Nemrégiben nyílt egy skót whiskybár a Zichy Jenő utcában. A pincehelyiségben skót whiskyvel, sörökkel vár a három tulajdonos, egy skót házaspár, Joanne és John Walker, és whiskyrajongó, két évtizedes vendéglátós múlttal rendelkező magyar barátjuk, Polgár Viktor. Az ő profizmusa és whisky iránti szenvedélye nagyon jól egészíti ki azt a bárkultúrát, amit a skótok otthon megszoktak és magukkal is hoztak Budapestre.
Két skót Budapesten
A trió több mint 15 éve – véletlenek sorozatának köszönhetően – találkozott. Walkerék 2008-ban jártak először Budapesten, 2009-ben pedig az egyik kedvenc együttesük, a Depeche Mode koncertjére akartak visszatérni, de el kellett napolni az utat. Így a tervezettnél egy héttel később érkeztek Budapestre, és mivel eredeti foglalásukat törölni kellett, a Le Meridienben szálltak meg. Viktor ekkor éppen ott dolgozott bártenderként.
Ekkor már jól ismerte a whiskyk világát, mivel a hotel egyik (skót) vezetőjének köszönhetően a bárban igen nagy volt a választék az italból. A magyar srác már ekkor is régi motorosnak számított a vendéglátásban, korábban óceánjárókon volt felszolgáló, innen került pincérként az ismert budapesti szállóba. Itt megfogta a bárok csillogó világa, így amikor üresedés volt, kapott az alkalmon, átnyergelt, majd hosszan képezte is magát, így nemcsak a whiskyk, de a koktélok világában is járatos lett.
A skót pár tagjai között még külső szemmel is szórakoztató a kémia, Joanne közlékeny és kedves, Johnnak pedig sajátos, szarkasztikus humora van, és nem nevet a saját viccein. Megszerették a főváros pezsgését, majd ingatlanfejlesztéssel foglalkozó cégükben úgy alakították át a munkát, hogy távolról is menjen, aztán vettek egy nagy levegőt és Budapestre költöztek. A három tulajdonos számára a bár hosszú ideig csak álom volt, két évvel ezelőtt vágtak bele abba, hogy a céljaiknak megfelelő ingatlant találjanak. Ahogy Walkerék mesélik, kezdettől fogva fontos volt számukra, hogy egy olyan helyen nyissanak, ahol a lakóközösség is támogatja őket és az ingatlannal is minden rendben van, ez pedig nem volt egyszerű feladat.
Pár száz négyzetméternyi Edinburgh
A skótok viccekből ismert fukarsága csak mendemonda, de identitásuknak vannak valós, nagyon meghatározó elemei is, a Loch Ness-i szörny, a logófülű macska, a szellemjárta kastélyok, a skót szoknya, a whisky. A bár dizájnja is ezekre épül. A kandalló meleget ad, a falakon Skóciával kapcsolatos és családi képek lógnak, melyeket az itteni barátokkal közösen, egy kellemes, iszogatós este során raktak fel, hatalmas Skócia-térkép, kockás textilek erősítik a hangulatot, és annak a kiltnek az eredetiségét igazoló papír is látható, amit Viktor Johntól kapott ajándékba. Ám a skót bárkultúra nemcsak ezekből a külsőségekből áll. Joanne már első alkalommal meglátta a térben rejlő lehet lehetőséget:
Ahogy megláttuk a masszív téglafalakat, a tágas teret, azonnal úgy éreztük magunkat, mintha egy edinburgh-i bárban lennénk. A skót pubok őszinte helyek, ezért az is tetszett, hogy a bejáratnál széles, hívogató lépcső fogad, nem egy szűk folyosón át kell bejönni. Az ember pontosan tudja, hogy hova érkezik, nincs titok.
A helyen a lehetőségekhez képest nagyvonalúan bántak a térrel. Bár az asztal így kevesebb, a tulajdonosok fontosnak tartották, hogy könnyen lehessen mozogni, sétálni.
Ha Írországban, Skóciában jársz, megfigyelheted, hogy az emberek felállnak, csoportok beszélgetnek egymással az asztalok között. A bárkultúra része, hogy egy-egy pub találkozási pont, ahol különböző társaságok keveredhetnek egymással, ehhez pedig kell a hely. Nálunk megszokott sörözés közben odakiáltani a melletted állónak, hogy: Hé, mit iszol? Az este végén mindenki mással beszélget, mint akivel érkezett, olyan ez, mint egy furcsa tánc vagy egy jól sikerült házibuli.
– meséli John. Mikor arról kérdezem a házaspárt, hogy mennyire vagyunk mi, magyarok is hasonlóak ebben a kérdésben, érzékelhető egy kis zavar, mielőtt válaszolnak. Joanne végül azt mondja, nincs olyan magyar ismerőse, akit ne szeretne, otthonos, meleg légkört tudunk varázsolni magunk köré, de nem egyszerű közel kerülni hozzánk.
Beszélni kell hozzátok, magyarokhoz, amíg el nem kezdtek válaszolni, akkor megtörik a jég, és olyan, mintha mindig is ismertük volna egymást. A skótok elsőre nyitottabbak, az amerikaiak pedig igazi mesterei a rövid beszélgetéseknek, ami a bárok hangulatában is megfigyelhető. Ugyanakkor itt, Budapesten ha már ismerünk valakit, akkor nagyon egyszerű egy kis közösség tagjává válni, akár a saját lakóhelyünkön is. Szerintem ez azt mutatja, hogy az emberek nagyon figyelnek egymásra. Pozitív meglepetés volt az is, hogy a környék szórakozóhelyeinek tulajdonosai barátságosan fogadtak, támogattak minket.
– teszi hozzá Joanne. A hangulat valóban nagyon otthonos, hűvös őszi estéken nemcsak akkor érdemes lejönni ide, ha óriási bulira vágyunk, hanem akkor is, ha szeretnénk például jó társaságban megnézni egy sportközvetítést, a helyet pedig már birtokba vette az itt élő skót közösség is, élesben meg lehet tapasztalni a nyitottságukat.
Milyen a skót whisky?
Míg a vibe-ban nagy része van a skótoknak, a bár kialakításában, abban, hogy minden kézre álljon és a szabályokkal összhangban működhessen, nagy szerepe volt a magyar tulajdonostárs, Viktor szakértelmének. Na de milyen ital a skót whisky?
A whisky alapanyaga gabona, árpa, rozs, búza vagy kukorica, az ital karakterét pedig az összetevők mellett a lepárlás és az érlelés módja is alakítja. Több változatát különböztetjük meg. A single malt kizárólag malátázott árpából, egyetlen lepárlóüzemben készül, a blended típus többféle whisky házasításával jön létre. A szó írásmódja helyenként eltér: Skóciában és Japánban „whisky”, Írországban és az USA-ban „whiskey” a megszokott forma, ami inkább földrajzi, nem technológiai különbséget jelöl.
A skót változatot szigorú szabályok védik. Csak Skóciában állítható elő, és a teljes érlelésnek is ott kell történnie. Jellemzően kétszer esik át lepárláson (ellentétben az ír whiskey-vel, ami többnyire háromszor), így erősebb, ízgazdagabb italt kapunk. Legalább három évig pihen tölgyfa hordóban, gyakran korábban bourbon vagy sherry érlelésére használt fahordókban. A gyártás folyamatában nagy jelentősége van a tőzegelésnek, amikor az árpát kiterítik és tőzeg füstjében szárítják. A whisky karakteres füstössége innen ered, a területenként különböző tőzegek ízjegyei, a folyamat időtartama és az égetés hőfoka is befolyásolja az ízeiket. A skót ital a gabonafajták és a készítés technológiája szerint is többféle csoportba sorolható, bár ez a jellemző, nem mindegyik típusnak van füstös íze.
A The Scotsmanben csak skót whiskyt találunk, régiónként csoportosítva. Bár alapvetően 5 fő whiskyrégió van Skóciában, náluk azért ennél szofisztikáltabb a besorolás. A terület jellegzetességei egyébként ennél az italnál is tetten érhetők az ízekben, a tengerhez közelebbi területeken készített whisky sósabb, ásványosabb, ha erre vágyunk, érdemes például a Taliskert kipróbálni. Viktor ugyan profi a whiskyk terén, mégis laza, ha a vendégek igényeiről van szó:
Az italok azért vannak, hogy élvezzük őket. Ha valaki kólával szereti a whiskyt, igya kólával! Tény, hogy vannak olyan drága, öreg változatok, amiket nem érdemes keverni, erre megvannak a fiatalabb, olcsóbb típusok. Ha jéggel szeretnénk inni, akkor igyuk jéggel a whiskyt, de nem árt, ha tudjuk, hogy az ital ettől általában egy kicsit bezárkózik. Én mindenesetre úgy szeretem fogyasztani, ahogy a lepárlómester megálmodta, palackozni engedte. Ha érzünk magunkban elég felkészültséget, inkább tisztán fogyasszuk!
A The Scotsmanben egyelőre mintegy félszáz tétel szerepel az itallapon, találunk Lagavulin, Laphroaig, Talisker whiskyt, ezek nélkül nem is lehetne autentikus a hely. A választék pedig havonta 4-5 típussal bővül, fejlődnek, növekednek. Emellett a sörökre is érdemes figyelmet fordítani, van például csapon Tennent′s, a skótok ismert lagere, ezenkívül borokból, ginekből is tisztességes választékot találunk, amihez inkább bar foodok, magok közül válogathatunk.
A helyre egyébként nem csak akkor érdemes benézni, ha társasággal lazulnánk, workshopok, különböző programok is lesznek. Érdemes tehát náluk egy kis whiskyvel hangolni a télre.
ELÉRHETŐSÉGEK
The Scotsman Budapest
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
