A tér, aminek szinte csak a neve változott
Ha megnézünk egy klasszikus Klösz György-fotót a Vörösmarty térről, amit akkor – az 1870-es évek második felében – még Gizella tér néven ismertek a városlakók, mindössze három különbséget fedezhetünk fel a mai és az akkori tér képe között. Az egyik a földalatti (ami majd csak 1896. május 2-án nyit meg) ki- és bejárata, a másik a későbbi névadó, Vörösmarty Mihály monumentális, több alakot is szerepeltető szobra, amit még később, 1908 májusában lepleztek le, az alkotói pedig hárman voltak, két szobrász, Kallós Ede és Telcs Ede, valamint Márkus Géza építész. A harmadik pedig az oroszlános kút.
Ezt az alakját a tér már jóval azelőtt megkapta, mint hogy a fenti fotót Klösz György elkészítette volna. Az 1800-as évek első felében, egészen pontosan 1812-ben kapta meg az első nevét mint tér, úgyhogy nyugodtan nevezhetjük ezt az időpontot nullpontnak, de a teresedési folyamat már korábban elkezdődött. Az 1700-as évek második felében a városnak ezen a részén ronda raktárépületek álltak, melyekben sót és dohányt tároltak. Hild János aztán egy javaslattal élt a városvezetés felé, amit el is fogadtak: bontsák le a raktárakat, melyek helyén alakítsanak ki tereket: az egyik a József nádor tér lett, a másik pedig a Vörösmarty, ami 1812-től Színház tér, 1830-tól Harmincad tér, 1833-tól Játékszín tér, 1840-től Séta tér, 1846-tól Német Színház tér, 1850-től ismét Színház tér, 1866-tól Régi Színház tér, 1874-től Gizella tér, 1918-tól Károlyi Mihály tér, 1920-tól újból Gizella tér, majd 1926-tól Vörösmarty tér volt.
A reformkortól a millenniumig
Hild nevezte el az általa elkészített terveken a teret Színház térnek, mivel egy színházat is tervezett oda. Fel is épült, a mai és akkor még meg nem épült Vigadó mögötti részre, ez volt a Pesti Városi Német Színház. Nem ez volt a tér elsőként átadott új épülete, hanem egy vendéglátóipari egység, a Vendéglő a Magyar Királyhoz, ami 1930-ig szolgálta a betérő vendégeket. Lakóházak is határolták a teret, melyek lakói első körben a pesti görög diaszpóra tagjai voltak, akiket követett egy másik népcsoport, a román anyanyelvű cincárok, akik bőr- és pokróckereskedéssel foglalkoztak. Az első pár évben egyébként nem festett valami jól a tér: nem volt lekövezve, és még azok a jórészt lecsoffadt állapotú házak álltak ott, melyek a raktárépületeket is körbevették. Ezeket aztán egymás után lebontották, hogy a helyükre újakat húzzanak fel. Az egyetlen kivételt – legalábbis ekkor még – a Gerbeaud-ház helyén állt Pesti Harmincadhivatal jelentette, az viszonylag sokáig, 1859-ig állt ott.
Hiába változott és szépült meg a tér arculata az 1840-es évekre, az évtized második fele már nem alakult valami jól. 1847-ben kigyulladt a színház, ami aztán ott állt kiégve, merthogy közben kitört a forradalom, amit követett a szabadságharc, melynek szomorú következményeként az osztrákok Pest egyéb részeivel együtt a teret is szétlőtték. Hiába festett ekkor már egészen jól, visszazuhant a lerobbantság állapotába. Ez az állapot 1868-ig állt fenn, akkor született döntés arról, hogy a törmeléket és a romokat el kell bontani és rendezni kell a tér arculatát, például a menthető házak felújításával meg új és szép épületek emelésével. Ekkor épült fel a tér arculatát sokáig meghatározó Haas-palota is. Rövid időre a tér közepére egy kisebb árucsarnokot is felhúztak, ami 1874-ig állt itt, illetve két évvel ezt megelőzően veszélybe került a tér léte, ugyanis erős lobbizás indult a városi tanácsban annak érdekében, hogy ismét építsék be a teret lakóházakkal, de ezt az elgondolást végül a téren élők sikeresen megfúrták.
Egyszer fent, egyszer lent
A millennium időszaka aztán fontos és lényeges változásokat hozott. Egyfelől itt létesült az egyik végállomása a földalattinak, másfelől ekkor emelték a Vörösmarty-szobrot. Harmadrészt pedig a tér parkosítása, zöldítése is elkezdődött, amit azonban megnehezített az, hogy a tér fontos közlekedési csomópont is volt. A Vigadó, valamint a környéken felépült bankok, minisztériumi épületek és hivatalok miatt indokolt volt, hogy a már korábban is itt lévő bérkocsiállomás megmaradjon. Sőt, ahogy megjelent itt a földalatti, illetve ahogy fejlődött a közösségi közlekedés, a téren másfajta járművek jelentek meg: az autóbuszok.
A 30-as évekre a pesti oldal legfontosabb autóbusz-állomása a Vörösmarty téren volt. Mivel egyre nagyobb forgalmat bonyolított le, középre járdaszigetet építettek, majd a parkosítás kárára parkolókat is kialakítottak a téren. Ekkor bontották le a földalatti díszes-majolikás, épületszerű be- és kijáratát. Aztán jött a II. világháború, ami újabb jelentős változást hozott: az addig meghatározó Haas-palota súlyos találatot kapott, részben lakhatatlanná, használhatatlanná vált, de végül csak a 60-as években bontották le. A helyén parkolók létesültek egy rövid időre, majd egy irodaház (ORI-székház) épült fel a helyén.
Modern idők
A Vörösmarty teret ezután többször is rendezték. Először az 1970-es évek végén kezdték el a környékkel együtt átalakítani. Gyalogoszónává formálták át lassú fokozatossággal, ami 1984-re zárult le, onnantól kezdve a tér elsősorban a gyalogosoké lett. Egy évvel később készült el a tér másik köztéri alkotása, az ún. oroszlános kút. Ez a folyamat akkor elakadt, majd a 2000-es évek első felében folytatódott: az ORI-székházat lebontották, helyére került a most is ott álló üveg-fém irodaház, és ekkor adták át teljes mértékben a teret a gyalogosoknak. A főváros legbelvárosibb részének legfontosabb tere, ami kvázi főtér, nem lehet az autósoké. Ezt pedig több dolog is indokolta.
Egyfelől egyre több turista fedezte fel magának a Vörösmarty teret, mára ugyanolyan zarándokhely lett, mint a Halászbástyából vagy a Szent István-bazilikából. Egykor tartottak a téren vásárokat is, azok pedig vissza-visszatértek a térre, ehhez pedig szükség volt helyre, és a közlekedés akadályt jelentett ezek megrendezésében. Az Ünnepi Könyvhétnek már 1929 óta a Vörösmarty tér és a Vigadó előtti korzó a helyszíne. 1998 óta rendezik meg itt az adventi és karácsonyi vásárt, ami talán a legnépszerűbb ilyen típusú rendezvény. Elődje is volt, még az 1980-as években, az Aranykapu. De van ám társa is, a húsvét idején megrendezésre kerülő kézműves tavaszi vásár. Legalább ilyenkor a budapestiek is biztosan felkeresik a Vörösmarty teret.
Források:
(Borítókép: Kőrösi Tamás – We Love Budapest)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
