Furcsa és zárt világ volt a múlt század fordulója körül élt luxusprostituáltaké. A magas élet tünékeny virágszálai sok szempontból szabadabbak voltak, mint nőtársaik, ugyanakkor súlyos stigmát viseltek magukon. A gyönyörű lakások, amelyekben éltek, olyanok voltak, mint egy aranykalitka, a csodás miliő valójában konzerválta a felemás társadalmi helyzetet.

Ma már kevesen tudják, hogy 1867 és 1926 között legális volt a prostitúció Budapesten. Az Index is bemutatta ezt a világot, ahol orvosi és rendőri engedélyhez kötötték a magánkéjnők és a bordélyházi prostituáltak tevékenységét. A jelenséggel sokat foglalkoztak a korszak írói is, a leghitelesebb képet talán Krúdy Gyula saját élmények alapján született, A vörös postakocsi című regénye adja. A helyzetet nem szükséges romantizálni, cikkünkből is kitűnik, hogy veszélyes munka volt a prostitúció, vonzotta az alvilágot, ha egy kéjnő gazdag pártfogóra tett szert, az urak pedig, akik a hölgyekkel este bizalmasan tegeződtek, másnap talán rájuk sem köszöntek az utcán. Ennek ellenére volt pár olyan luxuskurtizán, akinek az életébe legalább egy időre pénzt és csillogást hoztak a kegyeit kereső férfiak. Alábbi listánkban összegyűjtöttük, hol éltek ezek a kiváltságos, mégis lenézett nők.

1. Magyar utca 20. 

Nemcsak szép, de talpraesett, művelt és eszes nő is volt Pilisy Róza. A Szervita téren, egy virágboltban dolgozott, mikor megismerkedett Apponyi Albert gróffal, aki azonnal beleszeretett. A főúr amellett, hogy elhalmozta mindenféle földi jóval, taníttatta is barátnőjét. Bár később szakítottak, Apponyi nagyvonalú búcsúajándékként Rózának adta azt az Újvilág (ma Semmelweis) utcai lakást, amit a nő számára vett. A dáma okosan sáfárkodott a megszerzett javakkal, így végül házat vásárolt a Magyar utcában, ahol luxusbordélyt rendezett be, az épület legszebb szobáiban pedig saját otthonát alakította ki. 

Nem kitartott nő volt, vagyonát kezdeti szerencséje után maga szerezte, bordélyházában művelt, idegennyelveket beszélő hölgyek szórakoztatták az álnéven bejelentkező urakat, akik között koronás fők is akadtak. A későbbi VII. Edward angol király, I. Milán szerb király és Ferenc Ferdinánd is járt a bordélyban. Mivel a fókuszban itt nem a vendégek pénze, hanem műveltsége volt, írók is szeretettel látogatták a termeket, Krúdy Gyula például múzsájaként tekintett a művelt asszonyra. A bordélyban

„polgári kényelemmel berendezett szobák voltak. Az egyik szalon a biedermeier ízlést dicsérte, a másik a rokokóról beszélt. Az ebédlőben széles diófa asztal, pohárszék, mint valamely falusi úriházban, ahol megbecsülik a nagyapákról maradt bútorokat.”

A ház berendezését Thék Endre, a Budavári Palota Szent István-termének dekorációit is készítő asztalos gyártotta.  

2. Király Bazár (Ferenciek tere 5.)

A Király Bazár egyik elegáns, első emeleti lakásában élt Spitz Fanny madám, akinek nem kellett sokat gyalogolnia munkahelyéig, hiszen a Cukor utcában működtetett bordélyházat. A hölgy életéről viszonylag keveset tudunk, alakját egy színes pesti jelenet őrizte meg. Egyik „lányába” ugyanis egy joghallgató halálosan beleszeretett, annyira, hogy feleségül kérte. A félvilági dáma igent is mondott, azzal a feltétellel, hogy a szerelmes ifjú kérje ki a madámtól, aki nem más volt, mint Spitz Fanny. Ez annak rendje és módja szerint meg is történt, a fiatalember a Király Bazár előtt, térden állva kérte meg választottja kezét Spitz Fannytól, aki a meghatottságtól zokogva mondott igent a szintén elérzékenyült járókelők gyűrűjében. 

3. György-villa (Nagytétényi út 198–202.)

Budatétény határában rejtélyes épület áll. A csodás klasszicista villát mintha egyenesen a Svábhegyről teleportálták volna, egyszerű és elegáns hangulatot áraszt. 1827-ben épült, majd többször tulajdonost váltott, így vásárolta meg Dőry György, a dúsgazdag borkereskedő, aki teljesen átépíttette az itt álló házat. Így jött létre a bájos, angol lányregények hangulatát is megidéző épület, amit közvetlenül a Budatétényi Rózsakert mellett találunk. A villa belül is nagyon kellemes, még látható a jókora borospince, a környék szőlészeti hagyományainak örököse, amihez az emeleteken elegáns belső terek tartoznak. Bár Dőryről nem sokat tudunk, az biztos, hogy igazi gavallér volt, hiszen a felújításra azért volt szükség, hogy a csinos épületet 1867 karácsonyán „barátnőjének” ajándékozhassa. 

4. Fő utca 76. 

Turcsányi Emília a Mágnás Elza csúfnevet azért kapta, mert csak a leggazdagabb urakat részesítette a kegyeiben. Az egykori szegény cselédlány a nálánál 20 évvel idősebb, dúsgazdag bútorgyáros, Schmidt Miksa szeretője lett, aki bizarr játékokra kényszerítette szerelmét, a lánynak például fehér ruhában, koporsóban fekve kellett fogadnia őt. Cserébe évi 150 ezer koronát (egy kisebb birtok jövedelmét) költötte Elzára, ékszerekkel, például 20 ezer koronás gyöngysorral és 30 ezres briliáns fülbevalóval ajándékozta meg, sőt taníttatta is.

Ezenkívül egy pici, háromszobás, de főúri eleganciával berendezett lakást bérelt számára a Margit rakpart 46. szám alatt (ma a Fő utca 76. környéke). A kapcsolatot azonban szörnyű tragédia zárta le, ugyanis 1914-ben Mágnás Elza brutális gyilkosság áldozata lett, komornája és annak szeretője nyereségvágyból megölték, testét pedig egy utazókosárba rejtették. A nagy port kavart halálesettel korábbi cikkünkben részletesen is foglalkoztunk. 

5. Jókai utca 10.

 „Aki egykor megírja Budapest történetét, Somossy Károly és Carola Cecília alakjáról nagyon sokat írhat. Ők tanították meg lumpolni a várost.”

Ezt írja Krúdy Gyula A vörös postakocsi című művében. Cecília, a Somossy Orfeum (a mai Operettszínház) egykori csillaga nemcsak fantasztikus színpadi megjelenésével hódított, de életmódja is legendás volt. Éjfélig a színpadon kápráztatta el a közönséget, majd megvacsorázott, aztán felült a legelegánsabb fiáker bakjára, és fel-le hajtotta a lovakat az Andrássy út és a Stefánia út között. Gyakran hajnalig tartott a mulatság, Carola Cecília ekkor gyorsan megreggelizett a Ligetben, majd indult is vissza az Orfeumba próbálni. 

Napirendjéből látható, hogy otthon nem sok időt töltött, nem véletlen, hogy egészen kispolgári körülmények között élt, már amikor éppen nem valamelyik lovagja bérelt neki luxuslakást, sokáig pedig a Gyár utca 36. alatt (ma Jókai utca 10.) lakott. Igazi szerelme a mulatás és az ékszerek voltak, ennek a szenvedélyének pedig olyan elánnal hódolt, hogy 6000 holdas birtokokat vertek el rá a gavallérok. A szépasszony, akiért több családi vagyon változott teljes egészében pezsgővé és lovas fogattá, pesti tündöklése után egy drezdai operaénekes felesége lett, és évekig panziót működtetett. Mikor Fedák Sári később meglátogatta az élő legendát, csendes öregasszonynak írta le, aki az Orfeumnak az említésére is keresztet vetett. 

6. Haris Bazár (Haris köz)

Mielőtt a Haris köz létrejött volna, a Haris Bazár állt a helyén. Ebben az épületben bérelt egy kisebb, kétszobás lakrészt báró Schöllerer Miksa huszártiszt Peschek Verona számára. Bár lakrésze, amit a főbérlőtől, dr. Altmann Mórtól mindössze egy ajtó választott el, nem volt szegényes, egyértelműen különbözött azoktól az elegáns otthonoktól, amiket eddig bemutattunk. A lánynak, aki saját édesanyját alkalmazta házvezetőnőként, és keresztlányát is magához vette, nem a tiszt volt az egyetlen eltartója. Mivel kiadásait nem fedezte teljes egészében a huszár kapitány, más látogatóitól is fogadott el pénzt szolgáltatásaiért. Egyikük egy anyagi természetű veszekedést követően végzett vele. Az esettel korábban már foglalkoztunk, hiszen a maga brutalitásában rendkívül pontos képet festett a korabeli sajtó működéséről és a társadalmi viszonyokról. A történet sok megrázó eleme közül a legszomorúbbak közé tartozik, ahogyan Schöllerer Miksa hangsúlyozta, hogy sosem tervezett komolyan az áldozattal, sosem akarta feleségül venni a nőt. 

Források: 

(Borítókép: We Love Budapest)

Címkék