Földrajz és közlekedés
Soroksár Budapest legdélebbi pesti kerülete, területe közel 41 négyzetkilométer, vagyis a főváros második legnagyobb kerülete. Északon Pesterzsébettel, nyugaton a Soroksári-Duna-ágon keresztül Csepellel, délen Dunaharasztival és Alsónémedivel, keleten Gyállal és a XVIII. kerülettel határos. A kerület jelentős részén a mai napig mezőgazdasági területek, szántók, gyümölcsösök találhatók, de itt van a főváros egyik legnagyobb összefüggő természetközeli zónája is. A XXIII. kerületet igazán különlegessé teszi a nyugati oldalán végigkanyargó Duna, vagyis a Soroksári-Duna, ahogy a Molnár-sziget is. A folyó és a sziget miatt sokkal inkább érezheti magát az arra járó egy üdülőtelepen, mint egy budapesti városrészben.
A Molnár-szigetet a Ráckevei-Duna soroksári szakaszán találjuk. Története az 1800-as évekre nyúlik vissza, nevét pedig a környéken működő közel 50 vízimalomról kapta. Az 1960-as évektől a vadregényes vidéken üdülők épültek, a későbbiekben pedig hosszú távra is berendezkedtek a természet közelségére vágyók. A tüskevári hangulatot idéző helyen lehet kirándulni, biciklizni, evezni, pecázni vagy épp elmerülni a táj szépségében.
A Soroksári Botanikus Kert közel 60 hektáron mutat be oktatási céllal 1800-féle növényt, melyek között a több mint 100 borostyánfajtát bemutató gyűjtemény a harmadik legnagyobb Európában. Külön érdekesség, hogy van 16 olyan védett növényfaj a kertben, amelyek eredetileg is ezen a területen voltak, tehát nem ex situ megőrzés céljából kerültek a kertbe. A növények mellett az állatvilág is gazdag: 16-féle emlőst, 122-féle madarat és 1257 lepkefajt figyeltek meg az itt dolgozók.
Soroksár közlekedésének gerincét a H6-os (ráckevei) HÉV adja, ez a Közvágóhídtól köti össze a belvárosi részekkel. A HÉV mellett számos autóbusz is összeköti a XXIII. kerületet a környező városrészekkel, így a 66-os és a 66B járat Pesterzsébettel, a 135-ös Csepellel teremt közvetlen kapcsolatot, míg a 166-os és a 966-os éjszakai járat a XVIII. kerület, illetve a belváros irányába biztosít eljutást. Bár a Budapest–Kelebia-vasútvonal áthalad a kerületen, jelenleg nem üzemel a személyvonatok közlekedése, holott 20 perc alatt elérhető lenne a Keleti pályaudvar. A közúti közlekedés kedvezőbb, az M0-s autóút, az 51-es főút, valamint a Haraszti út és a Nagykőrösi út gyors kapcsolatot biztosít a belváros, a dél-pesti kerületek és az agglomeráció felé. Soroksárról Csepelre pedig a D14 jelzésű komppal is átjuthatunk.
Története
Soroksár története jóval régebbre nyúlik vissza annál, mint hogy létrejött volna a XXIII. kerület. A települést már a középkorban is említik, ám a török hódoltság idején csaknem teljesen elnéptelenedett. Újjáéledése a 18. század első felében indult, amikor Grassalkovich Antal birtokain a szervezett betelepítések révén megjelentek a svábok. Szorgalmuknak és a mezőgazdasági hagyományoknak köszönhetően Soroksár gyorsan fejlődött, a lakók elsősorban kertészettel, szőlőműveléssel és állattartással foglalkoztak, a település pedig hamar a főváros egyik fontos élelmiszer-ellátó központjává vált.
A ma is látható településszerkezet és épített örökség jelentős része ebből az időszakból ered. A Grassalkovich út mentén sorakozó földszintes parasztházak, a templomok és a történelmi központ mind őrzik a sváb közösség örökségét, akárcsak a kerület legrégebbi épülete, a 300 éves soroksári fogadó. A Grassalkovich út 209. alatt álló egykori fogadó a 18. században már biztosan működött, ezt onnan tudjuk, hogy a helyszín ekkor feltűnt egy lopási ügy kapcsán, és az is valószínű, hogy maga Grassalkovich Antal építtette. A vendéglő második bérlője egy soroksári honalapító, Forster János Jakab gazda volt, aki 1741–1742-ben Grassalkovichcsal való megállapodása értelmében toborzóútján német ajkú telepeseket hívott Soroksárra, ennek köszönhető, hogy megugrott a lakosok száma és létrejött a település.
Soroksár 1950-ig önálló nagyközség volt, ekkor Nagy-Budapest létrehozásával a XX. kerülethez, Pesterzsébethez csatolták. A helyiek azonban erősen ragaszkodtak az önálló identitásukhoz, lelkes lokálpatrióták hosszan tartó harcot vívtak Soroksár önállóságáért, ennek köszönhető, hogy 1992. szeptember 27-én végül sikeres népszavazást tartottak, ahol a polgárok kiálltak a város önállósága mellett. Ennek eredményeként 1994-ben létrejött Budapest XXIII. kerülete, amely így Budapest legfiatalabb kerülete lett. Bár közigazgatásilag Budapest része, hangulatában máig sokkal inkább emlékeztet egy önálló kisvárosra, mint egy külső pesti városrészre.
Látnivalók
Soroksár legöregebb házáról fentebb már szót ejtettünk, de érdemes felkeresni az egykori fogadó közelében, a Grassalkovich út 204. alatt álló régi malmot is, ami arra emlékeztet, hogy egykor sok vízimolnár is működött a környéken. A kerület történetének árnyoldalát mutatja be a Soroksári Sváb Tájház (egy 1925-ben épült sváb portát alakítottak át), ahol megismerhetjük a több ezer fős sváb közösség történetét, akiket 1946 májusában pár nap alatt kitelepítettek a városból. Erről emlékezik meg a Hősök terén lévő Az elhurcolt soroksári németek emlékműve. A tájház átmenetileg zárva, de az épületet kívülről is érdemes megnézni.
Bár a Helsinki út környéke nem az idilli helyszínek sorát gazdagítja, mégis van egy elmélyülésre alkalmas része, ahol a copf stílusú Segítő Mária-kápolnát is találjuk. A közelben egykor forrás fakadt, amelynek csodatévő erőt tulajdonítottak. A legenda szerint egy katona, akinek a napóleoni háborúban ellőtték a lábát, az itt található forrásban 3 órán át fohászkodva áztatta a lábát, amitől addigi bicegése elmúlt, meggyógyult. Ettől nem messze épült a kápolna, ami máig őrzi a régi hangulatot, bár a forrás már elapadt.
A Soroksári Nagyboldogasszony-templom nemcsak a kerület legjelentősebb műemléke, hanem a település történetének egyik legfontosabb tanúja is. A barokk templom alapkövét 1758-ban tették le, a 19. század során, ahogy a lakosság folyamatosan nőtt, úgy bővítették és alakították át egyre többször a templomot is.
A Molnár-szigethez közel áll egy izgalmas épület, ez a Dr. Nádor Ödön Egészségügyi Intézmény, ami megjelenésével nem biztos, hogy minden arra járó tetszését elnyeri, de van benne valami különleges. Az 1981-ben átadott épületet Ágoston Miklós tervezte, és a késő modern, brutalista építészet jegyeit hordozza magán. Mindemellett érdemes jobban szemügyre venni a Grassalkovich utat és a Hősök tere környékét, mert az épületek között még fellelhetők a régi parasztházak és az egykori mívesebb épületek is.
Gasztronómia
A XXIII. kerületben a hagyományos magyar ízektől a modern street foodig minden műfaj képviselteti magát. A Sramli Csárda a sváb és a magyar konyha egyik helyi fellegvára, ahol kaláccsal tálalt sváb csirkeleves, sváb pecsenye vagy túrós-szilvás smarni is szerepel az étlapon. A Rántott Hús Mánia étterem a panírrajongóknak kötelező megálló, de a hambik, a grillételek és a saláták miatt azok is találnak kedvükre valót, akik változatosabb fogásokra vágynak.
A Soroksári-Duna-parton megbújó Nocsak Bár a környék egyik legkedveltebb találkozóhelye, ahol street food és bisztrófogások várják a betérő vendégeket. És ha már kedvenc helyek, Budapest egyik legjobb hekkjét a Halas Gusztiban találjuk, a soroksári Vízisport utcában, szinte közvetlenül a Ráckevei-Duna partján. A Panelpék bizonyítja, hogy egy kézművespékségért nem kell feltétlenül a belvárosba utazni. A Grassalkovich úton működő pékség kovászos kenyereivel, leveles péksüteményeivel és szezonális finomságaival rövid idő alatt a környék kedvencévé vált.
Burgerfronton a laza stílusú Heroes Burger szaftos, 100% marhahúsból készülő kézműves burgerei és saját recept alapján készülő smash burgerei a street food kedvelőinek készülnek. Aki karakteres barbecue-élményre vágyik, a Full BBQ Truck szendvicsekkel, lassan sült húsokkal, salátákkal és füstös BBQ-hangulattal vár. Desszertért, fagyiért vagy egy délutáni kávészünetre a NASs Cukrászda vagy a Menta Ice megbízható választás.
Szórakozás
Mondhatjuk, hogy Soroksár kulturális élete kicsit lemaradt a többi kerületéhez képest, és kevesebb a lehetőség, mint máshol, de ez nem teljesen igaz. A kerület kimondottan csendes, kertvárosi, így a szórakozás itt nem csak annyit jelent, hogy elmegyünk moziba, színházba vagy koncertre. A kerület Duna-parti része kifejezetten vonzó, így itt a kirándulás, a természetben levés jó szórakozási lehetőség, a vadregényes és buja Molnár-sziget vagy a Soroksári Botanikus Kert remek kikapcsolódást jelent.
A kerület legfontosabb kulturális helyszíne a Táncsics Mihály Művelődési Ház, ez a közművelődés háza Soroksáron. Helyén a háború előtt vendéglő működött, utána pártház lett, majd 1950-től a 60-as évek végéig művelődési ház, amit Dózsa Györgyről neveztek el. Ekkor kapott új épületet a kultúra háza, ami Táncsics Mihály nevét vette fel. Az önálló kerületté válás után az intézmény az önkormányzat tulajdonába került, ekkor lett Soroksár első számú kulturális bázisa. Hozzá tartozik a Tündérkert nevű szabadidőpark, a Zenepavilon, ahol koncerteket tartanak, a központi épületben pedig a kerületi képtár működik, és ott szervezik a kerület közösségi életét. Különböző klubok, kórusok, foglalkozások, gyerekeknek nyári táborok, na meg persze különféle kulturális programok várják a helyieket, bár utóbbiak jó időben inkább a Tündérkertben és a Zenepavilonban vannak.
Soroksár színházi életét a 2015-től működő Fedák Sári Színház határozza meg. A két világháború között épült épület eredetileg egyházi tulajdonban állt, a kultúrát szolgálta. A háború után, egészen a színház 2015-ös megnyitásáig, kacifántos utat járt be. Hol évekig zárva volt, hol nyitva (mint mozi), a rendszerváltás után visszakapta az egyház, később magánkézbe került, majd színház lett belőle, ami elsősorban zenés darabokban és vígjátékokban utazik.
Ha már a színház szóba került, akkor Soroksár egykori mozis világát is érdemes feltárni (jelenleg nincs ilyen jellegű intézmény a kerületben). A Fedák Sári Színház helyén működött egykor az Otthon, ez volt az első számú mozi. Volt egy másik mozi is, az Árpád, ami 1907 és 1966 között működött, és bár még áll az épület, ma már pékség működik benne.
A kerület képzőművészeti életét a Galéria ′13 határozza meg. Itt tartanak kiállításokat a helyi művészek, de itt találjuk az 1975-ben alapított Soroksári Helytörténeti Gyűjteményt is. Ezenkívül saját kiadványaik is vannak, melyek a kerület értékeiről mesélnek, de 2007 óta saját épülő-szépülő képzőművészeti gyűjteménye is van a galériának.
Végül, de nem utolsósorban mindenképpen érdemes még egyszer említést tenni a Nocsak Bárról, ami jóval többet tud annál, mint hogy beüljünk ebédelni, vacsorázni vagy pár finom italt elfogyasztani. Különféle zenés eseményekkel és koncertekkel várják a közönséget, de vannak gyerekprogramok is. A Duna közelsége miatt pedig sportolásra (például SUP) is van lehetőségünk. Az már csak hab a tortán, hogy céges rendezvényeket és családi események megünneplését is tervezhetjük ide.
(Borítókép: Mikó Vencel – We Love Budapest)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
