gasztró

szerkesztés

Így fagyiztunk, lángosoztunk és faltuk a dinnyét régen – Fortepan-galéria

Szerzők

  • Wágner Gábor

2022. 08. 01. 11:10

Vannak ételek, amelyeket bár más évszakokban is fogyaszthatunk, mégis nagyon erősen kötődnek a nyárhoz és a strandoláshoz. Ilyen a fagyizás, a dinnyézés meg a lángosozás is. Ez már régen is így volt, amit most Fortepan-fotók sokaságával bizonyítunk.

Fagyi

Fagyizni jó! Nincs is üdítőbb a rekkenő hőségben annál, mint amikor belenyalunk a jéghideg fagylaltba. Az igazi nagy fagyisták szerint a legjobb tesztfagyi a citromízű, mert ha az rossz, akkor az a fagyis biztosan nem jó. Persze kánikulában sokkal elnézőbb az ember, és mindegy a minőség, a mennyiség számít, meg az, hogy mindig legyen fagyi az ember kezében. A fagylalt enyhet hoz, hűsít és talán még boldoggá is tesz. A fagyi – nyáron legalábbis – a(z egyik) legjobb barátunk. 

Bödönből mért fagyi (1935)

Fotó: Fortepan

A Bagaméri-stílus (1938)

Fotó: Fortepan - Zsembery Bendegúz

Tölcsérből kiskanállal (1938)

Fotó: Fortepan - Kőszegi Anna

Fagyiznak a mókás lányok (1940)

Fotó: Fortepan - Szöllősy Kálmán

Hol fagyizzanak a gyerekek a XIII. kerületben? Hát a Gyermek téren (1955)

Fotó: Fortepan - Reményi József

Remek nyári frizurák és önfeledt fagyizás a Várban (1958)

Fotó: Fortepan - Lencse Zoltán

A korszak egyik fontos budapesti fagyis helye: a Mackó büfé (1959)

Fotó: Fortepan - Bauer Sándor

A példamutató úttörők pláne megérdemlik a fagyit (1960)

Fotó: Fortepan - Móra András

Modern korban modern fagyit, automatából (1961)

Fotó: Fortepan - Bauer Sándor

Csoportosan elkövetett fagylaltozás: Koncz Zsuzsa és a Metro együttes a Gellért téren (1965)

Fotó: Fortepan - Hunyady József

A Keménykalap és krumpliorr forgatása Óbudán: Bánhidi László mint parkőr és Alfonzó mint Bagaméri, az elátkozott fagylaltos (1973)

Fotó: Fortepan - Ráday Mihály

Amikor már mentek föl az árak (1984)

Fotó: Fortepan - Urbán Tamás

Lángos

„Két forint a forró lángos, éljen soká Kádár János” – a jól ismert retró rigmus a legenda szerint a Kádár-kor hajnalán született, és egy gyümölcskertész agyszüleménye volt, aki részegen azon kesergett, hogy leverték az 56-os forradalmat. Bár nála még egy forint volt a lángos, és Kádár János sem éltetve volt, hanem épp ellenkezőleg: lesz...a. A szerzőt letartóztatták és börtönbe csukták, a rigmus viszont tovább élt, csak átalakítva: egyrészt, mert kúszott fel a lángos ára, másrészt pedig Kádár János éltetése kifizetődőbb volt, mint az anyázása – bár a lángos ettől még nem lett olcsóbb. Pedig a lángost már akkor is mindenki nagyon szerette.

A forró lángos megvan, na de hol van Kádár János? (1965)

Fotó: Fortepan - Bauer Sándor

Lángosoznak a művész urak, a jobb szélen Várkonyi Zoltán színművész-rendező-színigazgató (1972)

Fotó: Fortepan - Kotnyek Antal

1981

Fotó: Fortepan - Bauer Sándor

Dinnye

Sárgadinnye vagy görögdinnye? Vagy jöhet bármelyik, csak dinnye legyen? Valahogy így. A dinnye nálunk nemzeti ügy, már-már hungarikum, legalábbis a görögdinnye. A régiek közül sokan voltak, akik kenyérrel ették, a gyerekeknek meg úgy csúszik a legjobban, ha kézbe kapnak egy szeletet és nagyokat harapnak belőle, a végére érve pedig tetőtől talpig ragadnak a dinnyelétől. Dinnyét enni jó! Mert a dinnye finom.

Kislány nagy dinnyével (1963)

Fotó: Fortepan - Hunyady József

Dinnyeárus a Hunyadi téren, a vásárcsarnok előtt (1971)

Fotó: Fortepan - Kereki Sándor

Piaci életkép dinnyékkel (1971)

Fotó: Fortepan - Kereki Sándor

Lehel (akkor még Élmunkás) téri dinnyehalom (1976)

Fotó: Fortepan - Urbán Tamás

Fehérvári úti dinnyedömping (1982)

Fotó: Fortepan - Magyar Rendőr

Minden térre jutott elég dinnye; a Flórián Üzletközpont előtt (1989)

Fotó: Fortepan - Kölcsényi Zoltán

Hasonló tartalmak

Admin mode