Kezdeti évek
Telcs Ede azon fővárosiak közé tartozik, akik nem itt születtek, nem itt cseperedtek fel, nem itt szerezték első és egész életükre kiható tapasztalataikat, de aztán erre vetette őket a jó sorsuk, itt ragadtak, és lassan, de biztosan budapestivé váltak. Ma már elképzelhetetlen lenne a város mindazon csodák nélkül, amiket ő készített a város számára, melyek között apróságok éppúgy vannak, mint ún. nagy dolgok. Csak hogy két szélsőséget említsünk Telcs Ede munkái közül: övé a Hősök terén a millenniumi emlékművön Szent László szobra (volt még egy III. Károly is, ami súlyos sérüléseket szenvedett el a II. világháborúban, és a politika nem akarta, hogy helyreállítsák, a helyén most Bethlen Gábor álldogál), illetve a Városmajorban Hüvelyk Matyi szobra.
Telcs másfél évvel volt idősebb, mint Budapest. A főváros 1873 novemberében született, a szobrász pedig 1872 májusában, Baján. Apai nagyapja sírkövek vésésével és címfestéssel foglalkozott, a kis Ede az ő tehetségét örökölte. Már gyerekként is rengeteget rajzolt – például apai nagyanyját, aki 115 évesen hunyt el –, és festő szeretett volna lenni. A család később Szabadkára költözött, Telcs itt végezte el az általános meg a középiskolát. Közben inaskodott egy sírkőtelepen dolgozó szobrász mellett, majd ezt követően és első ízben Pestre került: a Budapesti Székesfővárosi Iparrajziskolában fejlesztette magát.
A gyakorlat teszi a mestert
A tanulás sosem kötötte le Telcs figyelmét, inkább a gyakorlatban, a munkában hitt. Naphosszat csak rajzolt, elsősorban a magyar történelem fontos alakjait, merthogy a rajzolás mellett a történelem is nagyon érdekelte. Aztán az iskolát félbehagyva 1888-ban Bécsbe ment, ahol szobrászatot tanult Edmund von Hoffmann műtermében, majd az akadémiára is felvették, amit tovább fokozott azzal, hogy ezt követően bekerült Caspar von Zumbusch mesteriskolájába is, ami akkoriban a szobrászképzés legmagasabb státusszal bíró csúcsintézménye volt. Ide csak a legtündöklőbb tehetségeket vették fel.
Telcs pedig itt is bizonyított: még csak elsőéves volt, amikor
egy mitológiai szoborcsoportjával megnyerte a mesteriskola legnívósabb díját.
Ez, illetve később a Góliát című szobra Magyarországon is ráirányította a figyelmet az ifjú szobrásztehetségre, de ő egyelőre még nem tért haza, hanem befejezte az iskoláit, majd tett egy utazást Olaszországban, elsősorban is Velencében. Ezt követően utazott haza, és meg sem állt Budapestig, ahol letelepedett. Az Epreskertben Zala György mellett dolgozott egy évig, majd szépen önállósította magát.
A szobrászkirály
Az önállóságot úgy sikerült elérnie Telcsnek, hogy saját műtermet nyitott, amit abból tudott megfinanszírozni, hogy az 1896-os millenniumi kiállításon jó pénzért eladta két művét. A már említett Góliátot a magyar állam vásárolta meg tőle, míg a Két bornemissza című szobrot pedig nem más, mint maga az uralkodó, Ferenc József, akivel ebből az alkalomból személyesen is találkozott.
Telcs élete ezt követően viszonylag nyugalomban és sok-sok megbízással telt. Gyakorlatilag megállás nélkül dolgozott, és nemcsak Budapesten, hanem vidéken is, de azért a legtöbb munkája mégiscsak a fővároshoz kötődik. Olyan épületekhez készített díszítőszobrokat, mint a Zeneakadémia, a Széchenyi fürdő, a Gellért fürdő, a Gresham-palota, az egykori Magyar Általános Hitelbank (ma Pénzügyminisztérium). Elkészítette Alpár Ignác Városligetben álló szobrát éppúgy, mint Vörösmarty Mihály emlékművét (ezt Kallós Edével közösen) a költőről elnevezett téren és a már említett királyszobrokat a Hősök terén. Kisebb szobrai közül Prielle Kornélia mellszobra a Nemzeti Színházban látható, míg utolsó, Assisi Szent Ferencet ábrázoló műve a Bakáts téri templomban.
Telcs 1930-ban állította fel a Szabadság téren azt a díszkutat, ami Széchenyi István felesége, Crescence előtt tiszteleg. Az asszony 1846-ban egy platánfát ültetett el a téren – és az a mai napig ott is áll, akárcsak Telcs Ede díszkútja. A szobrász akkor is nagyot és kifejezőt alkotott, amikor valami kis csacskaságot formázott meg, mint amilyen Hüvelyk Matyi szobra a Városmajorban. Végül ne menjünk el azok mellett a csodás alkotások mellett sem, melyek a Fiumei úti sírkertben láthatók. Olyan nagy formátumú emberek síremlékét készítette el többek között, mint Barabás Miklós, Munkácsy Mihály vagy Mechwart András (ezt Alpár Ignáccal közösen).
Nyugodt szakmai, nyugtalan magánélet
Telcs anyagi biztonságban élt, sok megbízással a háta mögött, így rengeteget utazott is. Bejárta egész Európát: Olaszországot, Németországot, Franciaországot, és két évet eltöltött Hollandiában is, bár ide 1920-ban a munka szólította elsősorban. Talán levegőváltozásra is szüksége volt: a háború évei alatt súlyosan megbetegedett, majdnem ott is maradt, állítólag Kosztolányi Dezső már megírta a nekrológját is, amire végül nem volt szükség.
Telcs Edének több felesége is volt. Az első fiatalon, mindössze 10 év házasság után hunyt el vesetuberkulózisban. Telcs annyira összetört a tragédia miatt, hogy hosszú időre szanatóriumi kezelésre szorult. Gyerekeire addig az egyik tanítványa vigyázott, akit aztán felépülve el is vett feleségül. Tőle a hollandiai évek után vált el, hogy nem sokkal később ismét megnősüljön. A 3 nőtől összesen 5 gyereke született.
Bár Telcs Ede zsidó családból származott, azonban mind a koncentrációs tábort, mind a munkaszolgálatot elkerülte. Mentesítő iratot kapott, és a nyilasok tombolása, valamint Budapest ostroma alatt pedig egy svéd követségi oltalom alatt álló házban élt a nejével Pesten. Más források szerint viszont hamis papírokkal vészelte át a borzalmakat. A lényeg, hogy a háborút szerencsésen túlélte, majd utána a feleségével együtt visszaköltözött budai műtermébe. Pár évvel később, 1948-ban hunyt el Budapesten. Az ostrom során épségben megmaradt szobrait, plakettjeit, festményeit, fényképeit és minden dokumentumát szülővárosára, Bajára hagyta. Síremléke, amit saját maga készített, a Farkasréti temetőben áll.
Források:
(Borítókép: Kőrösi Tamás – We Love Budapest)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
