Hajózható csatorna
Vajon milyen lenne, ha villamos helyett vaporettóval vagy gondolával közlekednénk a Teréz körúton, ahol a folyó vizén néha még kacsákat is látnánk, amikor nem a legnagyobb dunai hajók közlekednének rajta? Ez egyáltalán nem a mi fantáziánk szüleménye: Reitter Ferenc, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa szakosztályfőnöke állt elő azzal az ötlettel, hogy élesszék fel a Duna mellékágát, a Rákos-árkot, és a mai Nagykörút nyomvonalán legyen egy hajózható csatorna. Az egykori mellékág nagyjából a 18. század közepéig megvolt, és leginkább esővíz-levezetőként és szennyvízcsatornaként funkcionált, Mária Terézia idején döntöttek a feltöltése mellett. Reitter már 1842-ben beszélt egy lehetséges csatornáról az egykori dunai ág helyén, de komoly tervvel csak jó húsz évvel később, az 1860-as években állt elő. A csatornát zsilipkapukkal választották volna el a Dunától,
a 12 híddal átszelt, 48 rakodóhellyel kiépített meder pedig olyan széles és mély lett volna, hogy a legnagyobb hajók is elfértek volna rajta.
Az ötletet többen is támogatták, a kivitelezésre létrejött a Pesti Dunacsatorna Társaság, amely vállalta, hogy négy év alatt megépül a hajózható csatorna. Pénzhiány miatt végül nem valósult meg, ezért csak a hirtelen lezúduló esők utáni villámárvizekben érezhetjük egy picit a Duna-csatornában magunkat.
Gellért-hegyi panteon
A Gellért-hegy és egy nemzeti panteon létrehozása mindig is izgatta az építészek és nagy gondolkodók fantáziáját, a 19. és a 20. század folyamán rengetegen terveztek olyan épületeket, amelyekben a nemzet legfontosabb alakjainak állítanak emléket, tehát róluk készült festmények és szobrok láthatók bennük – bár egy idő után a Gellért-hegyi panteon a Feszty-körkép otthona lett volna. A magyar nemzet nagyságát hirdető gondolatok először a romantika idején merültek fel, 1837-ben írtak ki pályázatot a Nemzeti Panteonra, amit Berczik Gyula nyert meg egy
széles utakon megközelíthető, oszlopcsarnokos, kupolás épület terveivel, amelynek alapjait a Citadella falai szolgáltatták volna, sőt, még a hegyre felvezető sikló útvonalát is kialakította.
A terv végül nem valósult meg, helyette facsemetékkel ültették be a Gellért-hegyet, a panteonszerepet pedig a Kerepesi temető kapta meg. A 20. században ismét előkerült a Gellért-hegyi nemzeti kegyhely kérdése: Medgyaszay István már egyetemista korában foglalkozott a hegy és a Citadella környezetének hasznosításával, valamint a panteon megtervezésével, így nem meglepő, hogy a diplomamunkája is ez lett, amit hosszú évek után is folyamatosan tökéletesített. Az építész a legapróbb részletekig kidolgozott mindent, nem csupán az alaprajz készült el, hanem szöveget is mellékelt, a tervet pedig Párizsban, Londonban, Monzában, de még New Yorkban is méltatták, miközben nemcsak rengeteg díjat kapott érte, de a neve is széles körben ismert lett.
Új fürdőváros
A Tabán helyére Budapest új fürdővárosát álmodták meg, ahová évente több ezren érkeznek majd. A törekvést segítette, hogy a környéken már ott volt a Rudas és a Rác fürdő, a Gellért-hegy belsejében pedig a meleg vizű források. Az első tervpályázatot 1933-ban írták ki, és annak ellenére, hogy kifejezetten jó ötletekkel indultak rajta a tervezők, a bírálóbizottság egy tervet sem talált megépíthetőnek. Ez egy elég grandiózus elképzelés volt, amelyben nemcsak egy új fürdő megépítése, de szállodák (évi 4-5 ezer vendéget vártak) és irodaházak felhúzása is cél volt. 1937-ben írták ki a Tabáni Gyógyfürdő-szálló tervpályázatát, amelyre a legmerészebb anyagot Vágó József építész rakta össze, aki hivatalosan – kamarai tagság hiányában – nem is indulhatott a pályázaton, ám az egész városrészt áttervező koncepciója nagy sikert aratott.
Ha az ő elképzelései megvalósultak volna, akkor ma egy gigászi városnegyed lenne a Tabán helyén, széles sugárúttal, elegáns lakónegyedekkel és egy olyan szállodával, melynek toronyépülete mellett az Andrássy úti paloták is eltörpülnének – ám azt fontos hangsúlyozni, hogy a tervezett fürdőváros nem az ő tervei alapján épült volna fel. A Tabáni Gyógyfürdő-szálló végül sosem készült el, a nagy ívű álmokat a háború és a pénzhiány elmosta, így a területet végül parkká alakították.
Forrás:
- Jamrik Levente: Ezer méter magas piramist terveztek a Gellért-hegy tetejére, Index, 2021. március 21.
- Pesti Monika: Milyen lett volna Budapest Vágó József korabeli tervei szerint?, Lechner Tudásközpont, 2019. március 13.
(Borítókép: Vágó József terve a Tabán rendezésére, Szarvas tér, Nemzeti Művészet - Arcanum)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
