A gödöllői Solier cukrászdát már régóta ismerjük. A 2000-es években jelent meg a városközpontban, azóta pedig töretlenül készülnek a klasszikusabb sütik (például dobostorta, minyon...) és a franciás desszertek is. Gödöllő biztos pontja, szeretik a helyiek és az átutazók is. A koronavírus vendéglátásra gyakorolt hatásai őket sem kímélték, de szerencsére a cukrászda megmaradt, az éttermi koncepciójukon viszont kellett némileg változtatni. Szoljár Csaba pastry chef és tulajdonos pedig nem szerénykedett, és réges-régi álmát valósította meg a cukrászda fölött. 2023 májusa óta konkrétan desszertétteremként üzemelnek, kizárólag foglalásra, havonta változó, becsapós menüvel. Hogy miért az érzéki csalódás, az mindjárt kiderül.
Egyre jobb hely Gödöllő, szeretünk hozzájuk járni, legyen az egy egész napos sétálós lazulás, a kastélyban való barangolás, bringázás, erdei séta, fagyizás a Sissyben, pizza a Napolizzában, süti a Kútházban vagy a Solierben. Helyben is vagyunk, cikkünk most a lassan két évtizede sikeresen üzemelő kávézó és cukrászda új dobásáról szól. Szoljár Csaba újratervezett néhai éttermét bravúros módon töltötte meg régi-új funkcióval. A profi vendéglátás alapvetés, de a desszertétteremként aposztrofált szerep még új. Ennek ellenére kiforrott és figyelemre méltó, rengeteg munkát és kreativitást magában foglaló. Ráadásul itthon teljesen egyedinek számít, nincs hozzá hasonló.
„Engem nagyon régóta foglalkoztat a nem klasszikus desszertek készítése, a meglepő, akár sós alapanyagok felhasználása is. A mousse-ok, ganache-ok, coulis-k világából érkezem. Amikor évtizedekkel ezelőtt Óbudán, egy családias, kisebb cukrászdában dolgoztam, a lakótelep közepén, már akkor számos olyan alapanyaggal és technikával foglalkoztam, ami akkor még nóvumnak számított. Ma már szerencsére minden adott, csak erőforrás kérdése, hogy meddig megyünk el. A cukrászda fölötti étterem már nem nyitott újra, de szerettük volna kihasználni a helyet, a sok ötletet, kísérletezést és technológiát. Így született meg a fúziós desszertétterem ötlete, májusban pedig el is indítottuk az egész újdonságot” – mesélte Csaba.
Mi a fúzió?
Mi a fúzió?
Szerintünk az érzékek átverése mellett az is, hogy gyakorlatilag végigeszünk egy menüsort, ami első ránézésre színes-különleges textúrákat felsorakoztató tányérdesszertek garmadája, miközben tényleg az utolsó desszertfogás és a petit fours csak a tényleges édesség. Az őket megelőző négy étel báránybőrbe bújt farkas. Vagyis: sós mousse-burokban várakozó malaccsászár, fenyőmagos linzertésztában bujkáló szarvasragu vagy éppen finomra vágott angolzelleren csücsülő osztrigabonbon. Na ezt fejtsük meg!
Ha elsőre hallanánk mindezt, akkor akár teljesen túlcsorduló giccsre és nagyotmondásra is gondolhatnánk, de egészen mást tapasztaltunk. Itt van ez az étterem, ami új időket él, és itt van
Szoljár Csaba is, aki olyan alázattal, szakmaisággal és izgalommal készíti a tányérokra kerülő elemeket, hogy öröm volt látni ezt a fajta elhivatottságot.
Szoljár Csaba is, aki olyan alázattal, szakmaisággal és izgalommal készíti a tányérokra kerülő elemeket, hogy öröm volt látni ezt a fajta elhivatottságot.
A kóstolt ételekben pedig a hihetetlen kidolgozottságot, technikát... egyszerűen szürreális.
Az ember először a szemével eszik, tehát tényleg van egy előzetes reflex, hogy vajon milyen is lesz a tányéron lévő étel. Nos, ezt a Solierben felejtsük el! Csaba mesélte, hogy megesik, hogy például egy pár érkezik hozzájuk, a férfi lepi meg kedvesét a vacsorával, aminek nem olvas utána, csak teljesíti a kívánságot. Amikor pedig már az asztalnál ül, és érkezik a menüsor, döbbenten ül és pislog, mi fog itt történni: most végig édességeket esznek majd? Hol a hús? Hamar kiderül, hogy az is van, nem csak édesség, a szkeptikus, de valamennyire azért nyitott vendég pedig elismerően bólogat az ízek intenzitása miatt.
Az intenzitást mindenképpen kiemelnénk mi is. Határozott ízek lakoznak a fogásokban, soha semmit sem akartunk volna utánsózni, mindezzel együtt semmi sem bizonyult túl édesnek sem. Balanszban voltak a fogások, melyek közül mi a „farm” fantázianevűt kedveltük a legjobban. Zöldborsók, kecskejoghurt, puffasztott quinoa, malaccsászár együtt, egy mélytányérban, kicsi ázsiai beütéssel, egzotikusan. A savanykás íz is megjelent a joghurtnak, egy leheletnyi szecsuáni borsnak és a citrombazsalikomnak köszönhetően.
A klasszikusabb cukrászati jelleg az amuse-bouche kapcsán köszönt be, a menü legelején egy parmezános tekerccsel, amihez ugyan zöldfűszeres vaj is társult, ám már anélkül is nagyszerű lett volna. Zárásképp pedig sárgabarackos bonbon és málnapraliné is érkezett. Nagyszerű volt mind a sós előszó, mind az intenzív csokoládés zárás.
Jelenleg kizárólag hétvégére lehet a Solier desszertéttermi részébe foglalni: ez alapfeltétel, mindenféleképpen foglalásra érkezzünk. Az izgalmas menüsort dzsúszpárosítás és természetesen borpár is kísérheti, ez rajtunk múlik. Mi kizárólag vízzel öblítettünk, de legközelebb biztosan a dzsúszos megoldást választjuk, az ételeket támogató, szintén rendhagyó italokkal.
Igazából zavarba ejtettek minket.
Igazából zavarba ejtettek minket.
És nem azért, mert elsőbálozók lennénk, hanem azért, mert meglepő a helyszín, az ötlet, a kivitelezés és mindezek mellett ez a hihetetlen profizmus és elhivatottság. Mert ötletből születik ezer, extrémekből sincsen hiány, de sokszor az arányok elbillennek, visszájára sül el a csőre töltött fegyver. A Solierbe kíváncsiskodva lépünk be, majd egy extravagáns gasztroélményt kapunk. Olyat, amire valószínűleg havonta nem fogunk ellátogatni, de ajánljuk az ínyenc ismerősöknek, és alkalomadtán visszatérünk. Mondjuk, egy tavaszi szezonban, amikor jön a cékla, az eper, az édeskömény, a spárga is.
