Nem tudom, ki hogy van vele, de én bizonyos étkezéseket előszeretettel fogyasztok el menet közben, ott keresve helyet erre, ahol éppen járok. Választék már van bőven, úgyhogy a változatosság mellett a gyorsaság is szavatolt, és a felfedezésnek is ad így az ember lehetőséget.
A március elején megnyitott Lepénylelő és Rétesező tipikusan az a hely, ahova jövet-menet esik be az ember, bármely napszakban, egy gyors, minimum szintet tartó falatozásra. Maga a hely egyébként olyan kicsi, hogy akár simán elsétálhatunk előtte, ha nem vonnák magukra a figyelmünket a fekete alapon piros betűk a cégéren. Ránézésre már épp legyintenénk, hogy csak egy újabb street food kajás hely a városban, amikor mégiscsak bevillan, hogy lepényesből hirtelen nem tudnunk másikat mondani, vagy legalábbis keresni kell az emlékezetben az eltárolt információk között. Ez pedig döntő érv amellett, hogy belépjünk a helyre.
A Lepénylelő és Rétesező fő vonzereje az egyszerűségében rejlik. Maga a lepény sincs túlgondolva, a rétes szintúgy, és ezt a hely is csípőből hozza. Fából ácsolt pult, rajta a kávégéppel, mögötte a sütővel meg a kiszolgáló személlyel, a tenyérnyi vásártéren pedig egy asztal két székkel, és ezzel meg is volnánk mindennel. Szerethető puritánság, de mi is kéne több? Hát egy lepény meg egy rétes, utána pedig egy remek olasz kávé.
A lepény, amit elénk tesznek, szakasztott mása annak, amit a reklámfotókon is látni, és ez ritka erény manapság. Az 1190 és 1490 Ft közötti árakon kapható, olaszos lepények nagy része húsos ugyan, de az sem fog éhen maradni, aki nem él vele. Van ugyanis sima sajtos, paradicsomos-mozzarellás és spenótos-fetás. A lepények alaposan meg vannak töltve, de azért nem annyira, hogy a csuklónk mentén kanyarogva folyjon be az ingünk alá, hanem pont jól. Érezhetően minőségi alapanyagokból készül az étel, kellemesen eltelünk vele, de nemcsak a gyomrunk jár jól, hanem az ízek és illatok tekintetében sincs okunk a panaszra.
Rétesezőből van pár kihagyhatatlan a városban – mi is összeszedtük pár hónappal ezelőtt a kedvenceinket – úgyhogy aki belép erre a pályára, annak bizony villantania kell. Egy átlagosan jó rétes itt már kevés, még akkor is, ha „csak” szuperfinom lepényeket kísér. A Lepénylelő hiába elsősorban lepényes hely, és csak második helyen szerepel a rétes, mégsem vehetik félvállról a dolgot – és szerencsére nem is veszik. A rétes legalább olyan jó, mint a lepény, sőt nyugodtan eshetünk kis túlzásba, és bátran kijelenthetjük, itt a rétes egy gasztronómiai happy end az étkezés végén. Konkrét példával élve, ritka az olyan túrós-barackos rétes, amiben a barack íze karakteresebben van jelen (pedig nincs benne több barack, mint bármely más rétesben), mint a túróé, ami így a biztos alapot adja.
A Lepénylelő és Rétesező egyetlen „hibája", hogy kicsi, így nem biztos, hogy mindig lesz helyünk, de ha úgy is arra jár-megy az ember nap mint nap, biztos lesznek lyukas pillanatok, amikor épp nem lesz ott más, csak ő.
