Sokan szeretjük a Bauhaus és a modernista épületeket, Budapesten is találunk szép számmal ilyen villákat, házakat, ám míg a szecesszió vagy a historizmus nagy építészeit jól ismerjük, addig a két háború közötti építészetünk alakjait már kevésbé. Molnár Farkas is ilyen, holott a modern magyar építészet egyik kulcsfigurája volt, ráadásul a képzőművészet terén is nagyot alkotott.

Amikor a Bauhausról vagy a modernista építészetről beszélünk, rendszerint a fehér, egyszerű geometriájú, de elegáns épületek jutnak eszünkbe, meg persze olyan nevek, mint Breuer Marcell, Moholy-Nagy László és a francia Le Corbusier. Bár Breuer neve nemzetközileg is jól ismert – sőt, talán még ismertebb is, mint itthon –, mégsem ő az az építészünk, akinek van ebben az építészeti irányzatban megvalósult épülete. De akkor kinek?

Bármilyen meglepő, az itthoni modern építészeti törekvéseknek Molnár Farkas volt a kulcsfigurája, neve AZONBAN inkább CSAK a szakmában és a két világháború közötti építészetünk kedvelőiNEK körében maradt FENN.

Amellett, hogy megannyi családi villát és társasházat hagyott ránk, festőként is megállta a helyét, sőt, így is indult a karrierje. Milyen épületeket köszönhetünk Molnár Farkasnak, hogy kapcsolódik a Bauhaushoz, és mit gondolt az építészetről?

Festőnek indult

Bár Molnár Farkast elsősorban építészként tartjuk számon, valójában festőként indult a pályafutása. Rajztehetsége már gyerekkorában megmutatkozott, nem véletlen, hogy felsőfokú tanulmányait a Képzőművészeti Egyetemen kezdte, innen két év után, 1917-ben iratkozott át a Műegyetem építészkarára. Tanulmányai nem nyúltak hosszúra, baloldali nézetei miatt még ugyanabban az évben kizárták az egyetemről. Karrierje így képzőművészként indult, és nem Budapesten, hanem szülővárosában, Pécsett. Fiatal grafikusként, festőként csatlakozott a Pécsi Művészkörhöz, itt-tartózkodása idején számtalan könyvillusztrációt és festményt készített, valamint megismerkedett Stefán Henrikkel és Johan Hugóval, akikkel Olaszországot bejárva elmerült a tájképfestészetben is.

1921-ben Forbát Alfréd hívására ment Weimarba, ekkor lett a Bauhaus tagja, s mivel az iskolában ekkor még nem volt hivatalos építészeti képzés, a jól rajzoló és tehetséges fiatalt maga az igazgató, Walter Gropius alkalmazta saját tervezőirodájában.

Ilyen környezetben alkotVA és élVE a mindennapokat nem is annyira meglepő, hogy a későbbiekben ennyire újító SZELLEMISÉGŰ és minőségi épületeket tervezett. 

Gondolkodásmódját jól tükrözte a formabontó Vörös kockaház-terve, ami egy korabeli családi házat mutatott be. Bár ma egy ilyen egyszerű kockát hétköznapinak gondolnánk, a historizáló villák után egészen üdének és újszerűnek hatott. A terv egyébként nemzetközi szinten is sikereket ért el, egyik látványrajza a New York-i MoMA-ban látható.

„Lakógép”-villák sokasága

1925-ben otthagyta a Bauhaust és hazatért, befejezte a Műegyetemet és beindította tervezői karrierjét. Leginkább társasházakat és villákat tervezett, főleg a budai oldalon, többek között a Napraforgó utcai kísérleti telepen, a XII. és a II. kerületi utcákat járva fedezhetjük fel a még ma is álló épületeit. Ezek közül máig az ország egyik legnagyobb sikerének számít a Lejtő úti villa, amivel 1933-ban a milánói triennálén megszerezte a legjobb minősítést. A Dálnoki Kováts Jenő számára tervezett Bauhaus stílusú épületet hosszas elhanyagoltság után, 2011-ben újították fel, jelenleg műemlék.

Bár a Dálnoki-villa hatalmas sikernek számított, Molnár Farkas sem tervezett mindig a lakók igényeinek megfelelő otthont. Egyik korai munkája, a Cserje utcai Hevesy-villa meglehetősen körülményes lett, az építész túlságosan ragaszkodott a saját elképzeléséhez és a Corbusier-féle lakógép ideájához. A házat jó ismerősének, Hevesy Iván fényképész-művészettörténésznek és feleségének, a fotóművész Kálmán Katának tervezte, így az emeleten a hálószobák mellett a fényképek előhívására szolgáló sötétkamra is helyet kapott. Bár ma alapvetően a fehéret és a feketét társítjuk a Bauhaushoz, valójában szívesen használták a színeket, így ebben a villában is élénkkék, sárga bútorok voltak. A bökkenő csak az volt, hogy Molnár nem tervezett gyerekszobát, a lakók nem szerették a lépcsőzést, a nagy üvegfalak pedig csak a fény beengedésére voltak jók, ugyanis „nyáron meleggé, télen hideggé tették a lakást” – ahogy Hevesy lánya később mesélte.

A modern építészek nemzetközi szervezetének (CIAM) magyarországi delegátusa, illetve vezetője volt. Rengeteg cikket és tanulmányt írt a modern építészettel kapcsolatban, rendszeresen publikált a Tér és Formában. A 30-as években, zürichi látogatása után szembesült azzal, hogy itthon nincsenek meg az anyagi keretei a nagyon igényes építkezéseknek. Ezért van az, hogy a Bauhaus stílusú villákat inkább a felsőbb osztály építtette magának, holott az irányzat a háború után fellépett lakáshiányra szeretett volna megoldást adni, elsősorban a munkásosztály és a kispolgárság részére. Molnár Farkas erre is talált megoldást, a szériagyártást szorgalmazta, de ezt nem fogadták el. Érdekes beleolvasni egyik korai építészeti hitvallásába is, ami segít egy picit jobban megérteni, mi minden ösztönözte tervezés közben.

Építeni annyit tesz: a természet (anyagi világ) adott rendjét megváltoztatni és az emberi akarás eszmei rendjébe helyezni. Jelenti: hegyeket széthordani, köveket vágni, zúzni, rombolni, szétszedni. Jelenti: téglát, követ, cementet, vasat összefüggésbe hozni, szerkeszteni. De az egész emberiség élete ez — felbontás és összeállítás. Analízis — szintézis. Építés. (...) Az ember erőszakos akarata rombol és összerak. Épít. Én viselem a fogalom súlyát, a kettő egy: destruktív-konstruktív – írta a Magyar Írás egyik 1923-as számában.

A befejezetlen templom

Ha végignézünk Molnár Farkas alkotásain, azzal szembesülhetünk, hogy szinte csak lakóépületeket tervezett. Ezt a sort a Magyar Szentföld-templom töri meg, ami torzóban maradt. A templomot P. Majsai Mór ferences szerzetes felkérésére tervezte, aki egy olyan zarándokhelyet szeretett volna létrehozni, ahol megtalálhatók a szent helyek másolatai, valamint a Szentföld topográfiája és relikviái. A nagyszabású templom terveit az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszuson mutatták be, a koncepció ekkor még közelebb állt a Bauhaus stílusához, mint a végső tervváltozatban látható 4. századi Szent Sír-templomhoz. Molnár Farkas elliptikus alaprajzi formát, kupolát és oldalkápolnák sorát tervezte a területre, amelyekben különböző biblikus eseményeket jelenítettek volna meg. 1940-ben kezdődött az építkezés, a betlehemi barlang alapkőletételével, amelyhez még a Golgotáról is hoztak darabokat, de a II. világháború félbeszakította a munkálatokat. Bár 1945-ben újraindult a kivitelezés, és a 20 méter magas kupola zsaluzata is elkészült, a kommunista hatalomátvétel után az egészet leállították, a zsaluzatot visszabontották. 

Mindezt Molnár Farkas már nem érhette meg. Budapest ostroma alatt Lotz Károly utcai lakásukba becsapódott egy akna, és bár családjával alapvetően a ház alatti óvóhelyen tartózkodott, 1945. január 6-án felment az otthonukba, amit épp akkor ért találat. Az építész olyan súlyosan megsérült, hogy január 11-én a Széher úti kórházban életét vesztette.

Források:

(Borítókép: Polyák Attila – We Love Budapest)

Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!

Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.

Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!

hirdetés

Címkék