Hajós Alfréd uszoda
Az első magyar olimpiai bajnokról elnevezett sportuszoda Magyarország első és Európa legnagyobb fedett uszodája, amelyet nem más tervezett, mint az olimpikon úszó, Hajós Alfréd. Sportolói múltja és sportszeretete mindvégig meghatározta pályáját, szívügye volt az ország sportlétesítményeinek fejlesztése, számos cikket, tanulmányt, valamint stadion-, sportteleptervet készített. Ezek után nem meglepő, hogy a Margitszigetre kiírt fedett uszoda tervpályázatán is elindult. A tervezés során nem volt egyszerű dolga, ugyanis figyelni kellett arra, hogy a hatalmas épület ne nyomja el a természetet. A tervezési folyamatról Hajós maga így vallott a Budapesti Hírlap 1929-es számában:
Napokat töltöttem a kiszemelt hely közelében, impresszimokat merítettem, hangulatokat gyűjtöttem tervemhez. Ki akartam fejezni a vonalak vezetésében azt a vágyamat, hogy a fedett uszoda épülete ne legyen nyomasztó hatású, ne tolakodjék és ne ízetlenkedjen. […] Maga a terv annak a közönségnek készült, amelyet 35 esztendő óta ismerek s amelynek lelki világát betéve tudom. A soviniszta, elfogódott, gyorsan izguló, aranyszívű magyar közönség, amely vasárnapi ebédjét csak félig fogyasztja el és rohan a versenyekhez. Türelmetlen a jegyváltásnál, gyorsan helyéhez akar jutni s ott zavartalanul élvezni a versenyeket, a versenyek után pedig gyorsan eltávozni. Olyan problémák ezek, amelyekkel a tervezőnek az előcsarnokok, pénztárak, lépcsők és tribűnök megtervezésénél meg kell küzdeni.
Az uszoda hatalmas sikert hozott számára, és jól példázza Hajós modern, konstruktív szellemiségét is, vagyis hogy a tartószerkezet ugyanolyan esztétikai értékkel bír, mint a homlokzat. A margitszigeti uszoda esetében ezt mutatja, hogy az épület belső terében láthatóvá tette a ház szerkezetét, a betoníveket – ezeket az ország első statikusnőjének, Pécsi Eszternek köszönhetjük.
Kristály Színtér
Az egykori margitszigeti palackozó ma már rendezvénytérként funkcionál, de még így is őrzi építészeti értékeit. A modernista épületet látva könnyen hihetnénk, hogy ezt is a szomszédos uszodát is jegyző Hajós Alfrédnak köszönhetjük, ám tévednénk. A szecessziós munkáiról híres Vidor Emil és fia, Vidor Pál tervezték. Lekerekített, klinkertéglás modern megjelenése miatt az üzemépületet sokan inkább Vidor Pál művének tartják, mintsem a Bedő-házról jól ismert apjának.
Az uszoda építésekor bukkantak rá arra a termálforrásra, amely megalapozta a palackozó megépítését, és amikor 1936-ra elkészült, a Fővárosi Tanács rögtön bérbe is adta a forrással együtt a Polgári Serfőző Rt.-nek. Különös anekdota, hogy Hajós Alfréd és Vidor Emil nem csak itt, a Margitszigeten „került egymás mellé”, a már említett Bedő-ház építésekor Hajós rendszeresen átszólt irodájából a munkásoknak, hogy hagyják abba az építést, mert túl giccsesnek találta az épületet, amit szintén Vidor tervezett. A palackozónál már egyértelműen elhagyták a szecessziót, ennek az uszodához való illeszkedés éppúgy oka volt, mint hogy a 30-as években a szecesszió már idejétmúlttá vált. Az évek során itt palackozták a Szent-Margitszigeti ásványvizet és üdítővizet, a Bambit és a Margitszigeti Kristályvizet is.
Holdudvar
Egészen a középkorig nyúlik vissza a Holdudvar telkének története. Az eltelt évek során volt itt védelmi vonal, kórház, majorság, a johannita keresztesek vára, valamint ez volt az egykori margitszigeti Casino. Az épület József főherceg nagyszabású margitszigeti fejlesztései idején, 1868–69 körül épült, akkor még Nagyvendéglőnek, és nem más tervezte, mint Ybl Miklós. Nem véletlenül, hiszen a főherceg vele készíttette el az egész szigetre kiterjedő fürdőfejlesztést. Az építész itt átalakította a korábbi majorsági épületegyüttest, a déli oldalon épült fel a Nagyvendéglő (ez ma a Holdudvar), míg az udvar északi részén egy reprezentatív nyári lakot, istállót és kertészlakot helyezett el. A vendéglő állítólag nemcsak a polgárság körében volt népszerű, de József főherceg is kedvelte, sőt, innen vitette az ebédjét is.
1936-ban új korszak köszöntött az épületre, Monte-Carlo mintájára kaszinóvá alakították, ahová előszeretettel járt mulatni a főváros színe-java, akik hangulatát a katonazenekarok színesítették. Az évek során többször átépítették, ebben a funkcióváltás miatti átalakítások éppúgy közrejátszottak, mint a háborús károk, így a kétezres évekre már csak néhol lehetett felfedezni Ybl kéznyomát. 2015-ig zenés-táncos helyként üzemelt, ahol mi is többször megfordultunk, a vizes vb idejére állították helyre az eredeti tervek alapján, ma pedig ismét kerthelyiségként működik. A toronyból állítólag lehet látni az Országházat és a Mátyás-templom tornyát.
Palatinus Strandfürdő
A Palatinus a főváros legrégebbi szabadtéri strandfürdője, ami hamar olyan népszerűvé vált, hogy már az 1930-as években bővíteni kellett, ekkor építették ki a hullámmedencét és a modernista fogadóépületet is az öltözőkkel. Az 1937-ben elkészült új épület egyike a legszebb modernista középületeinknek. Hófehér homlokzat, oszlopos előcsarnok, szellős terek és az öltözőkhöz vezető csigalépcsők jellemzik, amelyek a két világháború közötti funkcionalista, modern szemlélet jellemzői. Bármennyire is szeretjük ma ezt az épületet, a maga korában sok vitát generált, sőt, „a főváros értékes drágakövének” védelmében jó páran egyenesen ellenezték az építkezést. A Tér és Formában így összegezte Borbíró Virgil a vitát:
A legnagyobb vihar azonban az új Palatinus-strandfürdő megépítése körül tombolt! Ismételten kifejtették a romantika barátai, hogy ez a hatalmas betonépítmény fölösleges volt, az 1923-ban épített régi Palatinus-strandfürdő a maga romantikus bájával igazán megfelelt minden szükségletnek s ezért fölösleges, sőt a sziget parkjellege szempontjából káros volt a nagyra méretezett új betonépület felépítése.
Mivel a régi épület faszerkezete több helyen is életveszélyesnek bizonyult, így megépült az id. Janáky István és Szőke Károly tervezte épület. A Palatinus 5000 négyzetméter vízfelületű nagymedencéje egészen a II. világháborúig Európa legnagyobbjának számított, ezt mára már felosztották.
Domonkos-rendi kolostor és királyi udvarház romjai
Komoly történelmi múltra utalnak a szigeten lévő romok, ezen a helyen állt a középkorban a Domonkos-rendi apácák kolostora. A rend IV. Béla tatárjárás után tett fogadalma miatt került a Margitszigetre – akkor Nyulak szigete –, megígérte, hogy ha országa megmenekül, születendő gyermekét Isten szolgálatába ajánlja. Így került ide lánya, Margit (ma: Árpád-házi Szent Margit). A kolostor azonban nem a semmiből épült, helyén már a 12–13. század fordulóján királyi udvarház és templom állt, amely a tatárjárást követően átmenetileg a királyi család szálláshelyéül is szolgált. Margit halála után a kolostor az ország egyik legfontosabb zarándokhelyévé vált, sírját ezrek keresték fel, miközben az intézmény előkelő családok leányainak és Árpád-házi hercegnők nevelőhelyeként is működött.
A ma látható romkert a több évszázadon át folyamatosan bővített kolostoregyüttes maradványait őrzi. Ma is jól kivehetők az egykori templom falai, Szent Margit sírjának helye, valamint a refektórium, a káptalanterem és a dormitórium maradványai. Építészettörténeti érdekesség, hogy a templom alaprajza és mérete feltűnő hasonlóságot mutat a budavári Nagyboldogasszony-temploméval, a mai Mátyás-temploméval, emiatt vannak olyan feltételezések, hogy ugyanaz a ciszterci hagyományokat követő építőműhely dolgozhatott mindkét épületen. A kolostort a különböző századokban többször átépítették, a török hódoltság idején az apácák elhagyták a szigetet, és többé nem tértek vissza, így a kolostor fokozatosan rommá vált.
Margitszigeti víztorony
A Szabadtéri Színpadnál található szecessziós víztorony igazi jelképe Budapestnek, még a Fővárosi Vízművek logójában is szerepel. Az 57 méter magas, 13 méter átmérőjű medencével rendelkező torony 1911-ben épült, Ray Rezső Vilmos tervei alapján. Kivitelezője nem más volt, mint Zielinski Szilárd, a vasbeton-építészet egyik úttörője, aki több hazai víztornyot is tervezett. A II. világháború idején katonai objektumként funkcionált, ablakait befalazták, hogy azokból csak lőrések maradjanak. Az 1944-es ostrom során a torony megsérült, a medence falából nagy darabok szakadtak ki, s bár az elhúzódó felújítás után még egy ideig betöltötte eredeti rendeltetését, a 60-as évektől kivonták a vízszolgáltatásból. Hosszú évekig kihasználatlanul állt, mígnem 1984-ben a Göncöl Alapítvány bérbe vette, és galériát nyitott benne. A városképi jelentőségűnek nyilvánított épületet 2013-ban felújították.
Szent Mihály-kápolna
Meglepő, mennyire gazdag a szerzetesrendekhez fűződő emlékekben a Margitsziget, a ferences, a Domonkos- és a premontrei rend emlékeit egyaránt megtaláljuk itt. A premontreiek Szent Mihály-kápolnája megjelenésében a középkort idézi, így hihetnénk azt is, hogy valamikor a 12–13. század során emelték, de valójában romként megmaradt alapjain építették újjá a 20. században. A sziget északi részén álló kápolna rekonstrukcióját a magyar műemlékvédelem nagy alakja, Lux Kálmán tervezte. A Szent Mihály arkangyal prépostság a tatárjárás előtt jött létre, még IV. Béla is adományokkal látta el őket, s bár jelentőségük a domonkos apácakolostor megalapításával csökkent, csak Buda török kézre kerülésekor hagyták el a szigetet, a kápolna ekkor indult pusztulásnak.
Hogy itt újraépült ez a szakrális épület, abban közrejátszott egy 1914-es vihar, amelynek következményeként több kinccsel együtt a kápolna harangja is felszínre került. Megindultak tehát a régészeti feltárások, a vezetésben Lux Kálmán is részt vett, és szép lassan kirajzolódott, hogy az elpusztult épületet helyreállítják. A hiteles rekonstrukció Lux Kálmán érdeme, a feltárt romokra támaszkodva úgy építette újjá a kápolnát, hogy ma is középkorinak hihetnénk. A kápolna bejárata feletti dombormű az utolsó ítéletet jeleníti meg, ennek eredetijét a kassai Szent Mihályról elnevezett kápolna kapuján találjuk.
Margitszigeti Nagyszálló
Nem is sejtenénk, de ez a neoreneszánsz palotákat idéző épület egyidős Budapesttel. A Nagyszálló 1873-ban épült a Margitsziget gyógyfürdőfejlesztésének részeként, miután Zsigmondy Vilmos fúrásai nyomán gyógyvizet találtak a helyszínen. Az Ybl Miklós tervezte épületben eredetileg a Margit fürdő vendégeit szállásolták volna el. A kezdetben 160 szobás szálloda hamar a fővárosi fürdőélet egyik legelőkelőbb helyszíne lett, elegáns kialakítása és parkos környezete miatt a korszak arisztokratáinak és művészeinek kedvelt találkozóhelyévé vált.
A Nagyszálló története során többször is átalakult. A két világháború között Wälder Gyula tervei szerint korszerűsítették, majd átépítették, míg a 30-as években egy harmadik emelettel és szanatóriumi szárnnyal bővítették. Nem elég, hogy a II. világháborúban az épület súlyos károkat szenvedett, ezt követően az árvizek is tovább rongálták. Az évek során a Margit fürdőt és a Kisszállót lebontották, a Nagyszállót azonban megmentették és helyreállították, így Ybl patinás történelmi épülete ma is az elegancia szép példája.
Érdemes tehát más szemmel sétálni a Margitszigeten, ami nemcsak Budapest egyik legkedveltebb zöldterülete, hanem a város történetének is különleges lenyomata. Egymás mellett él itt a középkor, a historizmus és a modern építészet.
(Borítókép: Palatinus Strandfürdő, Szabó Gábor – We Love Budapest)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
