosszúkás írólap) és tinta, a polcokon riporteri segédkönyvek és naponta frissülő napilapok sorakoztak, míg a pincérek aszpirint is gyakran felszolgáltak a másnapos művészeknek. Itt volt a Pesti Napló és a Nyugat törzsasztala, megfordult itt Kosztolányi, Bródy Sándor, Babits, Kaffka Margit és Márai Sándor is, de a gyárigazgatók, a bankárok és az arisztokrácia tagjai is gyakori vendégek voltak.
6/6
Hadik
Napjainkban az egyik leghíresebb kávéházunk aHadik,ami egyáltalán nem irodalmi helynek indult. Elődje már 1898 körül megnyitott (ekkor még nem is Hadiknak hívták), és a budai kerékpárosok kedvelt helye volt: mivel a kávéházon túl már csak a természet volt, gyakran indultak innen kirándulásaikra. Ma ismert nevét 1911-ben kapta, amikor is Téri Nándor megnyitotta az intézményt, és a közeli Hadik laktanyáról Hadik kávéháznak nevezte el. A várt virágzás azonban elmaradt: a katonatiszteket nem érdekelte a kávé, így pár évig többször is gazdát cserélt a hely.
A kávéház igazán akkor pörgött fel, amikor Karinthy a környékre költözött, szinte mindennap a Hadikban volt, jelenléte pedig vonzotta a többi írót is, így Kosztolányi, Tóth Árpád, Déry Tibor, Rejtő Jenő és Tersánszky Józsi Jenő is gyakori vendég volt – ahogy a hozzájuk tartozó hölgyek is.
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
