A különféle szorongáscsökkentők, kábító- és altatószerek az ősidők óta léteznek növényi kivonatok formájában, ám csak a 19. századtól, a vegyészet fejlődésétől beszélhetünk pszichofarmakológiáról, amikor a különféle vegyületek, a kéjgáz, az éter, a különféle bromidok, majd a klorál érzéstelenítő, szorongáscsökkentő hatását felismerték. A nyugtatókra való igény tömegesen a 20. században született meg: a század elején altató hatású barbiturátokat használtak, az 50-es évektől megjelentek a benzodiazepinek (pszichoaktív gyógyszerek), majd

Az igény nem véletlenül emelkedett irántuk, hiszen a háborúk és diktatúrák, a társadalmi folyamatok, a fel nem dolgozott traumák mély sebeket ejtettek a nyugati társadalmak idegrendszerén. A társadalmi változások felgyorsultak: az urbanizáció százmilliók életét és környezetét alakította át gyökeresen, aminek következtében az alkalmazkodási nehézségek tömeges jelenséggé váltak.

„Maradnak hát a pasztillák”

1969-ben Budapest lakossága 55 millió tablettát fogyasztott orvosi rendelvényre. Az ekkoriban megjelent tanulmányok a felgyorsult társadalommal, a nagyváros kihívásaival magyarázták a jelenséget. Míg a férfiak inkább az alkohol felé fordultak, a gyógyszerszedés a nőkre jellemzőbb volt – a társadalmi és családi feszültségeiket sokan ezzel próbálták csillapítani. Dr. Held Róbert, akinek szakterülete a pszichiátria, így fogalmazta meg a gyógyszerszedés ördögi körét:

Lefekvés előtt rendszeresen szedünk nyugtatót és altatót, reggel pedig igen gyakran éppen a gyógyszer okozta kábultság leküzdésére: ajzószereket, például két-három dupla kávét. Délfelé aztán ismét nyugtató következik. És ez így megy körbe-körbe, nap mint nap.

Az ekkoriban megjelent tanulmányok arra figyelmeztettek, ezekhez a gyógyszerekhez ugyanúgy hozzá lehet szokni, mint a kábítószerekhez, és tartós fogyasztásukkal egyre többre lesz belőlük szükség a megnyugváshoz vagy elalváshoz, ráadásul szervi károsodást is okoznak hosszú távon. Mivel a balesetek száma is növekedett e szerek – pl. Seduxen, Valeriana – hatása miatt, a 70-es évekre az altatók és nyugtatók dobozán feltüntették, hogy a szerek milyen hatással vannak a gépjárművezetésre.

Az erőforráshiány már akkor is a könnyebb megoldások felé terelte az orvosokat. A Tükör magazin a Pamutnyomóipari Vállalat üzemi rendelőjéből szemléletes példát hozott 1970-ben:

Az üzemi orvoshoz sírógörccsel küszködő fiatal nő nyit be: nemrég halt meg az édesapja, most pedig az édesanyját kell eltemetnie. Nagyon szerette nem is túl idős szüleit, akik neki egyedüli, igazi támaszai voltak. Nem tudja összeszedni magát, nem tud aludni, folyton sír. Nyugtatót kér, altatót kér, hogy dolgozni tudjon, mert hisz beteget nem jelenthet, de nem is akarna, neki is szüksége van a munkára, az elfoglaltságra. De így nincs hozzá ereje. Az orvos természetesen felírja a nyugtatót. Utána rögtön jön egy másik nő, szintén nyugtatót kér, és altatót is, mert nem tud aludni. Alig áll a lábán, remeg a szája. Kiderül: válik a férjétől. Az orvos megint a receptcsekk után nyúl. Mi mást tehet? Megértő, bizalmas beszélgetés mindkét esetben könnyíthetne tán, segítene a betegnek megkapaszkodni ismét a világban. De erre sem az orvosnak, sem a munkásnőknek nincsen idejük. Maradnak hát a pasztillák (gyógyszertabletta – a szerző.).

„Pálmázástól” kezdve a Parkánon át a heroinig

1962-ben lett hatályos az 1961. évi V. törvény, amelynek 198. paragrafusában először foglalkoztak a kábítószer-használat büntetőjogi vonatkozásaival Magyarországon. A jogszabályt azonban sokáig nem alkalmazták a droghasználók ellen, egészen 1968-ig, amikor nem csupán olyan szemléletformáló filmek jelentek meg, mint a Hair, de ekkor hunyt el az első ember itthon, akinek halálát kábítószer-használat, esetében szipuzás okozta. Ennek ellenére a sajtó továbbra sem beszélt a kábítószer-problémákról, hiszen a „szocializmusban miért is lenne szükség drogokra”. Kivétel persze akadt: az Esti Hírlap egy cikkében arról számolt be, hogy egy magyar férfi egy fél Trabant árát odaadta egy Olaszországból érkező drogért.

A sajtó mély hallgatása ellenére a droghasználat egyre terjedt. A sláger a szipuzás, a ragasztózás, illetve az úgynevezett „pálmázás” volt, amikor Pálma, majd Technocol Rapid ragasztókkal érték el az elsősorban lakótelepeken élő vagy állami gondozott fogyasztók a hallucinogén hatást. Az egyik használó így emlékezett vissza, hogyan kezdett ragasztózni:

Minden ilyen könnyű lett. Nem volt problémám, nem volt az, hogy a húgomat meg az öcsémet – mert mindig velük mehettem csak le játszani – magammal kell cibálni. Nem volt az, hogy anyu jobban szereti az öcsit. Én rögtön szerhasználó lettem. […] A 7-8. osztályt, azt gyakorlatilag lövésem sincs róla, hogyan csináltam végig. Jó volt az úttörőmunkám, mert jártam az úttörőházba az úttörőpostáért, de közben minden ÁPISZ-t meglátogattam ragasztóért.

Kemény drogokat a diplomaták gyermekei használhattak, a felnőttek körében pedig inkább a gyógyszerrel való visszaélés volt jellemző – épp ezért a különféle gyógyszerek forgalmának hirtelen megugrása esetén a hatóságok korlátozni kezdték a vények kiállítását, vagy kivonták a szóban forgó gyógyszereket. 

A legtöbb visszaélés az eredetileg Parkinson-kór-kezelésre szánt Parkánnal történt, amelynek tudatmódosító és hallucinogén hatása volt, és a fiatalok alkohollal vegyítve használták. Az adag (2–4 tabletta) bevétele után a járás bizonytalanná vált, mintha a járda hullámos lenne, és az egész világ furán vibrálóvá változott. Miután kivonták a forgalomból, a Gracidin lett az új tudatmódosító, amely eredetileg fogyasztószer volt, de álmatlanságot okozott. Később jött a Noxyron (barbituráttartalmú korabeli altató), a máktea (sokszor intravénásan), és szintén intravénásan az eredetileg köhögéscsillapító Hydrocodin. 

Ekkorra – a 70-es években járunk – már kilenc halálos áldozata volt a kábítószer-túladagolásnak, ezért az évtized közepén létrehozták az Állami Ifjúsági Bizottságon belül a kábítószer elleni albizottságot, és megkezdték a kábítószerezők, a „kóros szenvedélykeresők” büntetőjogi üldözését. Ennek ellenére az 1970-es évek elején 150-200 főre, a 80-as évek közepére 30 ezer főre volt tehető azok száma, akik kipróbálták a drogot Magyarországon. A sajtó ekkor már újra beszélt a problémáról, és miközben a rendőrség nem túl sikeres, elrettentésalapú felvilágosító kampányokat szervezett az iskolákban, 1987-ben megnyílt az első drogambulancia, a rockerek pedig Maradj köztünk címmel rockfesztivált szerveztek a kábítószerezés ellen:

Dezső András szerint

a szocialista éjszakai életből valóban hiányzott a kokain, de még a kádári diktatúra sem volt annyira ártatlan és erkölcsös, mint amennyire azt az állami propaganda sugallta.

A hetvenes-nyolcvanas években a magyar katonai titkosszolgálat egy svájci fedőcégen keresztül részt vehetett az amerikai kábítószer-csempészetben, ami az amerikai–magyar kereskedelmi kapcsolatokat is veszélybe sodorta. A metakvalon – egy erős nyugtató- és altatószer, amelyet az Egyesült Államokban Quaalude néven ismertek – játszott az ügyben főszerepet. A magyar fedőcégen keresztül az USA-ba juttatott illegális szállítmányok mennyisége 1979–1980-ban évente elérte a 25 tonnát, ami jóval meghaladta a Medimpexen keresztül legálisan exportált mennyiséget. 

A nyugati kábítószerek, mint a heroin, a kokain, az LSD, a marihuána, az amfetaminszármazékok 1993-tól kezdtek tömegesen beáramlani Magyarországra, és bár ezek megjelenése csökkentette a rengeteg rosszul elsült kísérletezgetés kockázatát, viszont a kábítószerezés üzletté vált, a droghasználók száma jelentősen növekedett, és sokkal keményebb drogok is elérhetővé váltak a fogyasztók számára.

Források:

• Tóth Eszter Zsófia: Nyugtatók és altatók társadalma a Kádár-korban, ntf
• Dr. Szendi Gábor: A lenyugtatott társadalom, tények-tévhitek
• Bajzáth Sándor, Rácz József, Tóth Eszter Zsófia, Kábítószerek a szocializmusban, mult-kor
• Szegő Iván Miklós: A boldog szocialista embernek nem kellett a drog, Origo

(Borítókép: Főfotó – Fortepan)

Legyetek ott első városi piknikünkön!

Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.

Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!

hirdetés