Az 1800-as években Belső-Ferencváros számos ipari üzemnek adott otthont. Az 1850-es évekre szinte minden sarkon gépgyár, bőrgyár vagy asztalosüzem működött. A mai Lónyay utcában egymás után sorakoztak fel különféle üzemek. 1844-ben Schlick Ignác vasöntödéje nyílt meg a 10-es szám alatt, míg egy évvel később, 1845-ben Vidats István mezőgazdasági gépgyárat alapított a 11-es szám alatt. A 29.-ben indult el a Birly-féle bőrgyár, amelyből később a Luczenbacher testvérek asztalosárugyára fejlődött ki. 1865-től a norvég származású Gregersen Gudbrand települt ide, aki átvette a gyárat, és nemzetközi hírű építővállalattá fejlesztette. A Ráday utcában, Ferencváros legrégebbi múltra visszatekintő utcájában működött lóvasút, és itt nyílt meg 1842-ben Röck István gépgyára. A Ráday utca 30. szám alatt pedig Prückler Ignác nyitotta meg Magyarország első rum-, likőr- és pezsgőgyárát 1834-ben.
Vidor kedv, és szerelem’ legdrágább itala
Ha ki még is a' társas élet' gyönyöriért, maga háza' számára, egy pár akó mustot akar nélkülezni, és kedves pezsgő italt készitni, a' ki továbbá asztali társaival egyetértöleg a' gyöngyöző nektárral tölt poharat, ha bár egy kissé elszállt világossága mellett is éljenezve üti össze, mindenkor több élet-vidám pillanatokat talál a' mellett, mint a' korcsmabeli nehéz italú bor mellett, mert a' pezsgőbor a' vigtársaság, vidor kedv, és szerelem' legdrágább itala
– írta Schams Ferenc csehországi származású szőlész 1838-ban.
Bár a 19. század végére hazánkban már hét jelentős pezsgőgyár működött (Esh és Társa, Belatiny, Hölle, Hubert, Littke, Törley, Francois és Willibald), a magyar pezsgőgyártás bölcsője nem Budapest volt, hanem Pozsony: az Esch és Társa nevű pezsgőgyár itt gyártotta például a Széchenyi pezsgőt 1835-ben. Pest-Buda azonban hamar felzárkózott a pozsonyi pezsgőforgalmazók mellé.
Pesten először Steinbach József kereskedő kísérletezett pezsgő előállításával. Hirdetéseken keresztül az ország különböző részeiről gyűjtött alapanyagokat kísérletéhez, és a következő évre már mintegy 15 000 üveg pezsgőbort sikerült előállítania. Bár akkoriban a vörösborból készült pezsgő volt a legkedveltebb (amelyet Pozsonyban is készítettek), a budai vörösborokat a hazai pezsgőkészítők nem használták. Schams Ferenc például a kőbányai fehérbort tartotta a környékbeli borok közül alkalmas pezsgőalapnak, de kísérletei sikertelenek maradtak. Emellett Pest-Buda környékéről a csömöri borokat ajánlotta pezsgőkészítéshez, és általánosságban a fehérborok közül a muskotályt részesítette előnyben.
Az 1830-as években áttörést jelentett Magyarországon a pezsgőkészítés történetében, amikor Prückler Ignác (1809–1876) kereskedő megalapította az ország első rum-, likőr- és pezsgőgyárát a pesti Soroksári utca 31. szám alatt (mai Ráday utca 30.). Ez a gyár volt az első olyan szeszgyár Magyarországon, amely kifejezetten pezsgő előállítására specializálódott.
Megállja a helyét a legjobb minőségű francia pezsgőkkel szemben is
Prückler Ignác 1809-ben született Pesten, bajor származású polgárcsaládban. Kiváló üzletember és vállalkozó volt, aki nemcsak a Pesti Első Hazai Takarékpénztár tanácsosi pozícióját töltötte be, hanem az Első Magyar Általános Biztosító Társaságban is fontos szerepet vállalt. A pezsgőgyártás tudományát Franciaországban tanulta ki, szeszfőző üzemét fokozatosan fejlesztette gyárrá. A kezdetekben a pezsgő ugyanis nem volt népszerű, de a reklámoknak és a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően a gyár egyre nagyobb kapacitással működött, és hamarosan az ország legjelentősebb pezsgőgyárává vált. A vállalat felfutása persze a pezsgőgyártás beindulásával is összefüggött. A „Prückler Ignácz” cég a Képíró utcai fűszerkereskedésből, valamint a Soroksári utca 31. és a vele határos Kinizsi utca 8. számú ingatlanokon található szesz-, ecet- és pezsgőgyárból állt, a cég beltagjai ifjabb Prückler Ignác és Prückler László voltak.
A szeszgyár igazi sikertörténetnek számított: Ignác halála előtt már Pest legnagyobb adófizetői közé tartozott. Az 1873-as pesti adózók között Prückler Ignác a 349. helyen volt. A Kecskeméti utcai és a Károly körúti ház, valamint a Soroksári utcai gyárkomplexum után is adózott, ezenfelül 413 forint 24 krajcár jövedelmi és közel 50 forint személyi kereseti adót is fizetett, a teljes adóösszeg pedig 1174 forint 9 krajcárt tett ki. A család hamar kivívta a nagypolgárok elismerését: Kincsem nevű pezsgőjükről Jókai Mór a következő levelet írta 1880-ban a pezsgőgyáros fiához (hiszen akkor már Ignác nem élt):
Midőn az »írók és művészek-társasága« köszönetét nyilvánítja önnek szives adományáért, azon 50 üveg »Kincsem« pezsgőért, melyet ön a társaság esztergomi kirándulása alkalmiból ajánlott fel nekünk, el nem mulaszthatjuk egyúttal megjegyezni, hogy a kedélyesen elköltött pezsgő, mint az ön hazai gyártmánya, általunk oly kitűnőnek találtatott, hogy nem kételkedünk kimondani, mely szerint az minden tekintetben becsülettel megállja helyét a legjobb minőségű franczia pezsgőkkel szemben is.
Az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse, Rudolf herceg szintén el volt ragadtatva Prückler Kincsem pezsgőjétől. A Magyar pezsgő a trónörökös asztalán című, a Vadász- és Versenylapban megjelent cikkben így dicsőítették a gyárost 1881-ben:
Rudolf trónörökös határozott kívánságához képest 19 én az udvari ebédhez 150 üveg »Kincsem« pezsgőt rendeltek meg Prückler Ignácz budapesti pezsgőgyárosnál. A megrendelés a főudvar mesteri hivatal által történt. Rudolf trónörökös élvezettel ízlelte meg a magyar gyártmányt, arról a legmelegebb elismeréssel nyilatkozott. Ennek folytán Prückler ujabb megrendelést kapott az udvartól.
Nem csoda, hogy az 1880-as években a Prückler pezsgők – köztük a Kincsem, a Hungária és a Király – már nemcsak hazai, hanem nemzetközi piacokon is keresettek voltak, például Angliában, illetve annak gyarmatain.
Prückler Ignác 1876-os halálakor a Vasárnapi Ujság mint fővárosi gyártulajdonosról és tekintélyes, derék polgárról emlékezett meg róla, a főváros közgyűlése pedig határozatában így méltatta:
egyike volt a boldogult azon kiváló férfiaknak, ki a közügyek terén tanúsított buzgalma, különösen pedig a kereskedelem terén tanúsított szakismerete és tevékenysége által a fővárosi lakosság köztiszteletét bírta.
A gyárat fiai, ifjabb Ignác és László vitték tovább, akik tovább növelték a termelést és a cég hírnevét. 1882-ben a gyár elnyerte a császári és királyi udvari szállító címet, ami az uralkodó elismerését jelentette.
A Prückler & Co. céget azonban 1897-ben eladták a társnak, Bernhardt Gyulának. A gyárat 1910-ben bezárták, a helyén később bérházak épültek, de a pezsgőgyártás történetének emléke a környéken tovább él.
A jelen
2022-ben Antal Balázs megvette a jogokat, ekkor kezdődött a kultikus cég feltámasztása, 2024-ben már pezsgőt készítettek, méthode traditionnelle módszerrel, magyar és francia pezsgőmesterek bevonásával. A pezsgőt 18 hónapig érlelik a palackban, és egy fiatal, balatoni borász vezetésével készítik balatoni szőlőből, furmintból és chardonnay-ből.
Források:
- Gönczi Ambrus: Aki megelőzte Törley Józsefet – 190 éve nyílt meg Prückler Ignác pezsgőgyára a Ráday utcában, PestBuda
- Az első pesti-budai pezsgőgyárak, bparchiv.hu
- Katona Csaba: A magyar bortörténelem 10 híres alakja, bor.hu
(Borítókép: A Ráday utca a Kálvin tér felől nézve. A felvétel 1895 körül készült. Fotó: Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei – Fortepan)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
