Forgó szálloda
A Körszálló, hivatalos nevén Hotel Budapest a szocializmus „felhőkarcolója” volt. A Szilágyi Erzsébet fasoron, a fogaskerekű megállójával szemben álló monstrumépület egyedülálló formája miatt több elnevezést is kapott a pesti köznyelvben: volt „félig bevert szeg”, „budai hengermű” és Colosseum is. A Körszálló megépítése az egyik legnagyobb fővárosi ingatlanfejlesztési beruházás volt a 60-as években, melynek tervét Szrogh György Ybl Miklós-díjas építész dolgozta ki. Miután 1967-ben megépült, elkezdett szárnyra kapni a szóbeszéd még az idelátogató külföldiek körében is, hogy a gigászi épület forogni is tud a tengelye körül.
Azt beszélték, hogy különleges technikával dolgoztak az építéskor, és óránként akár egyszobányit (négyablaknyit) is képes elfordulni a hotel.
Mások azt állították, hogy egy nap alatt egy 360 fokos kört fordul. A konspirációs teóriát mintegy megerősítendő, azt is pletykálták, hogy a körcikk alakú szobákat direkt speciális, íves, hajlított bútorokkal rendezték be, hogy jobban bírják a forgás által kifejtett centrifugális erőt.
Bár izgalmas és futurisztikus, sajnos egyik feltételezés sem igaz, és bár a belső terek kialakításában dominálnak az ívek, mivel a szálloda átmérője igen nagy, a szobák görbületén nem érződik a hajlítás, így speciális bútorok sincsenek. Az épület, bármilyen furcsa a kialakítása, régóta egy helyben áll, és nem egy kacsalábon forgó palota..., illetve szálloda, pedig sok híres ember megfordult a falai között.
A villanyszerelő rejtélyes mellszobra
2014-ben valaki észrevette, hogy az Olof Palme Ház háta mögötti betonfalaknál áll egy furcsa mellszobor, mely Csercsa Tamás villanyszerelőt ábrázolja a névtábla szerint. Az alkotó kilétére nem derült fény, de ilyen nevű villanyszerelő tényleg létezik egy internetes adatbázis szerint.
Sajnos nincs biztos információnk arról, hogy vajon a mai napig is ott áll-e a szobor, vagy azóta eltüntették az alkotást, ha bárki tud valamit a torzó sorsáról, az bátorkodjon jelezni! Bár manapság furcsának, de legalábbis gerillaszobrászati akciónak számít, hogy szobrot állítsanak fizikai munkát végző szakembereknek, főleg, ha az illető még ma is él, a szocializmusban egyáltalán nem volt ritka, hogy kétkezi szakmákat jelenítettek meg köztéri szoborként – igaz, akkor is inkább a szakma, semmint a mögötte lévő ember ábrázolása volt a fő szempont.
A páternoszter
„– Ne félj semmit, Sanyikám, nem harap – bátorította az öccsét Imre, amikor a minisztérium lépcsőházában megálltak az örökmozgó felvonó ajtajában. – Ebbe meg, lében kell beleszállni, majd mindjárt megmutatom. Sándor, aki a reggeli vonattal érkezett, fölbiggyesztett szájjal nézett a fülke után, kissé sértődötten, mert odahaza náluk ilyen szerkezetet nem használtak, de ugyanakkor gyanakodva is, mert az egyféle városi találmányokban bízott is, nem is”
– Örkény István Páternoszter című novellájában erről a különös szerkezetről ír, mely a 20. század közepén valóban furcsaságnak számított, ma már inkább ritkaságnak.
Sokan félve ugrottunk be a felvonóba, a bátrabbak bent maradtak „páterezni”, és a figyelmeztetés után sem szálltak ki, sőt egyesek kézen is álltak, hogy ne érje őket sokként az átfordulás, mikor a lift tetőt ér. A teljes kört menők miatt persze gyakran hatalmas sor és elégedetlenkedés alakult ki az emeleteken. Az MTV volt székházában lévő páternoszterről terjedt el egyébként, hogy a fülke megfordul.
Atomreaktor Budapest közepén
Kevesen tudják, hogy a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem parkjában egy atomreaktor található, mely az első teljes egészében hazai tervezésű és kivitelezésű atomreaktor volt hazánkban. Az oktatóreaktor elsősorban a fizikus- és a mérnökhallgatók gyakorlati képzésére épült. A budai campus parkjában álló reaktort 1971-ben nyitották meg, hőteljesítménye biztonsági okokból csupán 100 kilowatt volt (összehasonlításképpen: Pakson tízezerszer több hőt állítanak elő).
Az épület egyébként földrengésbiztos, bármikor leállítható, vagyis elméletileg nem kell nukleáris katasztrófától tartanunk a legváratlanabb helyen, a XI. kerületben.
Víztoronylakás
A IX. kerületben és Mátyásföldön is található egy Európában is abszolút kuriózum: a valaha vizet tároló víztoronyban kialakított luxusloftlakás. Kontinensünkön állítólag mindössze 27 darab víztoronyból kialakított lakás létezik, ebből az egyik a ferencvárosi, mely 1895-ben épült. A 2004-ben felújított, 22 méter magas torony hétszintes, és gyönyörű körpanorámával rendelkezik; a legfelső szinten csillagvizsgáló található.
A mátyásföldi víztornyot a gazdag nyaralótulajdonosok vízellátásáért építették, de a 70-es években funkcióját vesztette a torony, és sokáig üresen is állt, mígnem 1995-ben pályázatot írtak ki a hasznosítására. A 8 vasbetonon álló, 27 méter magas tornyot Répai Éva építész gondolta újra, iroda és lakás lett belőle. Furcsa lehet víztoronyban lakni? Inkább egy életérzés.
Kút a Hősök tere alatt
Ki gondolná, hogy a Hősök tere alatt egy artézi kút található? A tér alatt, 970 méter mélyről fakadó, 74 fokos gyógyvizet Zsigmondy Vilmos fedezte fel 1878-ban, 1884-ben Ybl Miklós tervei alapján díszes ivókutat emeltek, melyet Gloriette kútnak neveztek. Azonban a „földkerekség legmélyebb kútját” hamarosan felszámolták, hiszen a helyére millenniumi emlékművet és nemzeti panteont terveztek, a kút pedig nem illett bele a tervezett Ezredéves tér (ma Hősök tere) arculatába.
Az elbontott kutat a Széchenyi-hegyre vitték, a hévforrás helyét pedig egy, a kövezethez rögzített réz emléktáblával borították be, ami a mai napig látható.
A Művész mint „csengetős mozi”
Csengetős moziknak hívták azokat a filmszínházakat a II. világháború körüli években, ahol figyelmeztető csengetéssel jelezték a filmek közben összegabalyodott pároknak, hogy itt az idő kibontakozni egymás öleléséből még a teremvilágítás felkapcsolása előtt. Mivel a rendszert nem minden moziban vezették be, ezért a „csengetős mozi” pejoratív kifejezéssé vált, és egy magára valamit is adó úriember vagy -hölgy messziről igyekezett elkerülni az ilyen, kétes hírű helyeket. Török András színész egy interjúban azt mesélte, hogy annak idején Schiffer Pál filmrendező idős édesapját próbálta elcipelni a Művész moziba. Az édesapja azt mondta, ő oda nem megy, mert az csengetős mozi. Ezen tulajdonképpen a szerelmespárok moziját értette, ahol a film vége előtt mindig csengettek, hogy „most akkor tessék szétrebbenni”, mert fölgyújtják a villanyt. A Művészben ráadásul kifejezetten kétszemélyes székeket használtak a szerelmesek örömére. Furcsa szokásnak, de akár tapintatos különszolgáltatásnak is tarthatjuk ezt a gesztust.
(Borítókép: Bódis Krisztián - Budapest Images)
