Elérkeztünk a XXIII. kerülethez, vagyis Soroksárhoz, és ezzel véget ér két éve futó régi fotós sorozatunk. Bár Budapest legfiatalabb kerületének modern kori története alig 300 éves, a környék jóval régebb óta lakott. Mai arculata a 18. században kezdett formálódni, amikor Grassalkovich Antal német ajkú telepeseket hívott ide, vagyis megérkeztek a svábok. A település sokáig megőrizte falusias jellegét, majd 1950-ben Pesterzsébettel együtt Budapest XX. kerületének része lett, csak 1992-ben – népszavazás útján – vált ki belőle. Talán ennek is köszönhető, hogy a Fortepanon jóval kevesebb fotót találunk róla, mint a korábban bejárt városrészekről.
A Duna sokáig alapvetően meghatározta a környék életét. A Molnár-sziget körül a 19. században több tucat vízimalom működött, amelyek főként rozst őröltek. Ebből készült a híres soroksári kenyér is, amelyből a 20. század elején már nagy mennyiséget szállítottak Budapestre. A malmok világának végül a folyószabályozás vetett véget, megépült a Gubacsi-gát, amely a meder fokozatos eliszaposodásához vezetett. A helyzetet végül a Kvassay-zsilip megépítése rendezte. Az egykori szigetes, zsombékos vidék jellegét leghűségesebben talán a Molnár-sziget és környéke idézi fel. A kis hídon és révvel is megközelíthető, pár tucat nyaralóval benépesített sziget ma a főváros egyik legbékésebb, legcsendesebb szeglete, ahol az utcanevek is őrzik a helyi molnárok emlékét.
A városrész ma is meglepően zöld, érdemes felkeresnünk a Soroksári Botanikus Kertet és a hangulatos Duna-parti részt egy kis sétára, bringázásra. Éles kontrasztot alkotnak ezzel az idilli, békés hangulattal például a Helsinki út környékének ipari létesítményei. A közlekedés fejlődésével egyre közelebb került a nagyváros is. A 19. század végén megérkezett a vasút, 1887-ben pedig a főváros első HÉV-je is éppen Soroksárig járt. Új területeket parcelláztak fel, később dugattyúgyűrűgyár, vasöntöde és más üzemek települtek ide, a szocializmus alatt itt is dübörgött az ipar.
A kerület egyes részein ugyanakkor szerencsére ma is egyértelműen látszanak az egykori hangulatos sváb falu nyomai, őrzik is a múltat és a helyi hagyományokat, érdemes a Soroksári Sváb Tájházban rendezett programokat figyelni. A közösség tagjait sajnos itt is tragikusan érintette a történelem, 1946 májusában néhány nap alatt több ezer helyi svábot telepítettek ki.
Érdemes megemlékezni a kerület egykori híres lakójáról, Galambos Jánosról, a helyi zeneiskola névadójáról. Ő fújta el A Tenkes kapitánya című filmsorozat főcímdalát, leszármazottja pedig Galambos Lajos, vagyis Lagzi Lajcsi. A hangulatos Hősök terén érdemes körbenézni, a közelben találjuk a város egyik legvalószínűtlenebb épületét, a Dr. Nádor Ödön Egészségügyi Intézményt, ami úgy fest, mint egy Loire menti kastély és egy leninvárosi panel szerelemgyereke. A késő szocialista különlegességet 1981-ben adták át, és sajátosan illeszkedik a környezet sokféleségéhez. Soroksár egyszerre ipari és természetközeli, falusias és nagyvárosias környezet.
(Borítókép: Balla Demeter / Hegyi Zsolt jogörököse - Fortepan)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
