Honnan jött Reitter Ferenc?
Ha hivatalosan szeretnénk meghatározni, hogy ki volt Reitter Ferenc, akkor így szól a jellemzés: mérnök és hivatalnok, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának szakosztályfőnöke és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, valamint Clark Ádám 1866-os halála után a Lánchíd Társulat főmérnöke. Tipikusan az az ember volt, aki – bár a fővárostól távol, Temesváron született 1813-ban – Budapest életében meghatározó szerepet játszott, még úgy is, hogy nem minden terve valósult meg.
Ráadásul Reitter nem mindent tett az állami vagy a fővárosi hatóságok megbízásból, hanem az ország jobbítása érdekében, önszorgalomból. Szabadidejét és saját pénzét használta fel tervei elkészítéséhez, amiket mindig alaposan elő is készített. Felmért, számolt, adatokat gyűjtött, és ha arra volt szükség, akkor pedig utazott. Nappal végezte a hivatali munkáját, éjjel pedig a saját ötletein dolgozott. Mélyen elkötelezett ember volt, aki akkor sem keseredett el, ha egyik-másik tervét elkaszálták, inkább alkalmazkodott az adott helyzethez. Nem véletlenül dolgozott kitartóan a város jobbításán egészen 1874-ben bekövetkezett haláláig.
Reitter Ferenc 1833-ban végzett mint mérnök. Az Országos Építészeti Főigazgatóságnál kezdett dolgozni, közben részt vett a Tisza és a Maros folyók térképészeti és vízműtani munkáiban, meg a Duna térképezésében és az Al-Duna szabályozásában is. Aztán 1848-ban kitört a forradalom, Reitter pedig a felkelés mellé állt, mint igazi hazafi. Ennek köszönhetően a szabadságharc leverését követően letartóztatták és Kufstein várába bebörtönözték, ami a Habsburgok ellen harcoló politikai foglyok börtöne volt. Nem sokáig ült, ugyanis 1850-ben amnesztiával szabadult, ezt követően költözött a fővárosba.
A főváros szolgálatában
Reitter a budai helytartósági osztály építészeti igazgatóságánál kezdte meg városjobbító tevékenységét. Fáradhatatlan volt, megállás nélkül dolgozott, egyszerre több dolgon is. Számtalan munkában vett részt, az első jelentősebb a dunai rakpartok megtervezése és megépítése volt. Később kidolgozta a főváros építési ügyrendjét és szabályait, valamint Buda – beleértve a Várat is – rendezési tervét. Amikor 1870-ben megalakult a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, szakosztályfőnökként vett részt az új hivatal tevékenységében. Ekkor tervezte meg az Andrássy utat (vagy ahogy akkor nevezték: Sugár út), a Nagykörutat, és kidolgozta Budapest csatornázási programját is.
Összességében elmondható Reitter munkásságáról, hogy
Budapest nagyvárosi, világvárosi jellegének kialakításához meghatározó mértékben járult hozzá.
Reitter Ferenc nélkül ma feltételezhetően nagyon másképp nézne ki a főváros. Amikor a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagja lett, első körben, mielőtt belevágott a konkrét feladatokba, alaposan tanulmányozta a világ nagyvárosainak (London, Párizs, Berlin és München) építészetét, arculatát.
Legnagyobb szabású munkája végül sosem valósult meg, ám ha megcsinálták volna, most másképp festene Budapest, a belvárosa mindenképpen. Az volt az elképzelése, hogy egy Pestet körülölelő, nagyjából a mai Nagykörút vonalát követő, hajózható csatornát épít. Ez a terv több problémát is orvosolt volna. Ott volt az akkoriban még megoldatlan árvízvédelem. Damoklész kardjaként lebegett a város felett egy esetleges, az 1838-ashoz hasonló árvíz rémképe, ami pusztítóan hatott volna a városra. Reitter terve szerint a zsilipekkel lezárt csatorna elvezette volna a felesleges vizet. Aztán ott volt az iparosodás kérdése is. Az üzemek és a gyárak a Nagykörút vonalán épültek fel, és a csatorna megoldást jelentett volna számukra a szállítás terén, ami addig elég nehézkesen zajlott. Ugyanez volt a helyzet a Jászai Mari tér és a Kossuth tér környékére tervezett közraktárakkal. Mindezt megkönnyítendő, a csatornát összekapcsolták volna a pesti és a budai pályaudvarokat összekötő vasúttal.
Reitter terve kezdetben lelkesedést váltott ki, ennek köszönhette, hogy a Magyar Tudományos Akadémia a levelező tagjának választotta. Ám a kezdeti lelkesedés pár év alatt elpárolgott az óriási költségek miatt: a terv előbb lekerült a napirendről, majd a fejlesztési munkák más irányt vettek. Reittert azonban mindez nem kedvetlenítette el, tisztában volt vele ő is, hogy a terve megvalósítása drága mulatság, és hatalmas terhet róna a városra, neki pedig nem az eladósítása, hanem a felemelése volt a célja. Így az új irányvonalat és terveket is lelkesen fogadta, és részt vett azok megvalósításában. Kitartóan dolgozott egészen a halála napjáig. 1874. december 9-én hunyt el.
Források:
(Borítókép: Balkányi László – We Love Budapest)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
