Szodoma és Gomora az építőtáborban
Minden idősebb generációnak célja volt, hogy takarékosságra, munkára nevelje a fiatalokat, ám ahhoz, hogy szervezett formában, a tanrendhez igazítva megjelenjen a nyári és a diákmunka, hosszú időnek kellett eltelni. A mai modern iskolaszövetkezetek elődjének talán a Diákkaptár mozgalom tekinthető a 20. század elején, ahol takarékos szemléletre, kétkezi munkára igyekeztek szoktatni az iskolásokat. 1941-re a tagok sokrétű gazdasági tevékenységet folytattak, a selyemhernyó tenyésztéstől a hulladékgyűjtésen át a kutyasétáltatásig. A mozgalom csúcsának talán az tekinthető, amikor 13 Duna menti város kaptárosai együtt vásároltak vontatóhajókat és alapítottak hajózási szövetkezetet, természetesen felnőtt segítséggel. A II. világháború után persze az úttörőmozgalom ezt az előremutató kezdeményezést is bedarálta.
Újat az 1956-os forradalom utáni időszak hozott. Mivel az új vezetés felismerte, hogy az eseményekben fontos szerep jutott az ifjúságnak, úgy döntöttek, nagyobb hangsúlyt fektetnek a fiatalok nevelésére, hogy minél korábban megnyerjék őket az „ügynek”. Megalakult a KISZ, vagyis a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, új korszak kezdődött a diákmunka történetében: 1958-ban elindult az építőtábori mozgalom. A mintát részben a szovjet Komszomol rohambrigádjai szolgáltatták, a szervezési feladatokat pedig a KISZ látta el, fontos elemük volt a közösségi jelleg és az önkéntesség. Utóbbi inkább csak szólam volt, a valóságban ugyanis ferde szemmel néztek azokra, akik legalább egyszer nem vettek részt az építőtáborban, még KISZ-tagnak sem kellett lenni hozzá.
1960-ban már 22 ezer diák végzett nyári önkéntes munkát. A fiatalokat fontos állami beruházásokon is bevetették:
dolgoztak többek között a Hanság lecsapolásán, a százhalombattai erőmű és a kiskörei vízlépcső építésén. Persze korántsem mindenki építhette ilyen látványosan a szocializmust.
Sok diák gyümölcsöt vagy zöldséget szedett, mezőgazdasági munkát végzett, mások konzervgyárakban dolgoztak. A munkát brigádversenyek, vetélkedők és politikai programok is színesítették. Nem véletlen, hogy a KISZ I. kongresszusán, 1960 decemberében elégedetten összegezték a ifjúsági szövetség munkáját:
A KISZ nevelő-munkájának olyan ellenőre van, mint az élet, olyan vizsgáztatója, mint a jövő.
A körülmények kezdettől fogva meglehetősen spártaiak voltak, kelés hajnali 5-kor, reggeli a városi gyomornak meglehetősen szokatlan sült szalonna, szafaládé és más, ebédnek is beillő finomságok. Ezután jött az öltözködés: többnyire fürdőruha, rá a macinaci/klottgatya, ami jól jött a hajnali hidegben, majd irány a határ. 1961-re már népgazdaságilag is hasznosnak ítélték az építőtáborokat. A hiánygazdaságban ugyanis éppen azokra az idényjellegű, nehéz munkákra volt a legnehezebb embert találni, amelyeknél rövid idő alatt sok kézre volt szükség. A hangulatról sokat elmond egy ma már nyugdíjas résztvevő beszámolója:
Mivel napközben nagyon meleg volt, úgy döntöttem, hogy az úttörőnyakkendőm felhasználásával fogok bikinifelsőt készíteni magamnak. A dolog jól is sikerült, egészen addig, amíg a szervezők észre nem vették a turpisságot. A táborvezető a raporton csúnyán kiabált velem: »Zoja Koszmogyemszkaja a maga korában már hősi halált halt a Szovjetunióért, maga pedig szabotálja a szocializmus épülését.« Így tanultam meg az általam addig nem ismert partizánnő nevét.
Az első évek szigora után azonban hamar kiderült, hogy egy építőtáborban pontosan ugyanaz történik, mint bárhol máshol, ahol a fiatalok kikerülnek a szülői felügyelet alól:
a 80-as évekre, ahogy a rendszer lazulni kezdett, alkohol, szex és buli háromszöge közé ékelődött némi munka.
A résztvevőket ráadásul nem nagyon izgatta, sikerül-e teljesíteni az előírt tervet, így a szakképzetlen munkaerő esetenként több kárt okozott, mint amennyi hasznot hajtott, miközben 1980-ra már több százezer fiatal vett részt az építőtáborokban, előfordult, hogy a rendbontások miatt egész turnusokat kellett hazaküldeni. A résztvevőknek egyébként elméletben a fizikai dolgozókéhoz hasonló bér járt, a gyakorlatban azonban a szállás és az ellátás levonása után sokszor alig maradt pénzük, vagy a keresetet valamilyen „nemes célra” ajánlották fel.
A „Búrger Kíng”-től az igazi szakmai tapasztalatig
Akadtak persze szerencsésebbek is, akiknek valódi nyári állás jutott. Zsuzsa például a 70-es években keresztanyja segítségével két, egymást követő nyáron is egy-egy hónapot dolgozott a Filmgyárban. Még vágni is megtanult, és rendes fizetést kapott, bár végül nem a filmes pályán, hanem egy bankban helyezkedett el, a nyugdíjába pedig nem számított bele ez a két hónap, mivel elvesztek a papírok.
A rendszerváltás ezen a területen is új világot hozott. Az ideológiai nevelés és a „társadalmi munka” helyett egyre inkább a pénzkeresés került előtérbe, az iskolaszövetkezetek pedig a diákmunka egyik legfontosabb közvetítőivé váltak, a 90-es évekre a zsebpénz, a keresetkiegészítés lett a motiváció, vagy olyan nemes célok, mint egy Adidas cipő vagy egy menő táska megvásárlása. A nyári munka olyannyira társadalmi jelenség lett, hogy még a Szomszédokban is megjelent, ikonikussá vált a jelenet, amelyben Julcsi a „Búrger Kíng″ helyett inkább az újságkihordást választja. Hiába a menő munkahely – hazánk első Burger Kingje éppen az epizód előtti évben nyílt az Oktogonon – és a kiemelt bérezés, a sorozat örökké rosszkedvű világában inkább az újságkihordásra esik a választás.
Fesztiválmunka jegyért, a Kondorosi uszoda füves strandjának gyomtalanítása csokiért, bringóhintó-vezetés a forgalmas városon keresztül, szórólapozás, csomagolás, telemarketing. Az X és az Y generáció tagjai, későbbi orvosok, jogászok, diplomaták többnyire így számolnak be az első munkahelyükről. Bár akadtak szerencsésebbek, az első munka ebben az időszakban többnyire a pénzszerzés sziszifuszi és rendkívül unalmas módja volt, még olyanok számára is, akik később igazán ki tudtak teljesedni hivatásuk során. Így történt ez a ma saját marketingvállalkozását vezető Lászlóval is:
Mínusz 20 és plusz 40 fok között munkaképes vagyok. Az első munkámat egy építkezésen vállaltam, hogy megvehessem álmaim kosárcipőjét. Semmi árnyék nem volt, délben valósággal égetett a beton. Később, az egyetem alatt – rendes munkaközvetítő segítségével – már Hollandiában dolgoztam nyaranta. Első évben egy hűtőházba kerültem, -20 fokban pakoltuk a hamburgereket. Következő évben már megvolt a jogsim, előléptem lépcsőház-takarítóvá. Egy jókora furgont kellett a friss jogsimmal vezetni, abban voltak az eszközök. Másodmagammal indultunk neki reggelente, George-ot, egy afrikai srácot osztották mellém, aki csak hollandul tudott, úgy se nagyon. Én alig tudtam vezetni, neki minimális helyismerete volt, közös nyelv semmi. Mikor megelégeltem, hogy nagyon magyaráz a kocsiban, és parkoló is volt, akkor megálltam, kitakarítottuk azt a lépcsőházat, ami nyitva volt. Két hét után mondták, hogy ez így nem lesz jó, megint lefokoztak, mehettem vissza a hamburgerekhez a hűtőházba.
Ma már pedig sok diáknak nem is egyszerűen a zsebpénzről szól a munka. A magas megélhetési költségek miatt többen vállalnak hosszabb munkaidőt, miközben az egyetemisták körében egyre fontosabb a szakmai tapasztalat és a későbbi elhelyezkedést segítő gyakornoki munka. A cégek is másként tekintenek rájuk: egyre gyakrabban nem néhány hétre beugró olcsó munkaerőt, hanem lehetséges későbbi kollégát látnak bennük. Arra azért vigyázzunk, hogy ne járjunk úgy, mint alábbi történetünk szereplője:
Egy ismerősöm dolgozott egy nyári táborban, lelkiismeretesen segített, minden jól ment, majd a végén kapott egy borítékot, rajta »Gázsi« felirattal. Az utolsó napot azzal töltötte, hogy kereste Gázsit, akiről azt hitte, egy személy, és át kell adni neki a levelet. Végül számára is kiderült, hogy a heti bére volt a borítékban.
A szabályok ma már jóval rendezettebbek, mint az egykori építőtáborok idején. Alapesetben 16 éves kortól lehet dolgozni, az iskolai szünetben azonban már a 15 éves, nappali tagozatos tanulók is vállalhatnak munkát; 18 éves kor alatt ehhez a törvényes képviselő hozzájárulása szükséges. A munkához adóazonosító jel kell, munkaviszony esetén pedig írásos munkaszerződés. A csákányt és a hajnali szalonnás reggelit tehát jórészt felváltotta a laptop, a kassza vagy éppen a fesztiválpult.
Források:
(Borítókép: Urbán Tamás – Fortepan)
Asztalnál a város – We Love Kuponhét Augusztus 20. és szeptember 6. között!
Első kuponhetünk keretében kuponoldalunk bemutatásával különleges kedvezményekben és ajánlatokban részesülhettek, ezzel szeretnénk meghálálni, hogy olvastok minket. A résztvevő helyek között találtok jól ismert budapesti klasszikusokat, de izgalmas újhullámos éttermeket, pékségeket, bisztrókat, pizzériákat és bárokat is.
Részleteket ezen a linket találtok, felfedezésre fel!
hirdetés
