Egyszerű, de mégis elegáns épületek, hófehér falak, geometrikus formák és fénnyel teli terek – nagyjából ezek a fogalmak jutnak eszünkbe, amikor a modernista vagy Bauhaus épületekről beszélünk. A két világháború közötti építészetünk tele van olyan alkotásokkal, amelyek nemcsak hogy megállnák a helyüket a nyugati világban, de olyan magas minőségben épültek, akárha egy „sztárépítész” tervezte volna őket. Persze jó néhányuk az is volt a maguk korában. Így például Breuer Marcell, Fischer József, Bierbauer (Borbíró) Virgil vagy épp Molnár Farkas. Mindannyian a funkcionalista, modern építészet hívei voltak, akik a Bauhaus szellemiségében alkottak.
Bár közülük csak ketten, Breuer és Molnár tanult a német iskolában, a CIAM (Congres Internationaux d’Architecture Moderne, magyarul „Modern Építészet Nemzetközi Kongresszusa”; a modern építészet nemzetközi szervezete) magyar csoportjának mind tagjai voltak. Egyáltalán nem véletlen tehát, hogy az általuk tervezett épületek mind a modern, az akkor gyakran újszerűnek titulált építészet, meg persze Le Corbusier szellemében születtek. A Molnár Farkas tervezte Lejtő úti díjnyertes villa is ilyen.
Bauhaus ihlette villa
Molnár Farkas az egyetlen olyan építészünk, aki a Bauhausban tanult, és akinek van is az országban megvalósult épülete – így az ő modern stílusú házaira nyugodtan mondhatjuk ezt a jelzőt. A fővárosban jó pár modernista épületet tervezett, főként a budai oldalra, ezeket többek között a Napraforgó utcában, illetve a XII. és a II. kerületi utcákat járva fedezhetjük fel. Közülük
máig az ország egyik legnagyobb sikerének számít a Lejtő úti villa, amivel 1933-ban a milánói triennálén megszerezte a legjobb minősítést.
A Dálnoki Kováts Jenő számára tervezett villán a mai napig érezhető, hogyan vélekedett a kor a lakhatásról. Itt nemcsak az esztétikát előtérbe helyező épület valósult meg, hanem az emberre szabott, jól funkcionáló, lakható környezet is. Erre jó példa, hogy az egész épületet átjárja a természetes fény, az ablakok jó része a szép panorámát adó Sashegy felé néz, Molnár tervezett ide egy télikertet, valamint napozóteraszt is, ezzel is feldobva a lakók komfortérzetét.
A ház elrendezése a jól ismert sémán alapult, a földszinten kaptak helyet a nappali funkciók, a nappalihoz például tolófallal kapcsolódott az ebédlő, ezzel a módszerrel pedig a saját kedvükre és igényükre szabva alakíthatták a teret a lakók. A hálók és a fürdő az emeleten kapott helyet, sőt, ahogy a Tér és Forma 1932/V. évfolyamában olvasható, az alagsorban még egy házmesterlakást is kialakított a tervező ülőkádas fürdővel.
Dálnoki Kováts Jenő az Országos Ipartestület igazgatójaként a hazai iparfejlesztés meghatározó képviselője volt, emellett a modern építészetet is aktívan támogatta. A kezdetektől kezdve fontos volt számára a korszerű és funkcionalista tervezés, pártolta Molnár Farkas és a CIRPAC-csoport (a CIAM magyar csoportja) törekvéseit. Ezek után nem meglepő, hogy saját otthona megtervezésekor is a modern gondolatokat támogatta.
Nemzetközileg is elismert épület
A Lejtő úti ház közel 100 éves történetében sok mindent megélt. A II. világháború alatt bombatalálat érte, a háború után pedig több család költözött be, ennek következtében helyenként a felismerhetetlenségig átalakították az épületet, a tetőteraszból például egy kisebb fürdőszoba lett. „Évtizedekbe telt, míg az új tulajdonos (Trombitás Tamás festő – a szerk.) – az eredeti tervekre és régi fotográfiákra támaszkodva – a műemléki helyreállítás nagy részét el tudta végezni” – olvasható a Népszabadságban.
A szocializmus kori állapotokat és átépítéseket látva valószínűleg nehéz volt elképzelni, hogy a Molnár Farkas tervezte családi ház nemcsak a korabeli magyar sajtóban, hanem
nemzetközi szinten is komoly elismeréseket szerzett magának.
Megjelent többek között az Il Secolo nevű milánói napilapban és a Kokusai Kenchiku japán építészeti magazinban is. A Tér és Forma pedig már azt is sikerként könyvelte el, amikor a Lejtő úti házat „meghívták” a milánói triennáléra. Végül aztán megszerezte a legjobb minősítést. A házat az évek során többször felújították, s bár egy időben felmerült, hogy a Dálnoki Kováts-villát a Bauhaust bemutató múzeummá alakítják, végül maradt magántulajdonban.
Források:
- C.I.R.P.A.C., A magyar szekció legújabb munkái, Tér és Forma, 1932., V. évfolyam, 12. szám
- Ferkai András: Molnár Farkas, Akadémiai doktori disszertáció, 2011
- N. Kósa Judit: A fényre épített ház, Népszabadság, 2004
(Borítókép: Major Kata – We Love Budapest)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
