A főváros XXI. kerületével, a méltatlanul alulértékelt Csepellel dübörög tovább 10 képes Fortepan-sorozatunk. Bár a környéknek valóban egyedülálló ipari múltja van, nem csak emiatt érdekes, csodás természeti környezet és Duna-parti kalandok is várják az idelátogatókat és itt az élőket.

Mielőtt nagyon belemelegednénk, szeretnénk hangsúlyozni, hogy Csepel egyáltalán nemcsak ipari múltja miatt az egyik legizgalmasabb külkerületünk, de azért ami igaz, az igaz, nem mindenhol növi ki magát a város mellett a Monarchia második legnagyobb hadiüzeme, aminek még a ma látható maradványai is olyan lenyűgözőek, hogy – mint a kisfiú Az öreg halász és a tengerben – könnyedén el tudjuk képzelni, milyen lehetett, mikor az egész hatalmas konglomerátum még teljes mozgásban volt.

Egy nehézipari gigász öröksége

Természetesen Weiss Manfrédról és az ő örökségéről van szó. A Weiss testvérek látókörébe azután került Csepel, hogy a Lövölde téri üzemükben robbanás történt, és új, a várostól távolabb lévő hely után kellett nézniük. 1893-ban kezdték meg a termelést Csepelen, nem sokkal ezután Berthold politikai előremenetele miatt kiszállt a gyár ügyeiből, így a vezetés a zseniális Manfrédra maradt. A Csepel Művek pedig csak nőtt és nőtt. Bár konzervekkel indultak, hamarosan beszálltak az I. világháború alatt jövedelmező hadiiparba, a két világháború között pedig jelentős járműgyártás is folyt a falak között, a szocializmus alatt pedig átnyergeltek a nehézipari berendezésekre. A rendszerváltást sajnos ez a gyár – akkor már Csepel Vas- és Fémművek – sem élte túl, feldarabolták, területén ma több kisebb üzem működik, kissé kaotikus hatást keltve. A történet egyik legbüszkébb mohikánja a Csepel-bicikligyár, ami ma is működik, ráadásul magyar kézben, a MOL Bubi-projektben is részt vesz. 

Weiss Manfréd alakját korábban már részletesen is bemutattuk, 1922-ben hunyt el, a család pedig csak a II. világháborúig maradt része a gyár életének, zsidó származásuk miatt igen kalandos módon sikerült elmenekülniük az országból. Weiss Manfréd ma a jószívű gyáros mintaképeként él előttünk, bár az erősödő munkásmozgalmak nyomása és üzleti érdekei sem elhanyagolhatók abban, hogy arra a belátásra jutott, munkásjóléti intézkedésekbe invesztál. Mindenesetre elévülhetetlen érdeme, hogy Csepel a II. világháború idejére mocsaras faluból olyan kistelepüléssé nőtte ki magát, amely a bölcsőtől a sírig képes volt gondoskodni lakóiról, a szocializmus évei alatt pedig – színvonalas vagy kevésbé színvonalas formában – folytatódott ez az épülés. 

A Fortepan képein nyomon követhetjük a gyár történetének fontosabb pillanatait, látszanak a Shell 1920-as években Csepelen épült olajfinomítójának épületei, a Weiss-gyárhoz tartozó repülőtérre érkezett Graf Zeppelin léghajó, amely a kor technológiai csodájának számított, és amelynek érkezésére mintegy 30 ezer ember volt kíváncsi. Futballtörténeti érdekesség, hogy a fotón a nagy és a kis sör társaságában megjelenő 1961-es örökrangadók (kettő volt abban az évben) MTK-győzelmei után a Fradi 22 éven át nem vesztett az MTK-val szemben.

A természet ölén

Csepelnek azonban van egy kevésbé gépolajszagú múltja is, amely szintén igen fordulatos. A dús növényzetű sziget Anonymus szerint a magyarok bevonuláskor Árpád fejedelem figyelmét is felkeltette, később vezérei számára is épület itt házak, illetve Sepel nevű lovászmestere is itt élt, innen kapta nevét Csepel-sziget, amelynek egyébként csak egy része tartozik Budapesthez, az sem régóta. Az északi részén található jelenlegi városrész ugyanis sokáig önálló település volt, csak 1950-ben csatolták a fővároshoz. 

A természet buja örökségét több helyen megtaláljuk a környéken, páratlan izgalmakat rejt például a Tamariska-domb, amely 2012 óta természetvédelmi terület, számos védett fajnak is otthont ad, a kerületnek pedig egy nagyon kellemes Duna-parti sétánya is van. Sőt, annak ellenére, hogy Csepel kétségtelenül nem belváros – nem is kell annak lennie –, megágyazott a munkásélet a kultúrának és a gasztronómiának is. Így az egyik legélhetőbb és legszerethetőbb külkerületünk, ahol bőven érdemes egy-egy hétvégi napot is eltölteni. Ebben a cikkünkben részletesebben is bemutattuk az értékeit. 

(Borítókép: Horváth Péter – Fortepan)

Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!

Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.

Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!

hirdetés

Címkék