Carola Cecília történetében nem kevés legenda akad, de ő maga is hozzájárult saját nimbuszának megteremtéséhez. Gyerekkorát jótékony homály vonja be, állítólag egy boroszlói búzaföldön találtak rá vadászok, mellette pedig egy írást:
Ich heisse Carola Vogel.
– vagyis: Vogel Carolának hívnak. Amikor a vadászok magukkal akarták vinni a kislányt, egy nő szaladt utánuk egy aranylánccal, hogy az is a kicsié. Ezt az ékszert a felnőtt demimonde állítólag sosem vette le a nyakáról. A valóság ennél valószínű prózaibb. A hölgy eredeti neve Vogel Wilhelmina Cecília Klotild Auguszta volt, és Berlinben nőtt fel. Később Bécsbe került, ahol egy tündérjátékban látta meg alakítását Somossy Károly, a Somossy Orfeum igazgatója, és azonnal leszerződtette. Először csak kisebb szerepeket, sanzonokat bízott rá, ám ezekben olyan hatalmas sikert aratott, hogy rövidesen az egész műsort rá építették.
Egyik sikerszáma a Látta-e már Budapestet éjjel? című Zerkovitz-kuplé volt, amit mi már a Cotton Club Singers előadásában ismerünk. A pesti éjszaka csalogánya azonban nem rebegtette naivan a szempilláját, ha egy kis pénzről volt szó, szinte sportot űzött előkelő és dúsgazdag lovagjai megkopasztásából, nem bánta, ha nemcsak tehetségével, de magánéletével is az újságok címlapjára kerül.
Aki egykor megírja Budapest történetét, Somossy Károly és Carola Cecília alakjáról nagyon sokat írhat. Ők tanították meg lumpolni a várost
– írta róla barátja, Krúdy Gyula A vörös postakocsi című regényében. Ha felöltözött, úgy festett, mint egy ékszerbolt kirakata, szerette a drágaköveket,
életmódjával pedig bármelyik mai rocksztárt lepipálta.
Éjfélig a színpadon kápráztatta el a közönséget, majd megvacsorázott, aztán felült a legelegánsabb fiáker bakjára, és fel-le hajtotta a lovakat az Andrássy úton. Gyakran hajnalig tartott a mulatság, Carola Cecília ekkor gyorsan megreggelizett a Ligetben, majd indult vissza az Orfeumba próbálni. Csak délután pihent valamicskét, de ahogy felállt a színpadra, ragyogott, és a lábai előtt hevert a közönség. Hiába béreltek neki csodás palotákat és öltöztették selyembe, bársonyba udvarlói, a hírnév és a csillogás érdekelte, ezért fénykorában is sokáig megelégedett egy nem különösebben fényűző lakással a Gyár utca 36. (ma Jókai utca 10.) alatt, mármint amikor nem valamelyik lovagja bérelt neki luxusbirtokot.
Különvonat, megkopasztott udvarlók és ezresből tekert cigi: Carola Cecília az ágyban
Több domíniumot evett meg Magyarországon, mint a börze, meg a kártya
– írta róla Tábori Kornél publicista, ami jól mutatta, hogy Cecília megkérte a szerelme árát. Hónapok alatt csavarta ki az utolsó fillért azokból a szerencsétlen flótásokból, akik elhatározták, hogy viszonyt kezdenek vele. Az egyik legismertebb eset Lazarovits bácskai nábobé, aki másfél millió koronát érő Versec környéki birtokát két év alatt füstölte el, közel hárommilliójába került Cecília. Saját birtokot, palotát vett a nőnek, fekete orosz lovakkal kápráztatta el.
578-szor látta szerelme fő sikerszámát, az Asszonyregimentet,
ha úgy tartotta kedve, különvonattal vitte Szegedre vacsorázni hölgyét. A virág, ruha, ékszer apró ajándéknak számított ebben a kapcsolatban, ahol a gáláns nemes az újságok szerint néha százasokból, ezresekből tekert magának cigit. Nem is tartott sokáig a vagyon, és bár a pénz fogytával Carola szerelme kihűlt, azt rebesgették, nagyvonalúan finanszírozta, hogy egykori udvarlója hitelezői elől külföldre szökhessen.
Nem szomorkodott sokat Lazarovits után, ahogy azt sem állíthatjuk, hogy korábban az önmegtartóztatás lett volna az erőssége. Hírbe hozták Edward walesi herceggel, egy pletyka szerint pedig a román miniszterelnök fia, Sturza Viktor is eljegyezte (a bökkenő csak annyi, hogy a román miniszterelnöknek a források szerint nem volt Viktor nevű fia - a szerk.). Bőkezű udvarlója volt Steinitz Gyula bőrbizományos, akit később sikkasztásért tartóztattak le, Protopopov Miklóssal, az orosz milliomosfivel való viszonyának emlékét néhány gyémánt és 84 ezer korona kifizetetlen adósság őrizte, és Lindenbaum Maxi vászonnagykereskedő is Carolára költötte el egész vagyonát.
Mégsem lehet rá azt mondani, hogy egyszerű „aranyásó″ lett volna, akinek csak a pénz számított. Első házasságát például 1896-ban John Cray afroamerikai artistával kötötte, akivel igen viharos volt a kapcsolatuk, végül többévnyi különélés után, 1907-ben váltak el. Szórakoztató adalék, hogy válóperükből tudjuk Carola Cecília teljes eredeti nevét. A sok kaland és megkopasztott tökfilkó között egy igazán szomorú történet is akad: 1903-ban, amikor Carola Berlinben szerepelt, beleszeretett Kőmíves Károly berlini gyógyszertáros, aki öngyilkosságot követett el, mikor a nő elutazott a városból.
Pofozkodás, cicaharc és az örök fiatalság titka: Carola Cecília a bíróságon
Carola nemcsak a szerelmet élte intenzíven, de kisebb-nagyobb vitáit is hatalmas publikum előtt szerette intézni. Az újságok tanúsága szerint 8-10 apró-cseprő peres ügye akadt. Színpadi irigykedésből kialakult cicaharc és pofozkodás, befizetetlen számlák, felbőszült hitelezők, mérges szobalányok szegélyezték bírósági produkcióit, melyek sokszor igen szellemesre sikerültek. Mintha ezeknek is csak a szórakoztatás lett volna a célja. Ma is megmosolyogtatják az embert az újságok beszámolói, melyek szerint
a primadonna a bíróságon több éven át 26 vagy 28 évesnek vallotta magát, ezzel FELFEDEZVE AZ ÖRÖK IFJÚSÁG TITKÁT.
Egyik legösszetettebb ügye nemcsak folyamatosan vibráló egyéniségéről, de a korabeli mulatók világáról is érzékletes képet fest. 1897 februárjában Reichsberg Johanna, vagyis Hansi Somossy Orfeumában egy színpadi próbán kisasszonynak szólította Carola Celcíliát, amit ő zokon vett, tekintve hogy éppen akkortájt ment feleségül John Crayhez. Szó szót követett, karmolászásba, sértegetésbe torkollott a torzsalkodás, Hansi pedig beperelte kolléganőjét becsületsértésért. Ezen a színpad csillaga annyira megsértődött, hogy kijelentette, nem hajlandó egy légtérben tartózkodni Hansival, csak ha az visszavonja a pert. Somossyt hívta segítségül célja eléréséhez, aki nem akart beleavatkozni a művésznők viszályába. Carola így valóban nem lépett fel, és Hansi is folytatta a pereskedést. Somossy erre beperelte Carola Cecíliát szerződésszegésért, mire a primadonna visszaperelte a direktort. A bíróságon végül bizonyítást nyert, hogy a kisasszonyos kifejezés Hansi előírt, színpadi szövege volt, nem szánhatta sértésnek. A két hölgy azonnal kibékült, karonfogva távoztak a per helyszínéről. Somossyt viszont 600 forint megfizetésére kötelezte a bíróság.
Szintén emlékezetes eset lehetett, mikor Carola Cecíliát vendégszereplése alkalmával – egy közös színpadi jelenetüket kihasználva – megcsókolta a vele együtt játszó tenorista. A primadonnát persze nem olyan fából faragták, hogy eltűrje az ilyen erőszakosságot, jól összekarmolta a színfalak mögött a férfit, cserébe két nagy pofont kapott tőle. Szerződésbontás lett a dologból.
Az Orfeum királynője: Carola Cecília a színpadon
Carola Cecília azonban egyáltalán nem volt teljesítmény nélküli celeb, az újságok tanúsága szerint valóban tehetséges művészről lehetett szó, aki színpadi jelenlétével, produkcióival hódította meg a publikumot.
Hatalmas kebleit, dús idomait és ragyogó vörösesszőke haját gyakran fedte feszes férfiruha,
egyik legnagyobb sikerében az Asszonyregimentben 80 fős, huszárnak öltözött hölgykar körében jelent meg. Énekhangja az újságok szerint egyre kifejezőbb, képzettebb lett, ahogy idősödött. Tehetségét az is mutatta, hogy míg a kis szubrettek pár év alatt eltűntek, ő évtizedeken át a mulatók csillaga maradt. Semmi sem állíthatta meg, még az sem, amikor 1892-ben elkapta a tífuszt és kihullott a haja. Innentől kezdve állítólag csak parókában lépett fel.
Az 1880-as évektől 1910-ig állt a színpadon, nemcsak a fővárosban, hanem Berlinben, Bécsben, Párizsban, sőt Szentpéterváron is fellépett. Különleges kapcsolatban állt az őt felfedező Somossy Károllyal is. A pesti szórakoztatóipar királya – akinek olyan intézményeket köszönhetünk, mint a szúnyogok miatt befuccsolt Konstantinápoly Budapesten vagy a főváros legelegánsabb mulatója, a Somossy Orfeum – az 1880-as évek közepe táján fedezte fel Carola Cecíliát, és hamar felismerte tehetségét. A félvilág királynője és a varieté királya a színfalakon kívül is barátságot ápolt, napközben sokszor látták karonfogva sétálni őket. Viszonyuk tiszteletteljes és szigorúan plátói volt, de korántsem mentes a konfliktusoktól. Ha úgy hozta a sors, perbe fogták egymást, Carola Cecília pedig gondolkodás nélkül szerződött máshova, mikor úgy kívánták meg az érdekei, ám rendszeresen visszajárt fellépni direktorához, sőt, 1898-ban még az is szóba került, hogy átveszi az anyagi nehézségekkel küzdő Orfeumot, természetesen egy orosz milliomossal a háttérben. Somossy iránti tiszteletét az is mutatja, hogy 1903-ban nagyobb összeget küldött a nagy nyomorban elhunyt direktor temetésére.
Egy női sors a századfordulón
Bár a drámai konfliktusok nem voltak idegenek Carola Cecília egyéniségétől, az előbbi történetekből is kitűnik, hogy bajban lehetett rá számítani, sőt a jótékonyságban is szerette a nagy ívű gesztusokat. 1896 telén jókora, mintegy 1200 forint értékben adományozott téli ruhát és ebédet szegény gyerekeknek, amit Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter nyílt levélben köszönt meg neki. Az esetből óriási botrány lett, újságcikkekben, parlamenti felszólalásokban kérték számon a minisztert, hogy miért áll szóba egy félvilági nővel, majdnem le kellett mondania a politikusnak.
...tisztességes nő inkább meghalna, mint hogy kezet fogjon vele...
– írták az sajtóban Carola Cecíliáról, pedig esténként a lábai előtt hevertek azok az urak, akiktől napközben egy biccentést sem kapott köszöntésül az utcán.
Jószívű perdita vagy lelketlen femme fatale volt Carola Cecília? Bármelyik típusba sorolnánk is, annak a korszaknak az erkölcseivel mérnénk, amely szinte kizárólag ebben a két szerepben tudott elképzelni egy nőt, aki nem feleség és anya volt. Carola Cecíliának nem igazán lehetett más választása, csak magára számíthatott, és kihasználta azt a pünkösdi királyságot, amit a primadonnaszerep jelentett. Habzsolta a kalandokat, eközben megteremtette azt az alapot, ami később is biztosította számára a nyugodt életet. Arról, hogy eközben hogyan érezte magát, mi volt a magánéletét is jellemző teátrális gesztusok mögött, nem sokat tudunk.
1903 után eltűnt Pestről, 1930 körül férjhez ment a drezdai opera tenorjához és Erholung néven panziót nyitott. A nácizmus előretörésével a nem németeket és a zsidókat elűzték a villanegyedből, ahol a panzió is állt. Carola Cecília valószínűleg emiatt költözött Grazba. 1942-ben hunyt el, vagyonát a szegények között osztotta szét. Mikor Fedák Sári az 1930-as években meglátogatta, szenteskedő öregasszonynak ismerte meg, aki a pesti szórakoztatóiparnak a neve hallatán is keresztet vetett. Nem véletlenül. Talán senki sem tudott nála többet erről a világról.
Források:
- Viszont.hu
- Faragó Jenő: Carola Cecília a pesti éjszaka királynője, 8 Órai Ujság, 1930. január 8.
(Borítókép: Wikimedia Commons)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
