A belvárosban résen kell lenni, hogy hova ülünk be enni, de egyre több olyan hely van, amely nem kizárólag a turistákra alapoz. A pár hete nyílt Hachi nemcsak hogy a helyiek által gyakran látogatott étterem lesz, de még a törzshelygyanút is fenntartjuk!
Az ázsiai konyhák már legalább 10 éve egyre megbízhatóbbak itthon, és nemcsak nemzet, de műfaj alapján is válogathatunk – van elegáns thai és zugkifőzde, modern vietnámi és olyan, ahol az étlapot sem fordítják le, kígyós-békás kínai meg olyan, ahol az európai ízlésre hangolnak, de a józan határok között. A japán konyhának eddig 3 fő lába volt Budapesten, a szusizó, a ramenező meg a jóval drágább étterem. És bár van pár hely, ahol a ramen mellett előételekkel és rizses/tésztás fogásokkal is találkozunk, az Október 6. utcában most célzottan egy japán kantint másoltak.
Szőllősi Misi társtulajdonos szerint ugyanis a japánok baromi egészségesen étkeznek, otthon a legtöbbször nyers zöldséget, halakat, kevés rizst, és nem állnak neki a kicsit nehezebb, komplexebb fogásoknak – ha ilyenre vágynak, kifőzdébe, ha úgy jobban tetszik, kantinba mennek. Ezeken a helyeken készülnek azok a népszerű, összetettebb, házias fogások, amiknek ritkán áll neki az ember otthon, enni viszont annál szívesebben eszi.
A Hachi, ami japánul ′nyolc′-at jelent, a házszámról kapta a nevét. A belső nagy, tágas és letisztult, krémszínű falakkal és kárpitokkal, natúrfa bútorokkal, nagy, krémszínű textilleplekkel. Annyira semleges, hogy simán elmegy egy gyors munkaebédhez, de egy ráérősebb, dőzsölősebb vacsorához, randihoz is, egyiknél sem érezzük azt, hogy fölé vagy alá lőttünk.
Az étlap – a desszertet nem számítva – három fő részből áll, a falatok – kisebb előételek –, a kacu, vagyis a rántott dolgok, és a tálak. A japán konyha egyik ismérve, hogy kevés saját ételük van, a legtöbb étel ötletét importálják – megtetszik nekik valami, azt hazaviszik, és a saját alapanyagaikkal, technikáikkal addig gyúrják, amíg tökéletes nem lesz. Igaz ez az európai eredetű ételekre, mint a rántott hús, vagy az ázsiaiakra, mint bármelyik rizses vagy tésztás ételük. A három fő szekció egyébként remekül kombinálható, az előételek egy része például friss zöldség valamilyen szósszal vagy öntettel, és hibátlanul mennek a kacudonhoz, de a húsos vagy a vega udonhoz is, a szintén az előételek között található tamagóval, a gőzölt szójás tojással pedig a rament dobhatjuk fel.
Ha csak falatoznánk az ital mellé, akkor a kacukat nem szabad kihagyni – a kistányéros rántott mindenféle szépen rámutat arra, hogyan lehet egy olyan primer konyhatechnikát, mint az olajban sütés tökélyre vinni. Az egyébként a guilty pleasure kategóriába tartozó rántott mindenfélék között a mi kedvencünk a kacu szando – a puha kenyér közé bújtatott rántott mangalica savanyú káposztával, fokhagymás majonézzel és kacuszósszal olyan élmény, amit kevés rántott húsos szendvics tud nyújtani.
A főételek közül nehéz választani, ízlés kérdése, hogy épp egy forró ramenre, egy rizses-szószos kacudonra vagy egy házi udonra vágyunk – húsosra vagy egy selymes mogyorószószos, enyhén csípős vega változatra.
Egyébként a rövid desszertlap is ezt a vonalat viszi: a sajttorta és a tiramisu sem kifejezetten japán találmány, de mind a kettő kap egy kis csavart, amitől annak érezzük. A tiramisunál ez a matchapor, a sajttortánál viszont egy kifejezetten neutrális tortakrémet dobnak fel egy alapvetően a francia vagy a spanyol konyhára jellemző kemény karamellréteggel. Hogy az eredmény mitől lesz mégis japános, az rejtély, de a torta nagyon működik, úgyhogy érdemes hagyni neki egy kis helyet.
Italfronton van mentes és alkoholos választék is, természetesen japánosan. Nagyüzemből nem jön semmi, sem soft drink, sem sör. Aki mentesre vágyik, az a Pesti Drinks vagy a Sosa vízikefíres termékeiből választhat, de a pultban is van mentes kínálat. A különböző japán sörök, szakék, rumok és whiskyk is kisebb japán üzemekből jönnek, a koktélok pedig helyi inspirációból születtek.
A Hachiban igyekeznek mindent házilag elkészíteni – legyen szó kimcsiről, udonról, a ramenhez használt taréról, a szando kenyeréről, a gyozáról vagy a miszós-fokhagymás majonézről. A komolyan vett, de laza casual fogások csak a koncepció egyik része, az alapítók azt szeretnék, hogy a Hachi egy olyan hely legyen, ahová bármikor be lehet ülni, mindig kedvesen fogadnak, mindig minőségi ételeket kapunk, melyek lehető legtöbb komponense helyben készül. Ezt a tervüket pedig 100%-ban teljesítették is.
A Hachi még egy-két hétig soft opening időszakban van – lesz még néhány új étel az étlapon, illetve novembertől a bento box mintájára ebédmenü is lesz. Kóstolgatni viszont már most is ér, sőt, erősen ajánlott.
ELÉRHETŐSÉGEK
HACHI Budapest
