Dosztojevszkij budapesti lakomája – Fővárosi orosz ízekkel emlékezünk a 200 éve született íróra

„...miután feleségül mentem Fjodor Mihajlovicshoz, s megismertem anyagi helyzetét, szavamat adtam neki és önmagamnak, és nevetve ígértem, hogy én magam fogok neki pirogot sütni, amit annyira szeretett.” (Anna Dosztojevszkaja: Emlékeim, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1989, 115. old.)

Mitől orosz egy tea?

A vodka mellett a legismertebb helyi ital a fogalomként emlegetett tea. Na de mitől lesz ez orosz, mikor nyilvánvalóan nem ott terem? Az oroszok 1638-ban, egy mongol diplomáciai utazás során ismerkedtek meg a teával. Noha az értetlenkedő Sztrakov követ először nem tudott mit kezdeni Ubra kán ajándékával, az oroszok később megkedvelték az italt. A tea, az olcsóbb angol változatokkal szemben, szárazföldi úton, karavánokkal jutott el Oroszországba, ez pedig, túl azon, hogy a szállítás költségeit elképesztően megnövelte, sokkal magasabb minőséghez is vezetett, hiszen a levelekre így nem hatott a sós tengeri levegő és a hajózás egyéb viszontagságai. A tea olyan népszerű lett Oroszországban, hogy külön szeánsz alakult ki fogyasztása körül, amelynek a szamovár is része volt. Fontos információ, hogy a tea NEM a szamovárban készül, hanem egy sűrű szirupot engednek föl a török–orosz gyökerekkel büszkélkedő edényben melegített vízzel.

– Kelj fel, te, meddig alszol? – kiáltotta a fülébe. ­Mingyár tíz óra. Teát hoztam. Iszol egy csészével? Hisz mozogni se bírsz már az éhségtől!
A szobaúr (Raszkolnyikov) kinyitotta szemét, összerezzent, és megismerte Nasztaszját. 
– Tea? A háziasszony küldte? – kérdezte, és lassan, keserves ábrázattal felkönyökölt. 
– A háziasszony! Majd éppen! 
Elébe tette a másodszor felöntött teát a maga repedt kis kannájában, két darab sárga cukrot is adott hozzá.