Számos vita, álvita és kérdőjel előzte meg a Kossuth tér felújítását, egy dologban azonban szinte mindenki egyetértett: a tér nem maradhat a régi állapotban. Parkoló autók, láncok között botorkáló turisták, spontán módon fejlődő botanikus kertecskék jellemezték az elmúlt évtizedeket. Lássuk, mit mutat a jelen.
A megérkezés igazi élmény lett: aki ismerte a régi Kossuth teret, döbbenetesen más látvány fogadja napjainkban, mint néhány évvel ezelőtt. Az első benyomásunk, hogy letisztult és egybenkitárult a tér. A részletek elegánsan egyszerűek, a kortárs építészet inkább hozzátesz az összképhez, mint elvesz belőle. Az eddigi széttöredező részek helyén most egységes gránitburkolat középen, a széleken pedig minden elemében a trendbe illeszkedő tájépítészet. Mindez úgy előadva, hogy nem feszegünk - ilyennek kell lennie egy kortárs európai térnek.
Az új országzászló 33 méter magas, elegáns fémoszlopon lobog. Ahogy Tima Zoltán vezető tervező a WLB-nek elmondta, ez a rész a reprezentációé, amelyet 50x100 centiméteres gránitlapok fednek, a tér szélén pedig egy hosszú medence.
Az egyik legfontosabb változás a környéken, hogy autók nem hajthatnak be ide. Meglepő jófejség, hogy a közelmúltban feltűnt motoros rendőrök egyelőre csak figyelmeztetik a mégis erre tévedő autósokat. (Bár az ilyen Tom és Jerry-típusú, megdönthetetlennek hitt felállások bent, a Tisztelt Házban sem ismeretlenek: az ülésterem ádáz ellenfelei a büfében a legjobb ivócimborák barátok.)
A tér déli széle felé haladva szemet szúr egy tetőtől talpig megszépült épület. Az eredeti tervek szerint újult meg a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnak helyet adó egykori Wellisch-bérpalota, így a régi fényében pompázik az épület homlokzata, valamint visszaépítették a korábban megsemmisült kupolát is.
Az eredményt elnézve kissé értetlenül állunk a sok álvita előtt, amelyet József Attila szobrának áthelyezése váltott ki. Eddigi méltatlan helyéről a Dunához közelebb, sokkal szebb, kiemeltebb pontra került.
Nyári forróság? Sebaj, a Kossuth tér ezzel is elbánik. A különböző időjárási paramétereket szenzorok figyelik, így amikor túl forró vagy száraz a levegő a gránitburkolat fölött, a térkövek között megbúvó párásító berendezés javítja a klímát. (Illetve még fel nem fedezett rocksztárok is gyakorolhatnak a Deep Purple színpadképét megidéző misztikus füstben, amire csak ráerősít a Hyde Parkos asszociáció, vagyis a Demokrácia Tere.)
Az Országház másik oldalán is nagy változások történtek: eddig nem lehetett átsétálni ezen az oldalon, a sétány megnyitásával viszont már semmi akadálya egy Duna-parti korzózásnak. Ugyanilyen pozitív változás, hogy az épületet is meg lehet közelíteni, nem csak a parkoló túloldaláról nézhetjük Steindl Imre csodás épületét.
Tisza István és Andrássy Gyula szoboralakjai egyelőre még csak Wachsler Tamás fotóin tűnnek fel, az északi részen található látogatóközpont és a mélygarázs pillanatnyilag csak szerkezetkész állapotban van, az egy háztömbnyire található,
újjászületett Olimpia park viszont hamarosan elkészül.
Utólag már biztos, hogy megérte belevágni a projektbe: a parkoló autók helyén ma elegáns tér, a korábbi kopott, kusza kertdarabok helyett rendezett füves területek és dísznövények. Budapest kapott egy méltó főteret, a városlakók pedig egy emberléptékű parkos területet.
