Ha egy külföldi most hétvégén látogatott először hozzánk, a következő megállapításokat tehette:
a budapestiek fele egy titokzatos földalatti objektumban él, ahol boldogan szelfizik vagy fotózza a családot és néha fölszáll a közelgő szerelvényre.
A város másik fele parkokban és tereken ejtőzik - és valóban: a Duna-parton tömegek voltak a Szent Gellért téren, a Fővám tér feelingje a Corvinus előtt egy barcelonai göripályához hasonló és kezdünk nem aggódni a Bálna jövője felől... Rengeteget sétáltak, napoztak a Kossuth téren, az Olimpia parkban és még ezer helyen. Sőt teljesen új közösségi helyek is létrejöttek: néhány éve még senki nem gondolta, hogy a Bikás park vagy az Etele tér egyszer még kellemes hely is lehet, a közeli Erdős cuki előtt többen állnak sorba fagyiért, mint banánosztáskor úgy harminc éve.
Ha tömegek voltak a föld alatt, a tereken városszerte és a cukik előtt, mint mondjunk a város esti főterére? Már a vasárnapi megnyitó alatt "fénykorát" idézte a tér, minden értelemben: a megújult Akvárium Klub teraszán sörözők, a Fröccsteraszon - meglepő módon - fröccsözők, a fűben mindez egyszerre. (A bazársortól persze könnyű szívvel vettünk búcsút a hét elején.)
Nagyon vártuk, de végre megnyitott az Erzsébet tér is. Megújulva és mégsem: a tervezés során ugyanis nem kellett alapvetően újragondolni a funkciókat, a térszerkezetet és a dizájnelemeket: voltak tapasztalatok a tér használatáról és arról is, hogy mi működik itt és mi nem - mondja az Olimpia park tervezéséért is felelős Sándor Tamás, az S-TÉR Kft.
vezetője és Lénárt Esztertájépítész, aki az itteni tervezőcsapatot fogta össze. A tájépítészek - előző munkájukkal szemben - itt "csak" szakági tervezők voltak, a generáltervezést a Firka Építész Stúdió végezte.
Az első és legfontosabb szempont az volt, hogy a már jól működő dolgokra erősítsenek rá, a teret lényegében változatlan kialakítással, de sokkal "tartósabban" csinálják meg. A mediterrán hatást árasztó, világos színű török mészkő és a sziléziai (cseh) gránit vastagabb lett, de kisebb elemméretű, így jobban bírja a terhelést. Újdonság, hogy az egykori buszpályaudvar nem választja el többé a két térrészt, az épület alatt simán átsétálhatunk. A kapcsolat megteremtésével, a két terület összekötésével egyidőben az épület szerves része lett a parknak: "zárvány" helyett egy parki pavilon.
Fontos szerepet kapott a víz. Újra működnek a csobogók és hatékonyabb lett a medence víztisztító berendezése is. "A párhuzamos lépcsősorok a medence mellett a rakpartokat juttatták eszünkbe" - mesélik a tervezők. Itt lehet napozni, de a nyári melegben jól jön a kövek között megbúvó párásító is.
A tér több pontján helyet kaptak a MOL Bubi állomásai, de a korábbinál jóval több tároló várja a saját bringával érkezőket is. Más téren is fontos volt a környezettudatosság: a padokat mindenhol felújították, a használható burkolatokat pedig, ahol lehetett, ismét fölhasználták.
A Design Terminál előtti részen - az üvegbetonnal világhírt szerzett - Losonczi Áron találmányát, az úgynevezett pixelbetont integrálták a betonból készült utcabútorokba, így a sétány mellett estétől különös, derengő fény látható. Más helyeken is egyedi dizájnelemeket találunk: az üvegeken lévő, végtelenül ismétlődő évszámok a tér történetének fontos pillanataira emlékeztetnek, így például az 1789-es év nem a franciák forradalmára, hanem a korábban itt található Új vásártér használatának kezdetére.
A tetőteraszként is fölfogható tér alatt, az Akvárium Klub Somlai Tibor által újraálmodott tereiben pedig ismét dübörög a buli. A koncerttermeket befejezték, hiszen lényegében a 2000-es évek eleje óta az épület egy része csak szerkezetkész állapotban volt.
Szóval használjuk (ésszel), szeressük, járjunk ide. Rossz időben meg nézzétek meg a tér új honlapját, már csak a dizájn miatt is. Nem változott és mégis megújult: ez az Erzsébet tér. Csak a sör legyen hideg.
