Milyen lenne Budapest a Nagykörút és a hidak nélkül? Milyen lenne a főváros, ha a Duna még mindig háborogna, és hiányozna a csatornázás is? Ha nem lett volna a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, meglehet, hogy ezek a fejlesztések is elmaradnak, és máshogy alakult volna Budapest élete. Idén 155 éves a hatóság, amely a főváros általános rendezési tervét szorgalmazta.

A Fővárosi Közmunkák Tanácsa (FKT) volt az a hatóság, ami a Duna fővárosi partszakaszainak szabályozásáról, nagy közlekedési utak nyitásáról és újabb hídépítésekről döntött. Szorgalmazta a főváros általános rendezési tervét, ami alapján kiépültek a körutak és a sugárutak, rendezte a dunai rakpartokat, és elérte azt is, hogy végre megoldódjon minden fertő és betegség oka: legyen csatornázás Budapesten. Persze

a jó döntések mellett azért vitatott(abb) akciók is voltak,

mint – mondjuk – a Belváros teljes átépítése, ami a Pestet és Budát összekötő új híd miatt vált szükségessé, de olyan elképzelések is felmerültek, mint hogy hajózható csatorna legyen a Nagykörút nyomvonalán.

Miért jött létre?

A 19. századra Buda és Pest között hatalmas szakadék tátongott. Míg utóbbi az ország gazdasági és társadalmi fejlődésének szíve volt, addig Budát a lelassult vagy inkább megállt idő őrzőjeként tartották számon akkoriban. Ahhoz, hogy az ilyen erős ellentétből valami olyan szülessen, ami felér egy világvárossal, elkötelezett emberekre és intézményekre volt szükség – utóbbiak közé tartozott a Fővárosi Közmunkák Tanácsa. Mindez nem volt előzmények nélküli. Ez volt az az időszak, amikor Európa-szerte megalakultak az egyes városok fejlődését irányító, szabályozó bizottságok, így a londoni Metropolitan Board of Works vagy a bécsi Városbővítési Bizottság. Persze az FKT-nak itthon is volt egy elődje: a József nádor által létrehozott Szépítő Bizottmány.

Végül 1870-ben a magyar kormány hívta életre a Fővárosi Közmunkák Tanácsát,

amiben már erősen közrejátszott Pest, Buda és Óbuda egyesítésének előkészítése, majd egy világváros létrehozása, ahogy az infrastrukturális megoldások megtalálása is – hidak, utak, közlekedés fejlesztése, valamint a Duna fővárosi szakaszának szabályozása. Noha az FKT elnöke a miniszterelnök, Andrássy Gyula volt, valójában az alelnök, Podmaniczky Frigyes intézett minden, a várossal kapcsolatos ügyet: rohangált a törvényhatóságok, a minisztériumok és a hivatalok között, vezetőkkel, mérnökökkel, építészekkel és fontos főurakkal találkozott.

Andrássy út és Nagykörút

Mire van szüksége Pest városának, hogy magára fővárosi alakot öltsön? Mi szép és kényelmes leend a pestiekre nézve ez árnyas fasorok közt a Lánchídtól kezdve egész a Városerdőig mintegy parkban sétálni s kocsizni, kikerülve a szűk ronda Király utcát s annak unalmas vég nélküli házsorát

– írta Kossuth Lajos 1841-ben a Pesti Hírlapban.

Jó pár évnek el kellett telnie ahhoz, hogy az álom valósággá váljon: a belvárost a Ligettel összekötő út megépítésének fontosságát ekkor Andrássy Gyula vetette fel. Látva, milyen fontos útvonala, sőt turistalátványossága ma Budapestnek az Andrássy, furcsának tűnhet, hogy kiépítését nem támogatta mindenki, de végül az 1870. évi LX. törvénycikk eldöntötte a Sugárút létrehozását.

Bár a Nagykörút mai arcát is az FKT-nek köszönhetjük, azért az első koncepciók elég meredekre sikerültek. Reitter Ferenc, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa szakosztályfőnöke állt elő azzal az ötlettel, hogy élesszék fel a Duna mellékágát, a Rákos-árkot, és a mai Nagykörút nyomvonalán legyen egy hajózható csatorna. A 12 híddal átszelt, rakodóhelyekkel kiépített meder olyan széles és mély lett volna, hogy a legnagyobb hajók is elférjenek. Az ötletet többen is támogatták, ám pénzhiány miatt nem valósult meg. Pestből végül nem lett kis Velence, viszont a tanács abban egyetértett, hogy a Sugárút (ma Andrássy út) mellett szükség van még egy, a külvárosi és belvárosi részeket összekötő útvonalra, úgyhogy megindult a körút előkészítése, majd pedig a kiépítése. 

Amiért rombolni kellett

Ahhoz, hogy felépülhessen a Döbrentei teret a Március 15. térrel összekötő Erzsébet híd, komoly átalakításokra volt szükség a környéken. A híd miatt ki kellett szélesíteni a mai Kossuth Lajos utcát, így

a régi pesti óváros 120 ház lebontásával – köztük a régi Kúria, az Athenaeum palotája és a régi pesti Városháza – teljesen eltűnt,

ahogy olyan, ma már csak archív fotókon látható terek is, mint az Eskü tér, a Hal tér vagy a Rózsa tér. Az előzetes tervekben a Belvárosi plébániatemplom bontása is szerepelt, de hosszas vita és a lakosság felháborodása miatt végül elvetették az ötletet, helyette inkább a lehajtót tervezték át.

Az FKT a mai Madách tér helyén is teljesen mást szeretett volna megvalósítani: egy egész Erzsébetvárost átszelő sugárutat. Először a háború, majd pedig pénzhiány miatt a nagyívű tervekből végül csak a mai tér és a sétány valósult meg, rajta a Madách-házakkal – a boltíves épület a Fővárosi Közmunkák Tanácsa utolsó székháza volt. Az útvonalat eredetileg azért hozták volna létre, mert a századfordulóra már tarthatatlanná vált a Király utca és a Dob utca zsúfoltsága, leharcolt megjelenése, és szükség volt egy szebb, jobb alternatívára. A tervek szerint ez az új városháza épületének tengelyéből indult volna, egészen a Rottenbiller utcáig, majd a Damjanich utcán át érte volna el a Városligetet. A teljes útvonal végül nem készült el, ám örömre ad okot, hogy egy része mégiscsak megépült, így az autók helyett a gyalogosoké lett a terep.

A Fővárosi Közmunkák Tanácsának számtalan épületet, fejlesztést köszönhetünk, de ők lendítették előre a főváros csatornázásának és a rakpartok kiépítésének ügyét is. Végül 1948. november 17-én szüntették meg a hatóságot.

Források: 

(Borítókép: Polyák Attila – We Love Budapest)

Legyetek ott első városi piknikünkön!

Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.

Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!

hirdetés

Címkék