Nem tudom, hogy Frederick Banting nélkül milyen hamar jutottak volna el az orvosok az inzulin felfedezéséig, hiszen az I. világháború utáni években egyre többen foglalkoztak a cukorbetegség gyógyításával és kutatták azt az anyagot, amely valahogy szabályozza a vércukorszintet – ekkorra már azzal is tisztában voltak, hogy a hasnyálmirigyhez van köze. Azért is volt fontos, hogy megoldást találjanak a betegség kezelésére, mert rendkívül magas volt a halálozási arány, amit szigorú és önsanyargató diétával lehetett késleltetni.
1920. október 31-én Banting épp egy előadásra készült, amikor egy orvosi cikket olvasva eszébe jutott, hogyan lehetne izolálni az anyagot, amit ekkor már mindenki inzulinnak hívott, a többi innentől kezdve történelem: a Torontói Egyetemen Charles Besttel közösen 1921-ben megismételték azt a korábbi kísérletet, ahol
kutyák hasnyálmirigyét távolították el, hogy mesterségesen idézzenek elő inzulinhiányt, viszont egGyel tovább mentek, és a vércukorszint megemelkedését a korábban izolált anyaggal, AZ inzulinnal kezelték, aminek köszönhetően az hirtelen lecsökkent. Ez volt az a kísérlet, amivel „felfedezték” az inzulint.
1923-ban kapott először inzulint magyar cukorbeteg
A felfedezés után a kanadai orvosok nem védték le az inzulin szabadalmát, helyette mindenki számára szabadon elérhetővé tették, így az inzulinkezelés világszerte gyorsan elterjedt. Főleg azután, hogy 1922 januárjában egy diabéteszes kómában fekvő 13 éves kisfiú megkapta az első inzulininjekciót, ami után hamarosan magához is tért (Banting és Best 1923-ban Nobel-díjat kapott a felfedezésért). Magyarországon először Budapesten, a Korányi-klinikán adtak be inzulint – 1923-ban –, ám ez még nem az itthon gyártott verzió volt, hanem egy amerikai tanulmányútról behozott Lilly-gyártmány volt.
Az I. számú Belklinika adjunktusa, Karczag László intravénásan adta be először az 50, majd a 30 egység (ma ez már rendkívül soknak számít, általában 1 egységet adnak be 7-10 gramm szénhidráthoz) inzulint egy két napja diabéteszes kómában fekvő fiatal nőnek – még vércukormérés nélkül, mert a súlyos állapot miatt nem volt rá idő.
Bár az első magyarországi inzulinkezelés még import gyógyszerrel történt, már abban az évben megjelent Bálint Rezső professzor tanulmánya az Orvos Hetilap hasábjain arról, hogy „a vezetésem alatt álló klinikán már mintegy félév óta kísérletezünk egyik kitűnő hazai vegyészeti gyárunkban készült preparátummal, amely a leírt eljárás szerint állíttatott elő, de amely éppen a leírás hiányosságai folytán még sok módosításra szorul”. Bár az orvos itt nem nevesíti, pontosan melyik gyárról is van szó, egy évvel később kiderült, hogy a hazai inzulin gyártásával a Chinoin kísérletezett.
A Chinoin és a Richter is beszállt a gyártásba
Az 1920-as években látványos fejlődésen ment keresztül a magyar gyógyszeripar, ami nemcsak az új termékek fejlesztését jelentette, hanem az exportot is, ráadásul az új gyógyszerek és felfedezések terén is naprakészek voltak. Így nem meglepő, hogy itthon is hamar megkezdték a betegek kezelését, és megindult az inzulin itthoni gyártása is az ország két vezető gyógyszergyárában, a Richterben és az újpesti Chinoinban.
Hogy melyikben kezdődött meg először a gyártás, arról több forrás is mást ír, ám 1926 és 1928 között már mindkét üzemben hivatalosan gyártottak inzulint, persze mindehhez előzetesen szükség volt a Magyar Insulin Bizottság felállítására is, amely a későbbiekben folyamatosan ellenőrizte a készítmény minőségét. A bizottság elnöke Korányi Sándor volt, a tagjai pedig budapesti és vidéki egyetemek belklinikáinak, gyermekklinikáinak élettani, gyógyszertani és közegészségtani intézeteinek vezetői, továbbá az állatorvosi főiskola két professzora voltak.
Vágóhídról szerezték be a friss hasnyálmirigyet
Ahogy a Chinoin történetéről szóló kiadványban is olvasható, a gyárban többéves kutatómunkával sikerült kidolgozni egy technológiát, amivel a sertéshasnyálmirigyből nagy hatékonyságú és tisztaságú inzulint tudtak előállítani – ezután indult meg a hazai gyártmányok forgalmazása. Szintén itt olvasható, hogy
a világon másodikként a Chinoinban valósult meg az inzulin üzemi mértékű gyártása.
Hogy mi mindenre figyeltek az előállítás során, azt legjobban a Richter jubileumi évkönyvéből ismerhetjük meg. Richter Gedeon a vágóhidakról szerezte be a szükséges sertéshasnyálmirigyet, és kötelezte a szolgálatban lévő állatorvost, hogy minden egyes állati szervet vegyen a kezébe és alaposan vizsgáljon meg, hogy a gyárba már csak a hibátlan szervek kerüljenek. Ezek szállítását sem bízta a véletlenre: személyesen választotta ki azt a személyt, aki ezeket biztonságosan és hűtve az üzembe szállította.
Ezeknek az intézkedéseknek is köszönhető, hogy a magyar inzulinok már 1929-ben egyenrangúak voltak a külföldön forgalmazott készítményekkel, ráadásul Kanada és az Egyesült Államok után, a világon harmadikként Magyarországon vezették be, hogy
a gyógyszert ingyen kaphatták a cukorbetegek
– Amerikában azóta már csillagászati áron érhető el az inzulin. Az ingyenesség azért is volt nagy szó, mert annak ellenére, hogy a cukorbetegeknek az életet jelentette, sokáig csak a gazdagok engedhették meg maguknak az inzulin használatát. Az 1930-as években a Richter már elhúzódó hatású inzulint is gyártott (hosszan ható, lassú felszívódású inzulin, ami az étkezéstől függetlenül 24 órán át fedezi a szervezet inzulinigényét), Zinkorot-Insulin néven. A gyár a II. világháború alatt is folyamatosan biztosította a cukorbetegeknek a készítmény gyártását és elérhetőségét, bár ekkor szükségmegoldásként sósavas alkoholba való darálással oldották meg a hasnyálmirigy tárolását, ám az ebből nyert anyag nehezítette az inzulin előállítását – de még így is sikerült megoldaniuk, és minőségi készítményt adtak a betegeknek.
Források:
- Bálint Rezső dr.: Az insulinról, Orvos Hetilap, 1923, 67. évfolyam
- Dr. Fövényi József: Az inzulinkezelés első száz éve, Diabforum.hu, 2021
- Kovács Ramóna: A Chinoin gyógyszergyár története, 1914–1945, Történeti tanulmányok, 31. kötet, 2023
- Winkler Gábor – Kis János Tibor – Schandl László: Az inzulingyártás kezdetei Magyarországon, Diabetologia Hungarica, 2022
- Egy mindig megújuló vállalat: A Chinoin története (1910–1995), szerk. Koroknai Ákos, 1996
(Borítókép: Bettmann - Getty Images Hungary)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
