A napokban ismét a magyar úszókért és pólósokért izgultunk az úszó-Európa-bajnokságon, akik nemcsak érmeket hoztak, de rekordokat is döntöttek. Épp százéves centenáriumát ünnepli az Eb, és bár most Párizsban rendezték meg, a bajnokság bölcsője Budapest volt.

A szurkolás hevében felugró és kiabáló közönség a lelátón, a csobbanások hangja, az úszók és a vízilabdázók karcsapásaitól hangos medence – mindez remekül passzol napjaink úszóversenyeihez, és nem volt ez másként száz évvel ezelőtt sem, az első úszó-Európa-bajnokságon. 1926. augusztus 18. és 22. között rendezték meg a Császár fürdő frissen elkészült 50 méteres versenymedencéjében a bajnokságot, ahol a beszámolók szerint zsúfolásig megtelt az 1000 fős tribün, miközben az emberek euforikus hangulatban izgulták végig a versenyszámokat. 

Donáth Leó szerepe

Mindig is vizes nemzet voltunk, úszásban már az első újkori olimpián sikert arattunk, amikor Hajós Alfréd 100 és 1200 méteren is aranyérmet nyert – az 500 méteres versenyszámban pedig csak azért nem indult, mert lekéste a rajtot. Az 1924-es nyári olimpián folytatódott vizes sikerünk: Komjádi Béla legendás vízilabdacsapata több mint kétórás, hosszabbításokkal teli játék után legyőzte a négyszeres olimpiai bajnok Nagy-Britanniát. Ezen az olimpián már ott volt Donáth Leó is a magyar úszócsapat vezetőjeként, aki bár fiatalon több úszóversenyen is szerepelt, sikereket inkább a szervezésben ért el. Így

a modern úszó-, műugró- és vízilabdaversenyek megreformálását, az Európai ÚszóSzövetség megalapítását és az első úszó-Európa-bajnokságot köszönhetjük neki. 

Amikor Donáth kezdeményezte, hogy az első bajnokságot Budapesten rendezzék meg, a fővárosban nem volt versenyzésre alkalmas szabadtéri medence. Cselekedni kellett, a leggyorsabban a budai Császár fürdőben lehetett kialakítani a nyitott férfimedencét, amit négy hónap alatt készítettek el. Egy versenymedence mellől pedig nem hiányozhatott a tribün sem, ezt a korábbi napozóteraszokból alakították át. Persze az építkezés nem volt zökkenőmentes, az utolsó pillanatban készültek el.

9 versenyszám, 4 magyar érem

Ma már felhúznánk a szemöldökünket azon, mennyire szűkös volt az akkori verseny kerete, és nemcsak azért, mert mindössze 14 nemzet indult rajta, hanem mert csak férfiak versenyezhettek.

Kilenc versenyszám szerepelt a bajnokságon,

ebből hat úszószám (100, 400 és 1500 méter gyors, 100 méter hát, 200 méter mell, valamint 4x200 gyorsváltó), két műugrószám (3 méteres műugrás és toronyugrás), illetve vízilabda. Ami az érmeket illeti, a magyarok a torna végén a harmadik helyen zártak, négy érmet szereztünk, ebből két arany (100 méter gyorson Bárány István és a vízilabdacsapat) és két ezüst volt (Bartha Károly 100 méter hátúszásban, míg a Bitskey Zoltán, Wanié András, Tarródi Szigritz Géza és Bárány István alkotta 4×200 méteres gyorsváltó szintén másodikként állhatott a dobogóra).

Bárány István, a kor „Milák Kristófja”

A 100 méteres gyorsúszás mezőnye már az 1926-os budapesti Eb-n is kifejezetten erős volt, a Császár fürdő közönsége egy csapásra beleszeretett a mindössze 18 éves, egri születésű tehetségbe. Bárány István azzal, hogy megnyerte a 100-as gyorsszámot, nemzetközi karrierjének is megágyazott. Bár a fiatal sportoló a dobogó legmagasabb fokára állt fel, sokan kritikával illették, hogy nem sikerült egy perc alá mennie (1,1-es idejével országos rekordot döntött a számban), holott a sajtóban már napokkal a verseny előtt Arne Borg és Bárány István „összecsapásaként” hirdették a 100 méteres gyorsúszást, sőt, még fogadásokat is kötöttek rájuk. A verseny utáni összegzésében Donáth Leó Az Estben megjelent cikkében tért ki a negatív megjegyzésekre.

Bárány kolosszális teljesítménye érdemel dicsérő megemlítést és azoknak, akik netalán egy percen belüli teljesítményt vártak tőle, emlékezetükbe idézem, hogy Weissmüller az olimpiai bajnokságot 59 mp alatt nyerte meg. Kétségtelennek tartom, hogyha Bárány nagynevű ellenfelétől nem drukkol annyira, ami ugyan emberileg érthető, de Amszterdamig a folyton fejlődő rutin – és tapasztalat következtében, bizonyára lényegesen enyhülni fog – hogyha továbbá a kedvezőtlen sorsolás következtében nem kerül olyan helyre, ahonnan Arne Borg félelmetes finisét nem láthatta, úgy igen valószínűnek tartom, hogy Weissmüller teljesítményét még jobban megközelítette volna. (...) ezt a reményemet nemcsak Arne Borg feletti győzelmére, egyúttal az idén elért pompás 2,22-es 200 méteres új rekordjára is alapítom.

Három évvel később Bárány István lett a történelem legelső európai úszója, aki áttörte az egyperces álomhatárt. Az 1928-as amszterdami olimpián Johnny Weissmullert szorongatta meg, s bár a gyorsszámot a későbbi Tarzan nyerte meg, Bárány így is a magyar úszósport ikonikus alakja lett. 1930-ig öt alkalommal lett a párizsi Grand Prix győztese, pályafutása alatt összesen 27 magyar bajnoki címet szerzett, 1982-ben megkapta a Magyarország örökös úszóbajnoka címet is. A Frankel Leó úti Császár–Komjádi uszodából nemcsak Bárány indult a világhír felé, de az egész európai úszósport fontos állomása is volt, érdemes ezt felidéznünk, ha arra járunk.

Források:

  • Dr. Donáth Leó: A magyar úszósport erejének nagyszerű demonstrációja volt az Európa-bajnokság, Az Est, 1926. augusztus
  • Bárány az országos rekord megjavításával legyőzte Arne Borgot, Esti Kurir, 1926. augusztus
  • Száz éve avatták fel a budapesti Császár uszodát, Nemzeti Sport, 2026. 08. 11.

(Borítókép: Kőrösi Tamás – We Love Budapest)

Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!

Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.

Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!

hirdetés

Címkék