Budapesten teret neveztek el Szeles Erikáról; arca visszaköszön a történelemkönyvekből – nemcsak itthon, hanem több európai országban is. A teljes nevét mégis csak néhány éve ismerjük. Írásunkban a tizenöt évesen elhunyt szabadságharcosra emlékezünk és elmeséljük a róla készült fénykép nem mindennapi történetét.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc névtelen hősei között nagyon magas arányban voltak a fiatalok, gyakran tizenéves fiúk és lányok. A fővárosi elesettek csaknem fele 25 év alatti volt, további becslések szerint a halottak mintegy húsz százaléka volt nő. Közülük soknak a nevét sem tudjuk. Sokáig Szeles Erika neve sem volt ismert, holott

fényképe – a 15 éves lány egy géppisztollyal áll EGY pesti utcán – bejárta a világot és a forradalmi bátorság jelképévé vált.

„Megláttam egy komoly tekintetű, szép lányt”

A szovjet típusú diktatúrában a sajtó – beleértve a Magyarországról tudósítani kívánó nyugati újságírókat is – erős korlátokba ütközött. A forradalom előtt a nyugati világ tudósítói már jelen lehettek hazánkban, de ha fotózni, illetve találkozni vagy beszélni akartak valakivel, akkor arra előzetesen engedélyt kellett kérniük. Az sem meglepő, hogy állandó megfigyelés alatt álltak.

A forradalom idején azonban sorra érkeztek a külföldi tudósítók, a fotósok folyamatosan dokumentálták az eseményeket. November 4-én, a Vörös Hadsereg támadásakor a legtöbben elmenekültek a magyar fővárosból, de egy részük maradt. Pedig nem veszélytelen feladatot vállaltak magukra. A Paris Match munkatársát, Jean-Pierre Pedrazzinit fotózás közben halálos lövés érte. Persze a lencse másik oldalára állni sem volt kockázatmentes. Volt olyan forradalmár, aki azért disszidált, mert tudta, hogy a nyugati magazinban megjelent fénykép alapján bármikor bizonyítani lehetett a harcokban való részvételét.

De többek között a nyugati fotóriportereknek köszönhetők azok az ikonikus fényképek, amelyeken a pesti srácok néznek bele a kamerába.

Ők váltak a szabadságharc arcaivá, ők jelenítették meg a független országért küzdő magyarokat a külföld szemében. Volt még egy hozadéka a nyugati sajtó jelenlétének: be tudták mutatni, hogy munkások, diákok és hétköznapi emberek mentek ki az utcára. Ellensúlyozták azt a narratívát, amely szerint az 1945 előtt hatalmon lévők szították a megmozdulásokat, és ezzel az olasz és a francia kommunista pártok megítélésén is erősen rontottak.

November 7-én Vagn Hansen, a Billed Bladet nevű dán lap fényképésze meglátott egy tizenéves lányt a forradalmárok között, és megkérte, hogy engedje magát megörökíteni.

„Véletlenül sikerült egy olyan képet csinálnom, amely bejárta a világot és a forradalom jelképévé vált. Megláttam egy komoly tekintetű, szép lányt [...] zubbonyban, orosz géppisztollyal a vállán, akit rávettem, hogy néhány képet készíthessek róla” – emlékezett később Hansen. A fotós ekkor annyit tudott meg, hogy a lányt Erikának hívják, a fénykép mellett csak ezt a keresztnevet tüntették fel, amikor november 13-án megjelent a tekintélyes hetilap címlapján. Érdekesség, hogy a híressé vált fotón kívül Anders Engman svéd fotós is készített képet a fiatal forradalmárról (lásd feljebb), sőt az alábbi rövid videófelvételen is szerepel.

„Erika a dán fiúk hőse, példaképe lett”

A kép utóélete a 21. század elején kezdődött. Henning Schultz dán földrajztanár (más források szerint földrajztudós) tizenéves volt a magyar forradalom idején, és nagy hatást tett rá a Billed Bladet címlapja.

Erika a dán fiúk hőse, példaképe lett. Másmilyen volt, mint a dán lányok; erős, bátor és vonzó

– emlékezett vissza később akkori érzéseire. Sok évvel később, 2006-ban Schultz a holmijait rendezgette, amikor a kezébe került a magazin egy régi példánya. Szerette volna megtudni, mi történt azóta Erikával, a magyar forradalmárral. Kutatómunkába kezdett, hirdetéseket adott fel és Magyarországra is ellátogatott. Tevékenységének köszönhetően a Magyar Nemzet hasábjain is megjelent egy felhívás, hogy jelentkezzen, aki bármit tud a fényképen szereplő lányról. A kutatómunka során Schultz úr kapcsolatba került a Magyar Nemzeti Múzeummal, amely szerette volna Vagn Hansen fényképeinek eredetijét megvásárolni a gyűjteményük számára. Ám a fotós olyan magas árat kért, amelyet a közintézmény nem tudott kifizetni. Végül Schultz úr két dán alapítványt talált, amelyek finanszírozták, hogy a Nemzeti Múzeum hozzájusson a negatívokhoz.

November 7-én érte a halálos lövés a Blaha Lujza térnél

A kutatómunka során került elő egy 1981-es német újság, amelyben egy Árki József nevű ′56-os menekült hitelesnek tűnő információt közölt arról, hogy a fotón szereplő lány életét vesztette a harcok során. A felhívásokra sorra jelentkeztek emberek, volt barátok, osztálytársak, az ő elmondásaikból derültek ki a 15 évesen elhunyt forradalmár életének részletei, és ekkor ismerte meg a világ a teljes nevét: Szeles Erika Kornélia.

1941-ben született zsidó családban. Hároméves volt, amikor édesapja elhunyt (abban nem egyeztek meg a visszaemlékezések, hogy gettóban vagy koncentrációs táborban halt-e meg). Az 1940-es évek végén pár hónapot Dániában töltött, a Rädda Barnen nevű szervezet jóvoltából. Az egyesület célja a háborúban elszegényedett országok gyermekeinek segítése volt. Itt Erika megszerzett némi dántudást, ezért is tudott vele Vagn Hansen szóba elegyedni. Az általános iskolát a mai II. János Pál pápa (akkor Köztársaság) téren végezte, és a közeli Bezerédj utca 11. szám alatt lakott édesanyjával. 1956-ban szakácstanulóként dolgozott a Béke Szállóban, ekkor egy néptánccsoportba járt; a csoport tagjai csendes és visszafogott személyiségként emlékeztek rá. Egy idősebb barátja, a már említett Árki József hívta a forradalmárok közé. Egyes visszaemlékezések szerint itt ápolónői feladatokat látott el, de ennek ellentmond, hogy a fényképeken jól láthatóan géppisztolyt tart a kezében, a fotós is elmondta, hogy nem a kép kedvéért vette fel a fegyvert, hanem már a vállán volt, amikor meglátta.

Halálát így írta le az egyik szemtanú, Földes Tamás:

Egy barikád mögött hasalva látta, amint ifjú fegyvertársa (talán akkor már udvarlója?) lövést kapott. A lány kikúszott a barikád mögül, hogy biztonságosabb helyre vonszolja a súlyosan sebesült, vérző fiút... és akkor az egyik tankból a gyereklányra irányították az össztüzet. Szitává lőtték. A helyszínen meghalt.

Egy másik ′56-os szabadságharcos, Csigás Zoltán ugyanígy emlékezett:

Erika ott, amikor kiment a bajtársáért, a barátjáért, akkor a barát miatt ment ki. Én azt hiszem, hogy ′56-ban azért tudtunk egyáltalán bátorságot meríteni, mert tudtuk, hogy van barátunk, tudtuk, hogy kire számíthatunk. És Erika egy ilyen barát volt.

A hivatalos adatok szerint november 7-én nyaklövés érte a lányt a Blaha Lujza tér közelében, ugyanazon a napon a Péterfy Sándor utcai kórházban hunyt el.

2021-ben teret neveztek el az emlékére

A híres fénykép azóta is az egyik szimbóluma az ′56-os forradalomnak. A kép a 60-as években egy dán, 2001-ben pedig egy brit történelemtankönyvben jelent meg (utóbbi a mai napig használatban van.) 2016-ban a hatvanéves évfordulóra kiadott emlékbélyeg központi alakja Szeles Erika volt. Egykori lakóhelye, Józsefváros is tisztelgett a fiatal szabadságharcos emléke előtt. Volt iskolájában, a mai Deák Diák Általános Iskolában 2019-ben emléktáblát avattak a tiszteletére, 2021 óta pedig a Luther utca és a II. János Pál pápa tér találkozásánál található közterület hivatalos neve Szeles Erika tér.

Források:

(Borítókép: Anders Engman - Wikipedia)

Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!

Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.

Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!

hirdetés

Címkék