181 éve, november 15-én született Klösz György. A Johann Justus Georg Kloess néven Darmstadtban világra jött fotósnak nemcsak a neve lett magyar az évek folyamán, de azt is végignézte, ahogy a provinciális Pest-Budából világváros, Budapest lesz, saját identitással és ragyogó épületekkel. Mindezt pedig sosem szűnő szorgalommal fényképezte.
Jelenleg 1200 fotóját ismerjük, de nem kizárt, hogy ennél nagyságrendekkel többet készített. Nem mi vagyunk az egyetlen rajongói, vele foglalkozva érdemes megemlíteni Lugosi Lugo László munkásságát, aki éppen úgy sorozatokban gondolkozott, mint Klösz, akinek képei annyira lenyűgözték, hogy a XX. század második felében végigfotózta a képein megjelenő helyeket. Ez azért is szép teljesítmény mindkettőjüktől, mert Klösznek annak idején még nem volt a mellényzsebében az eszköze, lovas szekéren hordta magával a berendezéseit és gyakran ezen állva készítette el képeit, Lugosi ezért a saját autója tetejéről reprodukálta a beállításokat.
Klösz eredetileg nem fotósnak indult, ami nehéz is lett volna, tekintve, hogy a technológia nagyjából egyidős vele. Gyógyszerészetet tanult a fotózás mellett, majd Bécsben kezdte meg pályáját, ezt követően érkezett Pest-Budára, két társával nyitotta meg műtermét a belvárosban. Budapestet az 1870-es években kezdte fotózni, megörökítette az Ördög-árok vize által okozott pusztítást, az Andrássy utat, az első villamosokat, a Mentőszolgálat elődjét, Kossuth Lajos temetését. Sőt
ő volt az, aki restaurálta Petőfi ismert dagerrotípiáját,
a költő hiteles arcképét, miután a tulajdonos vízzel igyekezett megtisztítani azt. Nemcsak Budapesten volt aktív, több száz vidéki kastélyt is lefotózott a teljes Nagy-Magyarország területén, de a szegedi árvizet is az ő fotóiról ismerjük.
Klöszt nem csak az ő korában vadiúj fényképészszakmában ismerték el, kifejezetten tehetős ember volt, a Városliget szélén álló egykori villájában hamarosan fotóművészeti múzeum nyílik. Vagyonát annak is köszönhette, hogy a nyomdai sokszorosítás úttörője volt, így 51 éves korára 400 négyzetméteres nyomdát vezetett, ahol 40 ember dolgozott. Később fiát, Pált, aki Bécsben a grafikai főiskolán tanult, a cég társtulajdonosává tette. Vállalatuk egészen az 1948-as államosításig létezett, térképek is készültek náluk, az általuk nyomott plakátok pedig hozzájárultak a lassan világvárossá váló Budapest új kozmopolita arcának megszületéséhez.
Nemcsak remek szakember, hanem egyedi figura is lehetett. Erről tanúskodik egy német baráti egyesület tagjaként egy farsangi hagyományt ápoló „Narrenabend” alkalmával, 1884-ben készült kép, ahol egy római diadalünnepet játszottak újra a résztvevők. Klösz „barátunk” marcona arccal, oldalán bájos feleségével, Zeller Franciskával, a kőbányai állomásfőnök lányával látható, amint hatalmas, szarvakkal ékített sisakban alakítja a legyőzött germánok egyik vezetőjét. Azzal együtt is meglehetősen hitelesen, hogy megszerette választott hazáját és melegen pártfogolta a magyar ügyeket.
Születése alkalmából képgalériával emlékezünk meg róla, életéről itt és itt tudhatunk meg többet, de munkásságáról album is készült, ha pedig időnk engedi, feltétlenül nézzük végig fotóit a Fortepanon. Fontos szakaszát örökítette meg Budapest fejlődésének, és kevés főváros mondhatja el magáról, hogy ennyire hűséges és lelkes fotókrónikás dokumentálta csikóéveit.
Források:
- The Hungarian Quarterly, Ibolya Planck: A Nineteenth-Century Glance, 2003, 169. szám
- Budapest, Sándor P. Tibor: „Aus deutschem Herzen ein ungarisches Éljen!”, 2007. szeptember
A cikk az Arcanum Újságok felhasználásával készült.
(Borítókép: Klösz György - Budapest Főváros Levéltára - Fortepan)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
