Nehéz szülés
Félreértés ne essék, nem ítéljük el Puskás Májuskát, csak mert fittyet hányt a társadalmi elvárásokra, és kihasználta az érte epekedő, jómódú férfiakat. Sőt, inkább emeljük a kalapunkat, mert egy olyan korban tette mindezt, amikor nőnek lenni közel sem volt olyan könnyű, mint férfinak. Puskás Tivadar legidősebb lányának viszont nem volt szüksége az apai istápolásra, ő önmagától kinyitott bármilyen jelképes ajtót, és be is lépett rajtuk, méghozzá kérdés nélkül. Persze már a születése is erre predesztinálta.
Puskás Májuska édesanyja egy osztrák grófnő, bizonyos Sophie Vetter von der Lilie volt, aki már házasságban élt, és volt három gyereke is, amikor összeismerkedett a nemesi gyökerekkel bíró Puskás Tivadarral. A feltaláló-vállalkozót daliás kiállása és vonzóan szép arca miatt egyébként is szerették a nők, ráadásul kitűnő vívó és nagyszerű lovas is volt, ezek pedig akkoriban sokat nyomtak a latban, ha férfiasságról volt szó. Tivadar és Sophie tehát egymásba szerettek, ebben pedig az is közrejátszott, hogy a grófnő házassága ekkor már rég romokban hevert, nem is éltek együtt a férjével. Elválni azonban nem volt olyan könnyű abban az időben.
Sophie Vetter von der Lilie 1873-ban költözött külön a férjétől, Puskással pedig 3 évvel később ismerkedett meg. Összeházasodni viszont csak 1882-ben tudtak. Májuska ekkor már 4 éves volt, ugyanis 1877-ben látta meg a napvilágot – Philadelphiában. A pár ugyanis egészen Amerikáig ment, mert egyelőre titkolni szerették volna szerelmük gyümölcsét, akit meg sem mertek keresztelni, és ugyan Amerikában anyakönyvezték, azt sem verték nagy dobra. A lány a Puskás May nevet kapta, utóbbiból lett később, hazatérve Májuska. 1880-ban érkeztek haza, elsősorban Sophie válása miatt (mégis sikerült), azt megelőzően egy évet még Párizsban is éltek a titkolt lányukkal. Miután visszatértek Budapestre, a válást házasság követte, addigra azonban Májuskának két húga is született.
Tiltott szerelem
A Puskás házaspár többlaki életet élt: Budapesten, Bécsben és egy Graz melletti kastélyban is szívesen időztek, miközben rengeteget utaztak is. Ennek ellenére a feltűnő szépségű Májuska nagyon jó nevelést kapott. Több nyelven beszélt folyékonyan, zongorán játszott, vonzódott a sportokhoz, de az íráshoz értett igazán. Már tizenkét évesen jelentek meg beszámolói, cikkei, sőt novellái is. Nem mindig tartott sokat utazgató szüleivel, akik eleve nagy fokú önállóságra nevelték. Tizenöt évesen már saját lakása volt, ahol egyedül élt, ezt pedig alaposan ki is használta, merthogy nyitottan, hálásan és érdeklődve fogadta az őt vizslató, vágyakozó férfitekinteteket.
A nagy szerelmével, későbbi férjével, az egyiptomi alkirály legidősebb fiával, Abbász Hilmi bejjel 13 éves korában ismerkedett meg. A fiú pár évvel idősebb volt, és azonnal vonzalmat érzett a lány iránt, és Májuska is örömmel fogadta a közeledést. Csakhogy a trónörökös apja, a pasa 1892-ben váratlanul elhunyt, ezért Abbásznak haza kellett költöznie, hogy elfoglalhassa a trónt.
Az ifjú Abbászt rövidesen követte Egyiptomba a tanítója, Max Hussarek von Heinlein, aki történetesen Májuska tanítója is volt, így a lány is vele tartott. A szerelmesek azonban nem sokáig örülhettek a viszontlátásnak. Bár szerettek volna összeházasodni, ám az udvarban ezt senki nem nézte jó szemmel, mert a lány se vallás, se társadalmi rang tekintetében nem passzolt az ifjú uralkodóhoz. Puskás Májuska ezért hamarosan visszatért Európába, ám a búsulás helyett azonnal fejest ugrott az Élet kellős közepébe.
Kicsapongó évek
Májuska első útja Grazba vezetett, majd Bécsben és Budapesten tartózkodott, és egy darabig a kiváló zongoratudását kamatoztatva élt. Ennek köszönhetően ismerkedett meg a Liszt-tanítvány Emil von Sauerrel, akit a gyönyörű lány rövid idő alatt az ujjai köré csavart. Olyannyira, hogy aztán az európai koncertkörútjára is elkísérte. A románc azonban hamar véget ért, mert Májuska egyik pillanatról a másikra faképnél hagyta az ifjú művészt, apró darabokra törve annak szívét. Aztán a lány Párizsba költözött, ahol igazán belehúzott: szórakozóhelyekről szórakozóhelyekre járt, vásárolgatott a menő üzletekben, és szeretőket tartott. Mivel jelentős tartozásokat halmozott fel, így előbb-utóbb mennie kellett a francia fővárosból. Meg sem állt Bécsig, ahol rövid időn belül bekerült a nimfomán hírében álló Splényiné Freystädtler Flóra bárónő rossz hírű, botrányos és kicsapongó hölgytársaságába, akik a Monarchia nagyvárosait és fürdővárosait látogatták sorra, és mindenhol hatalmas bulikat csaptak. A bárónő egyébként annak a Freystädtler Jenőnek volt a húga, aki szintén nem volt egy hétköznapi figura. Lovagi és perzsa pasa címmel is bírt, a szeretői lábáról pedig arany- meg bronzszobrokat készíttetett, ezekből pedig kiállításokat is rendezett. De vissza Májuskához.
Májuska ebben az időszakban ismerkedett meg, egy ős-budavári bulizás során, a perzsa követtel, Neriman kánnal, aki ugyanúgy járt, mint a zongoraművész. Beleszeretett a lányba, minden pénzét ráköltötte, ezzel pedig anyagi romlásba taszította önmagát, miközben Májuska már egy olasz diplomatával flörtölt, akiről később kiderült, hogy Európa-szerte körözött bűnöző, betörő és szélhámos. Nagyon zavaros évek voltak ezek Májuska életében, ám egy váratlan találkozás mindent megváltoztatott.
Fel a csúcsra, le a csúcsról
Az 1900-as év egyik nyári napján Májuska épp Párizsban sétálgatott, amikor egyszer csak szembejött vele korábbi nagy szerelme, az egyiptomi alkirály, II. Abbász Hilmi pasa. A viszontlátás fellobbantotta a régi lángot, és ugyan a pasa akkor már nős volt, elvette Májuskát is, bár a nászt nem lehetett nagy dobra verni, mivel a lány katolikus gyökerekkel bírt. De azért így is ő lett Abbász második felesége. Az egyiptomi udvarban sem tagadta meg önmagát: szenvedélyes, erős akaratú és vérbő természetének köszönhetően egy kis pezsgést vitt a főúri hétköznapokba. A régi palotákat átépíttette modern és európai stílusban, sőt újakat is emeltetett – természetesen a férje támogatásával. De az ő nevéhez fűződik Isztambul legnagyobb rózsa- és füvészkertjének kialakítása is.
1910-ben Májuska áttért az iszlám hitre, új nevet is kapott: Zubeida. Még abban az évben, február végén hivatalosan is összeházasodott Abbásszal, és ekkor kapta meg hivatalos új nevét is: Dzsávidán Hánum, vagyis Örök Asszony. Mondhatnánk, hogy ezzel a nő sorsa révbe ért, de nem így történt. Egyiptom angol befolyás alatt állt, és ők attól tartottak, hogy egy osztrák–magyar feleség, aki ráadásul Párizsból érkezett, növeli majd az országban a Monarchia és a franciák befolyását. Lejárató kampány indult ellene, amibe a magyar sajtó is beszállt. Hazug és részigazságokat elferdítő cikkek sora jelent meg Májuskáról: a korábbi kicsapongó, szabados élete miatt kritizálták. Megírták, hogy perzsa szeretője volt, illetve azt a valótlan hírt kezdték terjeszteni róla, hogy zsidó származású (se a zsidókat, se a perzsákat nem kedvelték akkoriban arrafelé).
A boldogságnak, a nagy szerelemnek végül egy félvilági nő vetett véget. Abbász egy párizsi utazása során, 1912-ben ismerkedett meg egy fiatal francia táncosnővel, akit magával vitt a hazájába. Ezt Májuska nem nézte jó szemmel, ráadásul az új nőben emberére is akadt: a cselszövéseinek és kavarásainak köszönhetően az uralkodói pár házassága végleg megromlott. Májuska 1912-ben elhagyta a férjét, visszaköltözött Európába, majd egy év múlva a válást is kimondták.
A nő Budapestre nem jöhetett, mert itthon csak ellenségek várták. Így előbb Bécsbe, majd Berlinbe ment, onnan Párizsba, végül Grazba költözött. Festményeket készített és adott el, zongoradarabokat írt, koncertezett, hangjátékokat és novellákat írt, Franciaországban pedig egy illatszermárkát is piacra dobott Djavidan néven. Nagy sikert aratott a több nyelvre is lefordított, 1930-ban megjelent, Hárem című önéletrajza. Szép kort ért meg: 1968-ban, 91 éves korában hunyt el grazi otthonában.
Források:
- Jamrik Levente: Egy férfifaló magyar grófnőnek köszönheti Isztambul és Kairó a legszebb palotáit, Index
- Lacza Tihamér: Egyiptom magyar alkirálynéja, ma7.sk
- Puskás István: Ki volt valójában szendrői gróf Török Marianna, hellomagyar.hu
(Borítókép: greategypt.org)
